AKTUÁLIS POZITÍV ENERGIÁK

Van valami, amit talán egy bejegyzést leszámítva sose említettem, a magánéletemet. Most azért teszem, mert igyekszem a lehetőségekhez mérten, konkrét példákkal is alátámaszani, azok a mechanizmusok, melyek szerint igazgatom az életem, valóban működnek. Szent meggyőződésem, a vonzás törvénye a ludas abban, hogy megismertem Johannát, pontosabban Dzsoanát, ugyanis nem hazánk szülötte, Madeiráig kellett mennem, hogy találkozzunk, “félúton”, hisz ő venezuelai!

Gyakran elalvás előtt, elképzeltem, milyen is lenne az ideális pár számomra, fantáziáltam a közös jövőről, utazásról, filmezésről, álmodoztam valakiről, akivel akkor is tudunk nevetni, amikor semmi sem indololja… Végül a tavaszi madeirai utamon találkoztunk, a napokban pedig azt vettem észre, azt az életet kezdtük élni, amiről annyit álmodoztam! Köszönöm neked vonzás törvénye!

Én vágom a videónkat, Ő pedig épp feliratot készít hozzá! ❤️

Én vágom a videónkat, Ő pedig épp feliratot készít hozzá! ❤️

 

Egy másik kiváló példája ennek a vonzásnak, hogy nemrégiben, a 4. Járatlan Utakon Fesztiválon előadóként vettem részt, mindjárt két témában is oszthattam az észt! Amikor az elsőn voltam, elhatároztam, hogy egyszer én is fogok előadni, s lám, ez a vágyam is teljesült, ezt is “csak” akarni kellett, s persze, valamennyit tenni is érte… 🙂 Mindennek tetejébe, az egyik előadás olyannyira jól sikerült, hogy felkértek, tartsam meg máshol is! Az előadás keretein belül összefoglaltam az elmúlt három és fél év tapasztalatait, szummázva mindazt, amit itt is leírtam, s úgy tűnik, élőben is sikerült inspirálnom a közönségem! Nagyon örülök, hogy vissza is tudok adni abból a sok pozitív energiából, amit nap mint nap gyűjtögetek! 🙂

img_9451

A 4. Járatlan Utakon Fesztiválon

 

Azt már csak halkan merem megjegyezni, januárban két és fél hónapra Dél-Kelet Ázsiába megyek, ez a vágyam is beteljesül, rögvest újakat kell kitalálnunk, hisz lassan végére érek annak a listának, amit három és fél évvel ezelőtt megálmodtam magamnak. Remélem a jövőben is velem tartotok, én továbbra is követem az álmaimat és bebizonyítom, bármit el lehet érni, amit csak kitűztök magatoknak!

Ezt a videót pedig már Johannával készítettük, remélem Ti is megkedvelitek a kisasszonyt! 😉

 

Reklámok

KITARTÁS

A kitartásról már sokszor szóltam, most egy olyan saját élményről számolok be, mely alátámasztja annak fontosságát! Az életben gyakran történik olyan esemény, amelyet adott helyzetben nem értünk, értékelünk, utólag aztán rájövünk, összeáll a kép, mi, miért történt. Jelen példából ez mondjuk pont hiányzik, de azért igazán hasznos volt utólag megkapni ezt a megerősítést!

Idei első túrám Mallorcára vezetett, ahol jelen volt egy olyan kollégám is, aki általában az irodában tartja a frontot, ez esetben viszont, ő is túravezetőként terelgette a nyájat! 🙂 Vele beszélgettünk egyik este, és hát, ilyenkor mindig szóba kerülnek a céges ügyek is, s valahogy felvetődött az én felvételem története is. Jobban emlékezett, mint én, hogy hány levelet, újabb és újabb videót küldtem nekik.

Annak idején úgy indult a “karrierem”, hogy elkezdtem mindenféle sporteseményekre, utazásokra menni, hogy azokról filmet készítsek. A Baraka weboldalán pedig láttam egy felhívást, hogy keresnek fotósokat, filmeseket.

