Csak akkor vagy igazi utazó…

CSAK AKKOR VAGY IGAZI UTAZÓ, HA EZ A 15 DOLOG MÁR MIND MEGVOLT

Ezzel a címmel jött szembe egy cikk, tökmindegy hol, csak megakadt rajta a szemem. Azért is vicces, mert néhány hónapja épp erről beszélgettünk egy blogger ismerősömmel (@hobbimazutazas), hogy aki igazi utazó, az biztos nem fog olyat mondani, hogy akkor vagy utazó, ha… Az utazás egyik legfontosabb tapasztalata éppen az, hogy ahányan vagyunk, annyifélék, nincs olyan, hogy

-akkor vagy utazó, ha…

-akkor vagy jó fotós, ha…

-akkor vagy kreatív, ha…

Mindenki máshogy az, és ami a legfontosabb, mindenkinek azzal kellene foglalkozni, ami neki jó, és nem folyton másokhoz hasonlítani magunkat… DE! Nem fogok elemzésekbe, filozofálásba bonyolódni, ez a cikk csak ahhoz adott jó mankót, hogy mutassak nektek néhány sztorit az elmúlt néhány évem utazásaiból! Szóval lássuk, mik lennének a kritériumok:

Az igazi utazó…

…utazott már éjszakai busszal, vonattal vagy repülővel

Ez elég könnyű, idén éppen utaztam éjszakai vonattal Bangkokból Surat Thani-ba, egy gif-et pedig arról mutatok, milyen éjszakai buszok (is) vannak Malajziában. Ezzel Kuala Lumpurból jutottunk el a Cameron felföldre. Az indulásnál nem értettük, miért veszik el mindenkitől a kaját, de mikor leültünk a helyünkre, láttuk, hogy minden helyen van hányós zacsi is… Ez már gyanús volt, de elérve a hegyeket, minden értelmet nyert… a mellettünk ülő srác elég hamar kidobta a taccsot, én meg azt se tudtam, hova koncentráljak, nehogy megkívánjam én is…

…sétált már át országhatáron

hát, ez is történt már meg, de annyira nem volt “romi”, hogy lefotózzam, a Maláj-Thai határon leszállítottak minket a buszról, és úgy kellett átsétálni… Ráadásul addigra már várnunk kellett két órát, mert a határ éjjel zárva van… Vicces volt (utólag), a söfőrünk nem beszélt angolul, úgyhogy leginkább kézzel-lábbal tudta csak elmagyarázni, hogy mit is kéne tenni, mi pedig csak reméltük, hogy a határ túloldalán ismét találkozunk majd a busszal, amin az összes cuccunk is van… Találkoztunk!

…utazott már egyedül

na, ez mondjuk lehet, hogy csak fél pont, kifejezetten egyedül nem utaztam, de az útjaim (túravezetés) között egyedül töltöttem heteket Bangkokban és Kuala Lumpurban. Egyedül mentem a Thaipusam fesztiválra is, húú de utazó vagyok! 😀

…több nyelven tud köszönni és köszönetet mondani

Na, hát ehhez meg pont semennyire nem kell utazónak lenni, elég beszélni pár nyelvet, vagy elmenni évente egyszer turistaként nyaralni… Obrigado.

…kommunikált már pantomimezve

Ezekben a szitukban se jutott feltétlen eszembe, hogy fotót csináljak, de Thaiföldön elég gyakori ez, míg Magyarországon az is letagadja sokszor, hogy beszél angolul aki tud, a thai-oknál ez fordítva van! Ott bárkit megkérdezhetsz, azt fogja válaszolni: Yes, yes, can, can! Ezután tégy fel egy nem eldöntendő kérdést, és már nevethetsz is, a válasz: Yes, yes, can, can! Szóval jöhet a pantomim!

