Izlandi geogiccs (2. rész)

Ott tartottam, hogy átszeltük a felföldet és elértük a sziget északi részét. Egy gyors mélyalvást követően másnap belepillantottunk, milyen körülmények között éltek az egykori lakosok. Nagyon érdekes, hogy nagyjából a 20. század közepéig alig volt némi fejlődés, lényegében ugyanolyan épületekben laktak, mint néhányszáz évvel ezelőtti viking őseik! A fejlődés pedig olyan vívmányokban tükröződött, minthogy a házak alatt elvezették a termál vizeket fűtés gyanánt, de továbbra is az épületben lobogó tűz volt a fűtés lelke, az angol vécé hiánya pedig teljesen egyértelmű volt! Valahol a század derekán aztán az amerikaiak légitámaszpontot létesítettek a szigeten, s hozták magukkal amire csak szükségük volt, s nagyjából ekkortájt kezdődött némi fejlődés. Keflavik és Reykjavik között a mai napig megvannak azok az épületek, amelyeket anno a katonáknak építettek, lakhatás céljából, s melyeket az amerikai repülős filmekből is jól ismerhettek! (Nem a közlegények barakkjairól beszélek, a pilóták házikóiról!) Többek között ennek köszönhetően még ma is érezhető némi amerikaizmus, főleg a fiatalok körében. Na, de vissza a házikókhoz, amelyekből nagyon kevés maradt, mert annak idején kvázi a szegénység jelképe volt, így aki új házat tudott építeni, egyből le is rombolta a tőzegtéglából épített ősi otthont. 

Ezért is nagyon különleges a Glambauer skanzen, sok helyen már nem lehet ilyen házikókat látni (ezekben 1947-ig laktak). Fa nagyon minimális van bennük, mert a betelepülő vikingek nagyon hamar felélték a sziget készleteit (még 1950-ben is csak kb. 150 ezren éltek a szigeten, képzelhetitek mekkora mennyiségről beszélek…), így minden másból és uszadékfából kellett mindent megoldaniuk. Ehhez kapcsolódik az egyik legérdekesebb izlandi legenda, miszerint annak idején, ha valaki meglátott egy uszadékfát a parton, de épp nem volt nála egy daru, hogy hazavigye, belevéste a nevét és később visszament érte. Aki ezek után megtalálta, nem vitte el! Ez annyira bevésődött, hogy a mai napig, ha letámasztod a bringádat bárhol, bármennyi idő múlva, ha visszamész, még ott lesz! Lehet, hogy időközben megeszi a rozsda, de más nem fog hozzányúlni! Elképesztő hely, ezt még lehet, hogy mondom majd néhányszor…

Tipp 1.: a skanzennél van egy kávézó is, érdemes a büdzsét úgy alakítani, hogy megkóstolj egy sütit odabenn, igazi házi étkek, anyuka a két lányával süti őket!

Mi azonban tovább indultunk Akureyri felé, ami az északi partvidék legnagyobb városa. Talán nem okozok meglepetést, ha azt mondom, nem fotóztam, a képet a google-ből loptam, mert a (belföldi) reptér azért nagyon érdekes. 

Néhány múzeumot rejt azért a város, bár én még nem néztem meg őket, ha valakinek van tapasztalata, azt írja meg kommentben légyszi! Jobban érdekelt a következő megállónk, egy újabb vízesés, a Gódafoss. Többek között arról nevezetes, hogy amikor az izlandiak áttértek a kereszténységre, pogány jelképeiket ebbe a vízesésbe hajították, mintegy bizonyítva a régi vallás már a múlté. Más kérdés, hogy mit is tettek aztán a csukott ajtók mögött otthon… Nem, nem mindenki Jézushoz imádkozott… Mindenesetre a vízesés csodás, két oldalról és különböző szinteken is meg lehet nézni, nekem ez tetszett a legjobban: 

A nap végére még egy igazán autentikus helyi programot szerveztünk, meglátogattunk egy helyi fürdőt, a Jarðböðin við Mývatn-t. A fürdő egy lávamezőn létesült, természetesen termál vizes medencékkel. A forrásvíz érdekessége, hogy olyan forró, hogy hűteni kell, míg a medencékhez jut, nem úgy, mint mondjuk a hévízi tónál, ahol a forrás negyvennéhány fokos a víz meg kellemes 36-38. A víz kék színét egyébként egy algafajnak köszönhetjük, akik ebben a hőmérsékletben érzik jól magukat!

Tipp 2.: ha megkívánod a fürdőzést, de nem készültél rá, semmi gond, lehet törölközőt és fürdőrucit is bérelni! A csomagkésés miatt én béreltem és még mindig nem viszketek odalenn, nem kell túlparázni!