Úgyhogy én elkezdtem levelezgetni velük, minden filmemet elküldtem, és egyik után azt a választ kaptam, hogy oké, akkor mehetek egy próbatúrára. A történet folytatása már ismert, azóta is csinálom a filmeket az utakról, sőt, manapság már túravezetőként is ténykedem. Remélem kellően érzékelhető, hogy milyen fontos a kitartás! Hogy sose adjátok fel! Bármiről is legyen szó!

Végezetül pedig megmutatom azt a filmet, amely megütötte azt a szintet, hogy elvigyenek az első túrámra!

MALLORCA

IMG_2698

Látkép a I’Ofre csúcsról

Végre utazhattam ismét! Idén ez volt az első utam, így kellően ki voltam éhezve rá, hogy átlépjem az országhatárt. Vitt is magával a lendület és meg kell mondjam, ennyit még egy utamon se pörögtem. Betanulós túravezető voltam, emellett természetesen fotóztam, és filmeztem is, ráadásul 2 kamerával. Meg néha a telefonommal. Az volt a legviccesebb számomra. A második reggelen elmentem futni, és jött egy sugallat, hogy megmutatom az itthoniaknak, merre járok éppen, úgyhogy felvettem mobillal, meg idétlenkedtem is egy kicsit. Olyan cuki visszajelzéseket kaptam rá, hogy attól fogva, teljesen rá voltam pörögve, hogy még csináljak ilyen kis marhaságokat, amellett, hogy a szokásos videó/fotó anyagon felül, újabb fába is vágtam a fejszémet, hisz konferálásokat is vettem fel. A következő lépcső ugyanis a fejlődésemben, hogy megpróbálom a feeling videóimat egy kicsi plusz információval feltölteni, amit, hát szeretnék profi módon tálalni. Na, ahhoz még sokat kell tanulnom, nem elég, hogy egy rakás hibás felvételt csináltam (életlen, borzasztó hangminőségű), ráadásképp az előadói képességeimben is csalódtam, de legalább így bakiparádé is kijön az anyagból…

Egyszóval a fejlődésem szerencsére töretlen, a lelkesedésem nagyobb, mint valaha, ráadásul útjaim is lesznek bőven, jelen állás szerint 10 utam lesz július végéig, 10 napnál többet nem is leszek itthon egyhuzamban.

IMG_2945k

A Kígyó öbölbe ezekkel a ladikokkal érkeztünk! 😀

Azért Mallorca is megér néhány szót, attól eltérően amit gondoltam róla, nagyon gyönyörű, nagyon tipikus mediterrán vidék, rendkívül hangulatos városkákkal, gyönyörű panorámás túraútvonalakkal, úton, útfélen citrusligetekkel és frissen préselt mézédes narancslével. Palma de Mallorca is gyönyörű, a katedrális monumentalitása lélegzetelállító, összefoglalva pedig azt kell mondjam, aki többre vágyik a tengerparton henyélésnél, az is nyugodtan vegye az irányt arrafelé, szigorúan kora tavasszal, vagy késő ősszel, hogy ne kelljen a tömegben gyökkettővel araszolgatnia.

Tegnap bementem a volt munkahelyemre, és elképesztően jó érzés volt vendégnek lenni. Annak idején az volt a vágyam, hogy egyszer éppen egy utazásról visszatérve a nagy pakkommal oda vezessen az első utam, hát ez most nagyjából teljesülni fog, ugyanis mindjárt lecsukom a laptopot, és bemegyek iszogatni, mielőtt indulok a repülőre, amely egészen Madeiráig fog repíteni!

IMG_1052k

Csodás naplemente a Formentor félszigetről

Onnan visszatérve jelentkezem ismét! 🙂

 

ELÁGAZÁS

Végre!