…kártyafüggetlenítette a telefonját, és több tucat SIM kártyája van

Ehhez inkább tippet adok, mint sztorit (uu, de eszembe jutott egy!), javaslom a 2 sim-es telefonokat, ha hosszabban utazol, nyilván kelleni fog egy helyi kártya, de közben nem rossz, ha ezzel párhuzamosan az állandó számod is működik és elérnek az otthoniak… főleg, hogy az időeltolódás még inkább nehezíti a sztorit… Apropó sztori: én Malajziában vettem telefont és ott kell hozzá útlevél. Már eleve nagyon tetszett a pénztárosnak, hogy milyen szép útlevelünk van, de amikor megmondtam, hogy UV lámpa alatt a himnuszunk is látszik teljesen odáig voltak, a bolt egész személyzete megvizsgálta az útlevelem… 😀

 

…védelmébe vett olyan országot, ahol korábban járt már

Ez csak természetes! Főleg Malajzia után az egész muszlim “népséget”, elképesztően jó élmények értek, csak úgy, ahogy a hindukkal kapcsolatban is! És mielőtt még valaki megszólna, igen, ezek vallások, nem országok, hát tudjátok meg, Thaiföldet nem védem meg, mert ugyan igaz, hogy a mosolyok országa, de sajnos igencsak erőltetettek azok a mosolyok…

…tapasztalta, hogy a média sugallta kép mennyire téves lehet

Hát ezt szerintem mindenki megtapasztalja, aki csak átlépi az országhatárt, sőt, néha még akkor is, ha csak kimegy az utcára, ehhez aztán nem kell utazónak lenni, de nem is tesz senkit utazóvá, ha látja, milyen torz a kép ami egy újságban, híradóban, vagy a facebookon található.

…látta a végtelen tengert

Végtelen tengert fotózni nem túl igzi, meg továbbra sem cél, hogy bizonygassak bármit is, szóval inkább megmutatok olyat, ami szerintem tényleg jól néz ki!


…éjszakázott már sátorban vagy kocsiban vagy a szabad ég alatt

Hajjaj! Emlékszem mikor Bence barátommal lekocsikáztunk Monfalcone-ba egy lány után, és a kocsiban kellett aludnunk. Nem húztuk le az ablakokat egy picit sem, reggel arra ébredtünk, hogy úgy teleleheltük a járművet, hogy majd belefulladtunk a párába. De van egy képem is, ez még menőbb, egyszer aludtam sátorban január elején a Duna parton… 

…részese volt már valamilyen természeti csodának

…ez most komoly? Aki az eredeti cikket írta, eddig egy szobában élt vajon? Csak elhagyom Budapestet bármelyik irányban, és csodák vesznek körül… Ehhez se kell seháse utazni… De ha utazásról is beszélünk, nyilvánvalóan ha valaki eljön Magyarországra a Szaharából, le fog esni az álla a Balatontól. Aki meg a Bahamákról jön…

…csodált már valami gigantikusat

Amúgy az előzőre is igaz (lehetne), meg erre is: jártam már Izlandon.

…látott, vagy részt is vett valamilyen hagyományos ünnepségen vagy fesztiválon

A Thaipusamot már említettem, de szeptemberben (2017) a madeirai borfesztiválba is belefutottunk. Itt is kaptam meglepetést, nem is kicsit! Odamentem egy szervezőhöz, hogy a kordonon belülre könyörögjem magam, mondván én is filmes vagyok, csak nem tudtam a fesztiválról, így előre nem tudtam akkreditáltatni magam. Erre leültetett, és 2 perc múlva visszajött egy pass-szal (belépővel), amivel a kordonon belül is tevékenykedhettem. Próbálkozni kell mindig, sokszor az ember úgy van vele, á, úgyse jön össze, de ez ssak akkor derül ki, ha próbálkoztok!

…sóvárgott olyan étel után otthon, amit út közben kóstolt

Na, ez nagyon! A jó kis mallorcai sobrasada, vagy a szárított mogyorós kolbász Provence-ből, a csak Madeirán és Japánban halászható Espada, vagy az ugyancsak madeirai Pan con Corizo… Vagy épp a Phad Thai amit a minap akartam rendelni, de 2000 forintért nem fogok enni valamit, ami csak egy utánzata lesz a 400 forintos eredetinek… Szóval ezek nem tudom, hogy utazóvá tesznek valakit, de a kaják… na igen, azok szoktak hiányozni nagyon!

…beépített az életébe olyan új szokásokat amiket külföldön vett fel

Igen! Képzeljétek, már itthon is úgy fotózok, mint egy turista! Jah, nem, utazó!!!  😀

 

Remélem nem keltettem azt az érzést, hogy bizonygatni szeretném, hogy én mennyire utazó vagyok, főleg azért, mert én utazó filmes vagyok… bibibí! Viszont ez tényleg tök jó mankó volt ahhoz, hogy pár sztorit felelevenítsek, ha csak úgy leülök, hogy írjak valamit, akkor sokszor nem tudom miről is, szóval ha van, amire kíváncsiak vagytok, kommenteljetek, kérdezzetek, szinte az egész évet végigutaztam, de csak úgy maguktól nem jönnek elő a sztorik!