Tipp 3.: mielőtt a medencékbe indulsz, KÖTELEZŐ meztelenül lezuhanyozni, megmosandó a kritikus testfelületeket (illusztrálják is… 😀 )

Myvatn fürdő

A fürdőzés után már nem érdemes semmiféle programot szervezni, úgy kiszívja az embert, hogy a kaját megrágni is kihívás lehet, nemhogy még naplementét fotózni… Olyan is lett a fotó, de valamit mindenképpen akartam a Myvatn tóról mutatni… Jövőre csinálok majd jobbat, ígérem! Zárójelben megjegyezném, ezt a képet valamikor este 10-11 körül készítettem, magyarán elég későn ment le a nap…

Myvatn tó a naplementében

A következő bejegyzésben a tó közelében található látnivalókról mesélek, mutogatok képeket!

Reklámok

SZENVEDÉLY – BETEGSÉG

izland_pano_selfie_blograKi tudja hol mosódik össze a kettő…? Vagy épp hol válik el…?

Hajnali 3 óra van és képtelen vagyok aludni. Nem mintha nagyon szeretnék, inkább csak kéne… Elég hosszú szezon áll mögöttem, 92 napot voltam mindenfelé Április óta. Akárhogyis számolom, ez ötből három hónap “nyeregben”. Igaz, azt is elmondhatom, hogy beteljesült egy álmom! Mindazonáltal a frissességemből hagytam el darabkákat az út menti porban, utolsó utamról hazafelé el is határoztam, egy egész napot rászánok a pihenésre! Egy felet sikerült…

Mikor még megvolt a korábbi állásom, utáltam, ha hétvégén is be kellett mennem valamiért, most meg azt utálom, hogy néha abba kell hagynom a munkát szenvedélyemet… Mielőtt valaki még megszólna, hogy vigyázzak, mert ki fogok égni, jön a legjobb rész! Szabad lettem. Mindez azt jelenti számomra, hogy ma felhívott egy jóbarátom, hogy holnap nézzük meg este a meccset. Én pedig gondolkodás nélkül rávághattam, hogy rendben. Vagy, ha holnap valaki felhív, hogy ebédeljünk együtt, kinyomom a gépet és megyek. Szabad lettem, tényleg.

Egyetlen vasmacska karcolja már csak a tenger fenekét, a számlák jönnek nekem is, így egy feladatom maradt még a blog végezetéig. Passzív jövedelmeimet kell úgy felépítenem, hogy túlszárnyalják a kiadásaimat, ez az ősz nagy feladata! Korábban már beterveztem náhány ilyen forrást, bizonyos dolgokat már a nyáron, ezeket szem előtt tartva alakítottam, s  most fogom kidolgozni a mikrobizniszeket, hogy tavaszra lássam, melyekbe érdemes további energiákat fektetni, s melyeket kell lecserélni újabb ötletekre, lehetőségekre.

Mindezek fényében talán nem is olyan meglepő, hogy hajnali négy órakor még mindig lelkesen buherálom az anyagaimat, írom ezt a blogposztot, és kifejezetten élvezem az életemet.

A szezon legfontosabb tapasztalata pedig az, jó úton járok. Nem magam miatt, vagy a korábbi bekezdések okán mondom ezt. Számos olyan emberrel találkoztam az elmúlt hónapok során, akik akár az én segítségemmel, akár a saját harcaik árán, de ugyanarra az útra léptek, a saját útjukra, és mindannyian boldogabbak! Van aki épp csak az első lépéseket tette meg (ügyes légy Adri), van aki már fel is mondott mióta legutóbb találkoztunk (király vagy Tomi), s még a kedvenc unokatesóm is új életet épít magának (😘 Timi)! Még ha én egy hülye álmodozó vagyok is, de ennyien nem tévedhetnek!

 

 

IZLAND

IMG_5341 Megérkeztem.

Izlandra tenni a lábam nagyon különleges, mágikus érzés, s bár még csak másodszor vagyok itt, ennek ellenére van a dolognak egy kis hazaérkezés felhangja. A sziget még most is lenyűgöz, az első ittlétemhez képest mégis teljesen más érzések kavarognak bennem, a harcos vikingek megállíthatatlan szelleme átalakulóban van bennem is, izgága lelkem kettős életet él.

Azt olvastam egyszer, az embernek nagyjából 5 hétre van szüksége ahhoz, hogy egy szokását megváltoztassa! Ennél azért több időre van szükségem ahhoz, hogy a korábbi 3 évben felvett viselkedésformát átalakítsam, de határozottan kezdem érezni,  életem egyik legkomolyabb projektjét hamarosan, és sikeresen lezárom, az életem újra megváltozik!