Itt a tavasz, elindul a szezon, felpörög a filmbiznisz is! Már megint pontosan az történt, amire számítottam. Januártól Márciusig alig evickéltem el, most meg annyi munkám lenne egyszerre, hogy már azon gondolkodom, kell valaki, aki segít. Ezzel csak egy problémám van, ha kerítek egy vágót, aki helyettem csinálja kisfilmeket, kiveszek belőle én magam, az odafigyelésem, az a szenvedély, mellyel minden videómat készítem. Ha operatőrt veszek fel, akkor meg a kalandokból maradok ki… Nem látom át még, pontosan, merre kell tovább mennem, s hogy pontosan melyik út visz a céljaim felé. Szeretnék teljesen szabad lenni, ahhoz meg úgy kell pénzt keresnem, hogy ne kelljenek hozzá megrendelők, azzal keressek, hogy aztcsinálomamitakarok! Vagy, legyen egy rakás megrendelőm, és a feladatok kiszervezésével foglalkozzak.

(Jó ez a blogolás, sokszor egy poszt leírása közben kapok választ a saját kérdéseimre. Hát, a várgesztesi nyári villám akar szervezni már megint, épp attól imádom a munkám, hogy azt csinálom, amit most csinálok. Túrázom, bringázok, síelek, motorozok, világot látok, csak kamerával a kezemben, s miután hazajövök, kell egy filmet is csinálnom róla.)

Én ezt szívesen csinálom... :)

Én ezt szívesen csinálom… 🙂

Most aztán tényleg realtime követhettek (akik a napokban olvassátok ezt), a poszt megírása közben jöttem rá a következő részcélra, s most megpróbálom kitalálni, kifejteni, mik lesznek a következő lépéseim! 🙂 Amúgyis, sokszor hangoztattam már, szeretnék a legtöbb dologgal kapcsolatban konkrét példákat is hozni, hogy ne csak úgy beszéljek, mint egy horoszkóp, amibe bármit bele lehet gondolni. (Elnézést minden asztrológustól.)

Tehát a nagy cél adott volt eddig is, anyagi függetlenség. Az irányt is láttam magam előtt, az ilyesfajta elágazások (döntések) nem világosak mindig előre.

Eljutottam tehát arra a szintre, hogy válogathatok (válogatnom kell) a melók között. Legfőbb szempontom a tevékenység, inkább megyek el 1 kosár almáért mangóért útifilmet csinálni egy hétre, mint egy napra két kosár mangóért esküvőt filmezni. Egyébiránt, a megkereséseim jó része szerencsére már olyan jellegű, amit szívesen csinálok. Az ugyanakkor világosan látszik, hogy nem fogok annyit keresni, mint a pályatársaim. Ezzel alapjában véve nincs problémám, csak annyi, hogy a cuccaimat folyamatosan fejlesztenem kell, és etéren is ott tartok, hogy a következő lépcsőn egy gép 6-800 ezer jó magyar forintba kerül, az objektívek hasonlóképp…

A másik nehézségem, hogy minél többet utazom (ezt szeretném), annál kevesebbet tudok az ott készült anyagokon dolgozni, ezért is gondolkoztam egy vágó segítségén, hogy alkalmanként csak elküldjem az anyagot, a többit oldja meg ő. Mivel ezt elvetettem, más megoldást kell találnom.

Azt hiszem alapvetően erről szól az egész életünk, – hogy megint ezt a példát hozzam – mint egy videojátékban. Elkezdünk egy pályát, melyben jönnek ellenségek (nehézségek), amiket le kell küzdenünk, majd a végén jön a főellenség, aki a legnagyobb nehézséget okozza, de ha legyőzzük, jutalmunk, hogy egy szintel feljebb folytathatjuk utunkat. 

Nagy vonalakban egy évre előre látom, mikor mit fogok csinálni, s ezt az időt szánom arra, hogy legyőzzem ezt, a (jelenleg) utolsó főellenséget, és kifejlesszek magamnak egy olyan munka mechanizmust, amivel növelhetem a hatékonyságomat. Ennek lehetőségét abban látom, hogy operatőrködésben még jobb leszek és olyan felvételeket készítek, melyeken már csak minimálisan kell utómunkázni. Ebből fakadóan, illetve abból, hogy vágásban is tervezek tovább fejlődni, az utómunka is kevesebb időt fog igénybe venni.