Reklámok

Szabadúszó életforma

Éppen befejezem a posztot!

 

Szabadúszónak lenni nagyon romantikusan hangzik, de egyrészt nem való mindenkinek, másrészt ennek az éremnek is két oldala van, természetesen. Van egy barátom, aki például tökéletesen elégedett az alkalmazotti léttel: “Levikém, bemegyek reggel, megcsinálom amit mondanak, aztán amikor szól a duda, kiesik minden a kezemből és már ott se vagyok…”

Nos, bevallom, néha jólesne ez nekem is… Az esetek többségében viszont nagyon is tisztában vagyok azzal, milyen arany életem van. A saját nézőpontomból, természetesen…

Nézzük hát, milyen szabadúszónak lenni:

  • Nincs főnök – illetve dehogy nincs, Te magad vagy a főnök! Minden döntést neked kell meghoznod, minden felelősséget neked kell vállalnod! Hogy ez rossz, vagy jó, az egyén függő, én szeretem, mert ha van egy ötletem, megvalósíthatom akkor is, ha csak én látok benne fantáziát. Ha valamit elhibázok, akkor meg legalább tudom, kinek a hibája volt! Rengeteget lehet így tanulni, fejlődni! A pofára eséstől meg nem kell félni, minél többször következik be, annál többet tanulsz és annál jobb leszel tőle!
  • Nincs időbeosztás – sokak számára ez egy csapda, mert azt hiszik, még rengeteg idejük van, aztán a határidő előtt jön a kapkodás, az összecsapott munka és az elégedetlen megrendelő. Hosszú távon nagyon nem kifizetődő. Én etéren szerencsés vagyok, mert eléggé munkaholista vagyok alapjáraton is, ráadásul imádom amit csinálok, így nálam inkább azzal adódnak bajok, hogy néha pihenjek is.
  • Nincs fizetés – ez se egyszerű, ha hozzászoktál, hogy minden hónapban jön a havi fix! Itt nincs fix, csak az, amiért megdolgozol.  Akár az is előfordulhat, hogy a többszörösét megkeresed annak, ami a fizetésed volt korábban, akár az is, hogy alig van bevételed és csak vegetálsz hetekig, itt minden rajtad múlik, én ezt szeretem! Jobb esetben, mert sajnos néha az is előfordulhat, hogy valaki nem fizet, vagy mondjuk csak 1-2 hónap múlva!
  • Nincs munka – vagy legalábbis nem alapvetés, ahogy egy munkahelyen. Itt neked kell munkát szerezni, megrendelőkre vadászni, vagy annyira jónak lenni, hogy egyfolytában mindenki téged akarjon.

Életforma – azt hiszem szabadúszóként a legfontosabb, hogy valaki a hivatását, a szenvedélyét űzze. Ha úgy kéne ideülnöm a géphez reggelente, hogy nem szeretem amit csinálok, kereshetnék bármennyi pénzt, minden nap egy küzdelem lenne és akkor valószínüleg az időbesztással és a határidőkkel is nagyobb gondban lennék. Ha van egy saját vállalkozásod, az némi költői túlzással a saját gyereked, folyamatos felügyeletet igényel! Jómagam reggel hétkor kelek, 2 órás ebédszünettel, 2-3 órás vacsora szünettel este 10-11-ig dolgozom, aztán még megnézek néhány oktató videót, hogy a következő film jobb legyen mint az előző…

Váltás – Ha azon gondolkozol, hogy alkalmazottból inkább szabadúszóvá válj, mindenképpen azt javaslom, először másodállásban próbáld ki! Lesz egy kemény időszak, mikor le leszel terhelve rendesen, de látni fogod, hogy lenne-e annyi megbízás, hogy elengedd a mentőhálót, és kilépj a melóhelyről. Vagy, hogy tetszik-e ez az egész egyáltalán… Én konkrétan úgy lettem szabadúszó, hogy egy olyan dologgal kezdtem foglalkozni, amiben nulla tapasztalatom volt! Két és fél év alatt eljutottam arra a szintre, – még egyszer mondom, nulláról – hogy kiléphettem a munkahelyemről! Ha Te abban válnál szabadúszóvá, amiben már jelenleg is dolgozol, pár hónap alatt (természetesen iparág függő) felépíthetsz akkora renomét, ügyfélkört, hogy kiléphetsz!