Amikor új életet kezdtem, vérengző hadjáratba kezdtem, nagyjából két és fél éven át heti 6-7-szer 14-16 órát dolgoztam, hogy olyan életet építsek magamnak, amiben a hobbim a munkám, és azt is úgy tudom alakítani, hogy azokkal a dolgokkal foglalkozhatok, amelyek igazán fontosak számomra. Mivel szezon van és rengeteget utazom, még nem volt alkalmam igazán tudatosítani, de múlt héten még az én kemény fejemen is átjutott a felismerés, mennyire közel járok! Egy héten keresztül nem csináltam mást, mint a felújítás alatt álló lakásomon dolgoztam, és találkoztam néhány barátommal. Mert, azt akartam, az volt fontos nekem.

IMG_5335

Egyik irány

Mikor ezen sorokat írom, a napi programunk már véget ért, szabadon csavargok este 10-kor a napsütésben, s épp egy hegy tetején ülök Izland keleti partvidékén, körülöttem kattognak a kameráim, én pedig a távolba révedve a jövőmet kémlelem.

IMG_5336

Másik irány

Arról álmodom, hogy már nem kell éjjel-nappal dolgoznom (ez már pipa), izgágaságomat felváltja a nyugalom, mindig ráérek arra, ami nekem fontos, aztán idővel azt veszem észre, hogy már nem a messzeséget vizslatom, csak magam elé nézve a rohangászó kölkeimet figyelem, s érzem annak a jelenlétét, akivel mindezt megoszthatom.

Álmodozó típus vagyok, na…

Végezetül pedig néhány fotó, hol is járok…

image1

Reykjavik

image3

Thingvellir nemzeti park

image4

Godafoss vízesés

image5

Egy fürdő

image2

Egy csodás öböl

MALLORCA

IMG_2698

Látkép a I’Ofre csúcsról

Végre utazhattam ismét! Idén ez volt az első utam, így kellően ki voltam éhezve rá, hogy átlépjem az országhatárt. Vitt is magával a lendület és meg kell mondjam, ennyit még egy utamon se pörögtem. Betanulós túravezető voltam, emellett természetesen fotóztam, és filmeztem is, ráadásul 2 kamerával. Meg néha a telefonommal. Az volt a legviccesebb számomra. A második reggelen elmentem futni, és jött egy sugallat, hogy megmutatom az itthoniaknak, merre járok éppen, úgyhogy felvettem mobillal, meg idétlenkedtem is egy kicsit. Olyan cuki visszajelzéseket kaptam rá, hogy attól fogva, teljesen rá voltam pörögve, hogy még csináljak ilyen kis marhaságokat, amellett, hogy a szokásos videó/fotó anyagon felül, újabb fába is vágtam a fejszémet, hisz konferálásokat is vettem fel. A következő lépcső ugyanis a fejlődésemben, hogy megpróbálom a feeling videóimat egy kicsi plusz információval feltölteni, amit, hát szeretnék profi módon tálalni. Na, ahhoz még sokat kell tanulnom, nem elég, hogy egy rakás hibás felvételt csináltam (életlen, borzasztó hangminőségű), ráadásképp az előadói képességeimben is csalódtam, de legalább így bakiparádé is kijön az anyagból…

Egyszóval a fejlődésem szerencsére töretlen, a lelkesedésem nagyobb, mint valaha, ráadásul útjaim is lesznek bőven, jelen állás szerint 10 utam lesz július végéig, 10 napnál többet nem is leszek itthon egyhuzamban.

IMG_2945k

A Kígyó öbölbe ezekkel a ladikokkal érkeztünk! 😀

Azért Mallorca is megér néhány szót, attól eltérően amit gondoltam róla, nagyon gyönyörű, nagyon tipikus mediterrán vidék, rendkívül hangulatos városkákkal, gyönyörű panorámás túraútvonalakkal, úton, útfélen citrusligetekkel és frissen préselt mézédes narancslével. Palma de Mallorca is gyönyörű, a katedrális monumentalitása lélegzetelállító, összefoglalva pedig azt kell mondjam, aki többre vágyik a tengerparton henyélésnél, az is nyugodtan vegye az irányt arrafelé, szigorúan kora tavasszal, vagy késő ősszel, hogy ne kelljen a tömegben gyökkettővel araszolgatnia.

Tegnap bementem a volt munkahelyemre, és elképesztően jó érzés volt vendégnek lenni. Annak idején az volt a vágyam, hogy egyszer éppen egy utazásról visszatérve a nagy pakkommal oda vezessen az első utam, hát ez most nagyjából teljesülni fog, ugyanis mindjárt lecsukom a laptopot, és bemegyek iszogatni, mielőtt indulok a repülőre, amely egészen Madeiráig fog repíteni!

IMG_1052k

Csodás naplemente a Formentor félszigetről

Onnan visszatérve jelentkezem ismét! 🙂