A legfontosabb dologról azonban még nem beszéltem. Magam is ebbe az irányba gondolkozom rég óta, de egy előadást is hallottam arról, ami a kulcsa lehet a szabad életemnek. Az útjaimon rögzített felvételeimet ugyanis többször, több félnek is tudnám értékesíteni, természetesen különböző formában, nem ugyanazt az egy filmet. Ezt az “ügyfélkört” kell még kiípítsem a jövőben, és ha ez, illetve a hatékonyság növelése is kellő ütemben halad, akkor rövidesen valóban SZABAD leszek!

Szabad leszek és lesz saját irodám! ;)

Szabad leszek és lesz saját irodám! 😉

 

Ha van még 2 perced, itt egy munkám amit szintén nem cserélnék el egy sajtótájékoztatóra… 😀

 


INDUL A SZEZON

Na jó, hamarosan… 🙂

De már kezdenek körvonalazódni bizonyos dolgok és ez nagyon izgalmas! Megkaptam a listát a Barakától, hogy idén mely túráikról szeretnének filmeket készíttetni velem, hát megörültem… Olyanok is vannak köztünk, mint Madeira, Norvégia, vagy egy vulkántúra… Elég jól hangzanak, na… Csupa olyan hely, ami a vágyaim között szerepel… 🙂 Igaz, nem egyszerű a választás mert még a túravezetős naptárammal is össze kell fésülni (amit még nem kaptam meg), és persze mindezeket még hozzá kell igazítanom a munkámhoz is. Meg a motorozáshoz, mert az már annyira hiányzik, hogy le sem tudom írni… 🙂

Időközben jelentkeztem egy tanfolyamra is, egy új program kezelését szeretném megtanulni, amivel jól bele lehet mahinálni a filmekbe, meg szuper feliratokat és címeket is lehet vele készíteni. Végül sajnos nem indult el a tanfolyam, mert nem lett elég jelentkező… 😦 Ezt egyfelől sajnálom, mert ezt is magamnak kell megtanulnom, kikísérleteznem, viszont legalább nem lesz nagy a konkurenciám ezen a téren… 😀

Egy érdekességgel is szembesültem, a Google+ rendszerben az egyik videómat elkezdték megosztani Montenegroban, hogy: így látja egy külföldi a mi országunkat! 🙂 Lassan lassan csak történik valami a nézettségemmel is, de legalább látszik, hogy van értelme a SEO-val (keresőoptimalizálás) foglalkozni, mégha keservesen lassan épül is a dolog.

Mindezek mellett pedig a szabadúszós oldalon is szeretném magam kissé keresettebbé tenni, az a tervem, hogy ősztől, ha véget ér a túraszezon, legyenek már viszonylagosan állandó megrendeléseim innen!

Egy újabb filmem is elkészült, a Kondor-túra társaságnak vágtam egy filmet, Gemencen voltak a fiúk túlélő túrán, január elején. Sajnálom, hogy én magam nem tudtam velük menni, mert egy operatőr volt csak velük, és nekem sokféle felvétel hiányzott az anyagból, de most nem az volt a feladatom, hogy ezt megítéljem, igyekeztem kihozni a legtöbbet az anyagból!

 

KI VAGYOK ÉN?

Egy mázlista? Egy eszelős? Szimplán őrült? Vagy ez mind egyszerre?

Néhány hete egy jóbarátommal az önismeretről beszélgettünk, meg egyébként is, a napokban több olyan diskurzust folytattam, amelyek elgondolkodtattak ezen kérdésekről. Belülről nézve jelenleg a karrierem csodásan alakul, már-már dübörög. Nem mondom, hogy nem voltak nehézségek, de egyetlen komolyabb hullámvölgy sincs az emlékezetemben. Másoktól viszont mindig csak a nehézségekről, buktatókról hallok, olyanoktól is, akinek már futó vállalkozása van, míg nekem csak egy aprócska vállalkozáskezdeményem. Néha elgondolkodom rajta, hogy ennyire elkerülnek a pofonok, és majd kapok egy jó nagyot, vagy csak ennyire másképp élem meg őket. Az idő természetesen választ fog adni erre a kérdésemre is, és azt is tudom, nincs az a pofon, ami meg tudna állítani. Szóval az eszelős biztos stimmel… 🙂