És kik a Digitális Nomádok?

Ők is szabadúszók, akik annyira szerencsések, hogy a munkájukhoz semmi más nem kell, csak laptop és internet! Gyorsan megint megjegyzem, ez is romantikusabban hangzik, mint valójában, ugyanis minden igaz rá, amit korábban felsoroltam, de ha belegondolsz, hogy Balin, egy tengerparti apartmanban ébredsz reggel, ránézel a laptopra, aztán az óceánon szörfözőkre, vagy kirándulókra, netán a medencében pancsoló cimborákra, mit választasz?

Koh Samui egyik strandján… Kamera nélkül sehova!!! 🙂

De mondok mást is! Van kedved végignyálazni néhány tonnányi dokumentumot arról, melyik országban hogyan dolgozhatsz legálisan, hol csinálj céget, hova és hogyan adózz? Milliónyi olyan dolog van, amit egy cégnél elintéz a főnök, a HR-es, a könyvelő, amit szabadúszóként majd neked kell végigrágnod, ráadásul vagy munka helyett, vagy előtte, utána. Szóval nem minden fű olyan zöld, mint amilyennek látszik…

Remélem elég tárgyilagos voltam, és adtam elég információt, ha épp azon hezitálsz, szabadúszóvá válj, de egyik irányba se szeretnék lökni senkit! Azért hangsúlyoztam az elején, hogy van akinek ez való, és van akinek nem, mert tényleg így van! Jóllehet, én magam boldogabb vagyok mint valaha, vannak azért néha nehéz napok, hetek, hullámvölgyek. A legnagyobb változás amit észrevettem magamon, hogy akadályokat már csak akkor látok, ha ott tornyosulnak előttem, amúgy csak lehetőségeket látok mindenütt és nem keveset duzzogok azon, hogy nincs időm minden lehetőséget megragadni, kipróbálni! Úgy érzem ebben az életformában teljesedhetek ki igazán, életem egyik legjobb döntésének bizonyult, hogy ezt az utat választottam!

Ha valamivel kapcsolatban kérdésed van, nyugodtan kommentelj, vagy akár írj privát üzenetet, azért csináltam ezt a blogot, hogy másokat inspiráljak és segítselek! Ha van olyan téma amiről szívesen olvasnátok, azt is írjátok meg, szívesen osztom az észt bármiről… 😀

Mondom sehova! 🙂 Erdélyben, szilveszterkor

 

 

ÚJ CÉLOK

Bizony bizony, új célok! A régieket majdnem teljesen elértem, bár a passzív jövedelmek generálásával vannak még problémáim, de ennek fényében az új célok leginkább ebben a témakörben csoportosulnak.

Először azonban lássuk, mit írtam le 3 évvel ezelőtt:

Rövid távon szeretnék bevételt termelni szenvedélyeimmel: a fotózással, videózással, lehetőleg sportoláshoz, utazáshoz kapcsolódóan.

Középtávon szeretném akkorára növelni ezen bevételeimet, hogy főállásban az előbb említett dolgokkal foglalkozhassak.

Hosszú távon szeretnék ezekből annyi passzív jövedelmet elérni, hogy a hétköznapi megélhetésemet biztosítsák.

Tulajdonképpen nagyon jól fogalmaztam, hisz óvatos voltam a “határidőkkel”, mostanra azonban éhes lettem, éhes a sikerre, amiből már tapasztaltam az elmúlt időszakban. Az első és második tétel abszolút pipa, főállásban filmezek és outdoor túrákat vezetek, hozzátéve gyorsan, hogy még nagyon sokat kell tanulnom, de szerencsére azt is nagyon élvezem, király érzés megcsinálni valamit, amit korábban nem tudtam! Az iskolában sokat tettek azért, hogy megutáljuk a tanulást, de ha olyasvalamit tanulsz, ami érdekel, amit szeretsz, az egy teljesen más dimenzió! Az is kikristályosodott az elmúlt időszakban, hogy a passzív jövedelem nagyon jól hangzik ugyan, de távolról sem arról van szó, hogy elültetem a pénztermő fát és onnantól semmit sem kell csinálni. Az viszont nyilvánvalóan nem mindegy, hogy valaki mennyi és milyen munkával keresi a pénzét. Én két lehetőséget láttam az elmúlt időszakban:

Megtanulsz valamit, ami nagyon trendi és felfelé ívelő, mint pl. webshopot üzemeltetni. Ez már ma is óriási biznisz, de számos tanulmány szerint az elkövetkezendő években tovább bővül majd a piac, egyre több üzlet lesz online. Világviszonylatban beszélek, nem Magyarországról. Ma már fillérekből össze lehet, hozni egy ilyet, de ne felejtsétek el, bár egy csomó mindent lehet automatizálni, önműködő sose lesz! Ha nulláról kezded, eleinte rengeteget kell foglalkozni vele, míg megtanulod hogy is kell csinálni, aztán felépíted, befuttatod. Ezután jöhet a szabadság része, amikor már csak napi pár órát (vagy annyit se) kell vele foglalkozni, de végleg sose hagyhatod magára, mert elavul, kimegy a divatból a terméked, vagy maga a weboldal stb…

A szenvedélyeddel foglalkozol. Sokunknak van hobbija, szenvedélye, amit imád csinálni, amire az összes pénzét költi, amibe úgy bele tud feledkezni, hogy órák múlva azt veszi észre, lement a nap… vagy épp feljött… Az én véleményem az, a mai világban már bármivel lehet pénzt keresni, csak nem mindig könnyű megtalálni a piacot. De mindennek van! Gondoljatok bele! Biztos jártatok már úgy, hogy egy piacon, plázában sétálva láttatok egy terméket, amiről nem hittétek el, hogy tényleg látjátok és tényleg pénzt kérnek érte. Nos, elárulom, ha nem lenne aki megveszi, nem gyártanák… Ha elkezded valamibe igazán beleásni magad, olyan közegbe járni, ahol hasonló érdeklődésű emberekkel találkozhatsz, olyan lehetőségeket fogsz találni, amire egymagad sose jöttél volna rá!

A végén azért zárójelben megjegyzem, a fent említett két út (valószínüleg) nem mindenki számára járható, különbözőek vagyunk, van, aki jobban szereti, ha bemegy egy irodába, megmondják neki, hogy mit csináljon, ledolgozza az idejét és kilépve a munkából nem is gondol rá másnap kezdésig. Tény, az általam preferált két út teljesen más életforma, sokkal szabadabb és ezáltal bizonytalanabb is, de Te, aki olvasol, valószínüleg azért teszed, mert változtatni szeretnél az életeden.

Jómagam egyébként a korábban említett két út közül mindkettőt választom, az elmúl három évben a szenvedélyemen, a filmezésen dolgoztam nagyon sokat, s most ehhez szeretném hozzátenni a másik opciót is, pénzt keresni online (nem webshopot csinálok 🙂 ). Az idei célom tehát:

Az online pénzkereseti rendszereimet felépíteni.

Egy következő bejegyzésben majd kifejtem jobban, mi is az én online utam! Addig is, ha éppen új életet szeretnétek kezdeni, és ráértek (36 percet), nézzétek meg az előadásomról készült videót, amit ebben a témában tartottam a tavalyi Járatlan Utakon Fesztiválon. Ha kérdésetek van, nyugodtan kommenteljetek, vagy akár adjatok tippet, milyen téma érdekelne Titeket!

LEGYÉL SIKERES (5. rész – A többi rajtad múlik)

Azért kezdtem ezt a blogot annak idején, mert sok könyvet olvastam arról, hogyan lehet valaki sikeres, de túlságosan személytelennek találtam ezeket a műveket. Életrajzi irományokat is fogyasztottam, de azokban meg elég hasznos tanács nem volt, egy élet felépítéséhez. E kettőt próbáltam ötvözni, hogy kellően személyes legyen, és egyúttal tippeket is adjon, ha valaki hasonló cipőben jár. Nos, úgy tűnik, a szakmai céljaim elérésével jól haladok (3-ból 2 pipa), és arra is utalnak jelek, hogy sokak számára tényleg hasznosnak bizonyultak az írásaim, ezen vágyam is megvalósulni látszik. Mindezeken felbuzdulva, s azért, mert egyre több az új olvasóm, gondoltam összefoglalom az eddig tapasztaltakat, reményeim szerint sikerül segítséget nyújtanom ahhoz, hogy Te is olyan sikeres lehess, amilyennek én érzem magam.

Ez a kulcsmomentum. Hogy Te sikeresnek érezd magad! Sosem szabad elfelejtened, ez rólad szól. Nem a szüleid be nem teljesített vágyáiról, vagy a szomszéd véleményéről, csakis Rólad! 