Azt mindenestre nagyon jó érzés látnom, hogy magam írom az életem forgatókönyvét, mindig tudom, mit kell tennem, hogy abba az irányba haladjak, amerre szeretnék. Minden este lefekvéskor álmodozom a jövőmről és írom a fejemben a teendők listámat. Így lépkedem lassan előre, napról napra közelebb a célomhoz. A vágásba egyre jobban belejövök, amit tudok, azt már elég jól csinálom, megint elkészült egy újabb filmem. De nagyon szeretnék tovább fejlődni, azok a filmek, amelyekből tanulok, és amik inspirálnak, még nagyon távolinak tűnnek. Megint türelmesebbnek kellene lennem, de képtelen vagyok. Hajt a vágy és megint az egyik gépen ezt a bejegyzést írom, közben töltődik fel az új film, a laptopon meg közben fűzöm össze a fotókat timelapse-é. Kéne még egy gép? 😀

Na jó, nem. Más kell most. Már meg is rendeltem 🙂 Egy kis drón, amivel megtanulhatom az irányítását, hogy ha tavasszal megveszem a naaagy drónt, akkorra már profi pilóta legyek, nem szeretnék egy zsák pénzt a sziklafalnak csapni, hogy aztán lássam széthullani. A komolyabb, filmezésre alkalmas dróntól nagy fejlődést várok filmjeim minőségét illetően, s már most bújom a videókat, hogy minél felkészültebb legyek arra is.

Végezetül pedig a legfrissebb filmem, Rax-Schneeberg klettersteig (via-ferrata):

ÍGY MŰKÖDNEK A DOLGOK

Ahogy legutóbb befejeztem, felfelé ível a formám, sorolom mi történt azóta. Befejeztem a Montengró tengeri kajakkal filmet, ez egy nagy megkönnyebbülés, főleg azért mert ezt is elsőre elfogadták. Időközben kaptam egy újabb lehetőséget, túravezetésre kértek meg, és bár sajnos nem tudtam elvállalni, nagyon jól esett, hogy már ilyen feladatokban is számolnak velem. Arról nem is beszélve, hogy azért nem tudok menni, mert forgatni fogok akkor. Emellett még három “megrendelést” is kaptam, operatőrködni, és vágni fogok 2 interjún, valamint egy reklámfilmet is készítenem kell az idei Barakás filmjeim anyagából, amit a Reel Rock filmfesztiválom fognak vetítgetni… A tavaszi Banff filmfesztiválon kitűztem magamnak egy célt, miszerint szeretnék egyszer egy filmemmel ott szerepelni. Ha ez még nem is a cél elérése, de egy nagy lépés számomra, jó látni, hogy ebbe az irányba is haladok, juppiiii!

Nagyon fontos dolog, megint a saját bőrömön tapasztaltam milyen fontos a pozitív hozzáállás. Néhány hete még hullámvölgyben voltam, de felráztam magam, hogy nincs min szomorkodnom, annak kell örülni ami van, és arra koncentrálni amit szeretnék. Tán két hét sem kellett hozzá és megint dübörög az élet, feloszlott a köd, látom az utat magam előtt!

Képzeljétek el, vagy egy (asszem) rendszeres olvasóm Új-Zélandról, nagyon kíváncsi lennék ki az! Kedves Új-Zélandi olvasóm, kérlek reagálj valamit, akár kommentben, akár privátban, kíváncsi vagyok hogy találtál rám, és miért olvasol… 🙂

Végezetül pedig remélem kíváncsiak vagytok a legújabb filmemre is, íme:

 

EGYENSÚLY

Na az nincs…

Pedig kéne, tudom, de nehéz. Nem vagyok egy faking szuperhiró, csak szeretném azt hinni. Egy átlagos fiu vagyok csak nagy tervekkel, – amiért hajlandó vagyok sokat tenni -, de hétköznapi vágyakkal. 16 órákat dolgozom naponta, utána még edzem, de higgyétek el, nekem is vannak hullámvölgyeim. Az élet folyamatosan próbákat állít, akadályokat gördít, próbálja megnehezíteni a dolgom, de csakazértse adom fel. Ti se tegyétek! Mióta hazajöttem Montenegróból, megint a szürke hétköznapokban találtam magam, nehéz nem beleszürkülni. A filmezés az egyetlen dolog az életemben, ami annyira fizetődik ki, amennyit belefektetek, ezért nehezen áldozom olyan dolgokra időt, amelyek nem biztos, hogy megtérülnek, ez pedig borítja az egyensúlyt.