Én két éven át főállás mellett, munka után hazaérve dolgoztam a saját álmaimon. A napi 8 órás műszak után még 4-6 órán át szüttyögtem, hogy közelebb kerüljek a céljaimhoz! A kollégáim azt hitték, hogy csak a levegőbe beszélek, mikor azokról meséltem… Aztán mikor végül felmondtam, meglepődtek, nem kicsit, hiszen csak azt hallották mindig, ahogy álmodozom, azt nem látták, hogy teszek is érte. Ők azóta is ott dolgoznak (pedig a legtöbben nem akarnak), én meg megvalósítottam a vágyaimat, fél év alatt több mint három hónapot voltam úton, emelett csináltam egy csomó filmet is. Én erre vágytam. Ezen az úton haladok, egyre messzebb. Ez az én utam.

Neked is van egy sajátod, amire rá fogsz találni! Amint az első lépéseket megteszed, az életed elkezd majd megváltozni. Olyan segítségeket fogsz kapni, melyekről azt hiszed óriási, öledbe hullott szerencse-morzsák. Nos, később rájössz majd, mindennek köze sincs a szerencséhez. Az életben rengeteg lehetőség van, amelyek csak arra várnak, hogy élj velük. Minél többet próbálkozol, annál több fogja felfedni magát, s még az is jó lesz valamire, ha pofára esel. Hisz miután felkeltél, már egy más nézőpontból látod majd ugyanazt a szituációt, és újabb lehetőségeket fogsz észre venni!

Összefoglalva tehát mindazt, amiről ebben a kis sorozatban írtam, a következőket kell tenned. Lépj a saját utadra (találd meg önmagad), gondold át, hova is vezet (cél, terv), kezdj el ezen az úton menni (kemény munka), és meg fogod látni, minden, csak rajtad múlik!

 

LEGYÉL SIKERES (4. rész – Kemény munka)

A kemény munka mindig meghozza gyümölcsét!

Jó nagy közhely, tudom, de legalább igaz. Lassan a kezedet is elengedem, ebben már túl sokat segíteni nem tudok, dolgoznod már neked kell… Mindenkinek más a vágya, más az útja, ezért igazán jó tanácsot adni nem tudok, csak ezeket:

Bármibe fogsz, akármihez kezdesz, csináld szenvedéllyel! Mindent bele kell adnod. Úgy kell küzdened érte, mint ha az életed múlna rajta! Várjunk csak… Az életed múlik rajta! Mehetsz be a gyárba minden nap, vagy az irodába, nem számít… Ha ezt olvasod, nem azt akarod, ez biztos!

Azt javaslom a következőképp fogj neki:

Először is, kutatás! Ma már mindennek utána lehet járni a neten, de a jó öreg könyvtár is hű társad lehet, valamint fórumok, előadások, workshopok is a segítségedre lehetnek, függően attól, mivel szeretnél foglalkozni! Nézd meg mit (és hogyan) csinál a konkurencia! Ezeken felül pedig, szerintem, nagyon fontos még, hogy keress olyan embereket, akik ugyanazzal, vagy hasonló dologgal foglalkoznak! Ha ilyen emberek vesznek körül, azonnal rengeteg segítség, ötlet, lehetőség és inspiráció is lesz körülötted!

Másodszor pedig önkénteskedés… Vagyis inkább ingyen munka! Remélem nem gondoltad, hogy kitalálod mit csinálnál, összedobsz egy király weboldalt és özönleni fognak a megrendelések… Szerintem a legjobb kezdet, a szolgáltatásodat, termékedet ingyen adod olyan területen, ahova szeretnél betörni (esetleg gyakornokoskodsz valaki mellett). Ennél konkrétabban nem tudom megfogalmazni, hisz nem tudom mivel szeretnél foglalkozni. Jómagam csináltam ingyen filmet egy raftingos cégnek, egy mountainbike versenyről, meg a highline-ozó haverjaimról. Az első Barakás megrendelésemhez ez utóbbi film volt a referenica.

Mire eljutsz odáig, hogy jönnek a megrendelések, már annyira bele leszel merülve az új életedbe, hogy eszedbe se fog jutni, hogy feladd, vagy, hogy ne sikerülne végigvinni a terveidet! Ha eljutottál idáig, kérlek írj nekem, nagyon örülnék neki!

Az elmúlt három évben volt szerencsém számos olyan emberrel megismerkedni, akik hasonló mederbe terelték az életüket, persze, mindenki a maga módján. Közülük, egyetlen egy sem kellett, hogy visszamenjek a taposómalomba, amivel addig foglalkozott. Mindannyian sikeresek lettek az új életükben! Neked is sikerülni fog!

Nekem néha így kemény...

Nekem néha így kemény…

 

 

LEGYÉL SIKERES (3. rész – Cél, terv)

Véleményem szerint a nehezén már túl vagy! Most jön az élvezetes rész! Mondom élvezetes, nem könnyű! Sőt, alkalmanként nehéz, máskor meg qrva nehéz! Viszont, annál édesebb lesz a gyümölcs!

Mindezek előtt azonban, most hogy már tudod mit tudsz úgy csinálni, hogy élvezd (majdnem) minden percét, meg kell határoznod az irányt! Ez szintén nagyon fontos, hisz irány nélkül csak össze-vissza fogsz bolyongani, és nem jutsz el sehová. Te viszont el akarsz valahová, mégpedig oda, ahol a sikeres és boldog életed már elkezdett csírázni! Az odajutáshoz pedig, az eszköz már a kezedben van, mégpedig a szenvedélyed, most egy cél fog kelleni, ahová el is juttat!

Végy hát egy fehér lapot! Kezdj új lappal, új életet!

A feladat, hogy alulra írd a lapra, hol tartasz most! Nincs semmi kritérium, ne felejtsd, ezt magadnak, s magadért csinálod, azt írd oda, ami neked a jelenlegi helyzetedet jelenti. A lap tetejére írd fel, hová szeretnél eljutni, az a célod. Jelen helyzetben mi tenne a legboldogabbá? Ha a Natgeo újságírója lennél? Vagy játéktesztelő a Blizzardnál? Esetleg iparmágnás? Kezdd elhinni, hogy bárki lehetsz! Álmodj nagyot! És ne foglalkozz senki véleményével! Csakis a magadéval! Megvagy? Szuper! Akkor most gondolkodj el azon, hogy tudnál eljutni a lap aljáról a tetejére! Először nagy vonalakban, írj fel pár kulcsmomentumot, melyek kellenek ahhoz, hogy elérd az álmod! Ezután, a jelen helyzeted, és az első kulcsmomentum közötti lépcsőfokokat gondold végig, hogy tudnál oda feljutni? Ez is megvan? Nagyon örülök! Az első lépést megtetted az utadon! Most pedig tedd meg a következőt, és kezdj dolgozni az első lépcsőfokon! Azzal pedig sose foglalkozz, ha nem látsz minden lépést előre, egyetlen egyet kell, a következőt! Míg azt megteszed, körvonalazódik majd a következő!

Előre szólok, az eleje nehéz lesz! Nehéz, mert eleinte kutatni fogsz, informálódni, lehetőségeket keresni, ezeken dolgozni, és idő kell, míg ezek eredménye is megmutatkozik! Ennek ellenére se add fel, légy türelmes és kitartó, az eredmény nem marad el, jön majd! Aztán még egy és még egy újabb, aztán egyre sűrűbben, és onnantól már nem lesz kérdés, elkap a gépszíj és átlendülsz a kétségeken és félelmeken, s már csak az újabb és újabb feladatokra fogsz koncentrálni!

Jó szórakozást hozzá! 😉

Az egyik célom teljesítve: utazó extrém filmes lettem!

Az egyik célom teljesítve: utazó extrém filmes lettem!

LEGYÉL SIKERES (2. rész – Találd meg önmagad)

Azt gondolom, ez a legnehezebb rész, de biztos vagyok benne, hogy a legfontosabb. Nekem nem volt rövidke folyamat, de természetesen ismerek olyat is, aki már 16 évesen tudta, mi az Ő útja. Ő már elért a ranglétra tetejére, és most új kihívások felé kacsingat, én meg most kezdtem csak felfelé mászni azon a létrán, amire az én nevem van felfestve. Szó se róla, bizonyos dolgokban jutottam már magasabbra, mint ahol most vagyok, de egyiket sem csináltam úgy, mint a filmezést. Ez nekem szenvedély, imádok forgatni, kitalálni mit honnan vegyek fel, milyen beállításokkal, aztán zenét keresni, megvágni a filmet, satöbbi. Ahogy az előző bejegyzésben is írtam… Alig várod a meló végét, vagy nem bírod abbahagyni…? Na, hát rám elég gyarkan kell szólni, hogy hagyjam már abba…

Számomra ez a kulcs. Hogy szívesen csináljam. Szó se róla, egy átlag munkában is érhetünk el kisebb-nagyobb sikereket, csak számomra nagyon nem mindegy, szívből teszek-e érte nap, mint nap, vagy muszájból… Na ezért fontos a szenvedély! Meg azért, mert nagyon gyorsan fejlődni fogsz benne, s bár szükséged lesz kitartásra is, de csak azért, hogy átlendítsen a hullámvölgyeken, nem azért, hogy túléld a munkanapot.