Szóval a rengeteg munkának ímmel-ámmal vannak eredményei is, sikerült befejeznem egy újabb filmet, s már készül a következő. Szeptember végéig szeretnék még többet is befejezni, hogy aztán a saját projekjeimet is pörgethessem. Sajnos jelenleg több az ötletem, mint amit az időmbe bele tudok suvasztani, de jobb így, mintha ötleteim nem lennének… 🙂

Hullámvölgyemnek “hála”, nem jönnek úgy a szavak ahogy szoktak, remélem ez a filmecske tanúskodik róla, hogy annyira azért nem rossz nekem… 🙂

DOLOMITOK után, MONTENEGRÓ előtt

A postjaim ritkulásából talán érződik, kezd betemetni a munka, de igyekszem megrázni magam, és tartani a határidőket. Mostanság is egyik öröm ér a másik után, vettem egy motort, ami óriási szabadsággal ruházott fel, iszonyatosan élvezem. Ezt pont ellensúlyozza, hogy egy új számítógéppel is bővült a gépparkom, ami nagyban megkönnyíti a vágást, illetve a laptopomat se gyilkolom szét idő előtt, mindezek fényében assetudom motorozzak, vagy vágjak… 🙂

Időközben befejeztem egy újabb filmet, amit kapott anyagból vágtam, s kissé megnehezítette a helyzetet, hogy nem én vettem fel a videókat, de minden tiszteletem Norbié, aki túravezetés közben azért összehozott egy olyan videóanyagot, amiből már filmet tudtam készíteni! Kíváncsi vagyok a véleményetekre természetesen erről a filmről is!

Ez a hetem azért is lett ennyire sűrű, mert már készülök Montenegróba tengeri kajaktúrára, megint igyekeztem jól előreszervezni, mindenkit felkészíteni, megnézni a kajakokat amikkel majd evezünk (hogy hova tudok kamerát szerelni), közben néhány extra műszakot is bevállaltam a munkahelyemen, hogy kicsit visszabillentsem a büdzsémet, elég sok pénzt elszórtam mostanában, de majd keresek másikat…

Szaladok is pakolni, mert mindjárt indulok, remélem a legújabb videómmal fűszerezve teljes értékűnek tekinthetjük ezt a bejegyzést! Igyekszem kint feltöltődni annyira, hogy a következőre ne kelljen ennyit várni… 

PROVENCE FILM

Ez az első olyan filmem, amit végre nagy mennyiségű, minőségi anyagból rakhattam össze, örülnék ha megkommentelnétek, az eredmény mennyire lett minőségi! 🙂

Magára a vágásra mondjuk lehetett volna több idő, de hamarosan utazom a Dolomitokba is filmezni, ezért elég szűk volt a határidő, ami alatt el kellett készítsem a filmet. Mindenesetre tervezek egy hosszabb, némileg személyesebb változatot is, amihez zenét is készíttetek egy ismerősömmel, valamint hosszabb lélegzetvételűre is tervezem, mert anyag van bőven 😉

Vágás közben, épülő kis cégkezdeményem egy hiányosságára is fény derült, ugyanis az anyag feldolgozásához, illetve a vágáshoz a jelenlegi laptopom elég kevés. Egyrészt nagyon lassú, néha fél órákat várok, hogy kiszámoljon néhány változtatást, másrészt eközben úgy felmelegszik, hogy hosszú távon szépen megolvasztanám a processzorokat benne, azt meg nem szeretném, mert a túrákon kell a kis masina, hogy legyen hova, mivel pakolni a felvett anyagokat.

Íme tehát a film, várom a kritikákat, hogy feljlődhessek, remélem lesz annyira izgi, hogy végignézzétek! 😉