De miről is beszélek pontosan?

Nehéz jól megfogalmazni, de talán a szó ami a leginkább kifejezi a: hobbi. De legalábbis valami olyan dolog, amit imádattal csinálsz akkor is, ha nem fizetnek érte… Sőt, lehet (biztos), hogy még Te fizetsz érte, hogy csinálhasd… Ami közben elkap a flow élmény, belemerülsz, megszűnik minden körülötted, és úgy repülnek az órák, mintha valaki lopná… Amire egész héten vársz, hogy végre hétvége legyen, és azzal foglalkozhass. Na, abban a dologban Te nagyon, nagyon jó lehetsz, ha szánsz rá időt.

Lehet, hogy most azt gondolod marhaságot beszélek, hiszen neked olyan “nyakatekert” hobbid van! Akkor olvasd csak el ezt a blogbejegyzést és gondold át újra…

Ha ezen a “kifogáson” is túllendültél, és tudod mi a szenvedélyed, haladjunk tovább.

Én itt jöttem rá, mi a szenvedélyem!

Én itt jöttem rá, mi a szenvedélyem!

 

LEGYÉL SIKERES! (1. rész – Bevezető)

Egy rövidke sorozatot indítok, melyben megpróbálom összefoglalni, hogyan lehet valaki sikeres! Mindezt elsősorban saját tapasztalataimra alapozom, illetve kisebb mértékben a példaképeimtől tanultakra.

Mindenekelőtt azonban köszönettel tartozom. Köszönöm nektek, akik olvastok és akik annyi erőt adtok nekem visszajelzéseitekkel, kritikáitokkal, tanácsaitokkal. Nagyon boldoggá tesz, hogy a blogom azt a hatást éri el, amiért indítottam, úgy fest, sikerül inspirálnom Titeket, hogy arra az útra lépjetek, amelyen a boldogság vár. Vagy siker?

Van egy jóbarátom, aki példaképem is, vele beszélgettünk egyszer a boldogságról, s arra a konklúzióra jutottunk, hogy a boldogság csak egy pillanatnyi érzés, nem egy hosszan tartó állapot. Részben egyetértek.

A hosszan tartó boldogságot ugyanis máshogy hívják. SIKER.

Először azonban, azt kell tisztáznunk, mi a siker valójában?

Nos, a legtöbben ezt reflexből az anyagiakkal azonosítják, akkor vagy sikeres, ha nagy házad van, gyors kocsid és sok lóvéd. Ez azonban téveszme, a pénz a siker hozománya lehet, nem annak mércéje. Szóval a pénzt felejtsük is most el, szerintem, ha igazán sikeres akarsz lenni egy dolgot mindenképpen meg kell reformálnod önmagadban. Az ego-dat helyre kell tenni. Ez azért fontos, mert egyébként az ember hajlamos a sikert mások elvárásai alapján értékelni. Az meg többnyire a pénzhez vezet vissza.

Tehát az első és legfontosabb, hogy csak önmagad sikere számít. Olyan tettek, eredmények, tapasztalatok, melyek téged kielégítenek, nem a környezetedet. Az első házi feladatod tehát feltenni néhány kérdést, és őszintén felelni magadnak!

Azzal foglalkozol az életedben amivel szeretnél? Örömteli várakozással kelsz reggelente? Imádod a munkád? Várod a munkaidő végét, vagy alig bírod abbahagyni a melót?

Ha csupa igennel feleltél, jó úton jársz, ha nem, szerintem még nem találtad meg az igazi szenvedélyed, lépj a következő fejezetre! 🙂

 

12493458_10153880970316081_7663574273805913632_o

IZLAND

IMG_5341 Megérkeztem.

Izlandra tenni a lábam nagyon különleges, mágikus érzés, s bár még csak másodszor vagyok itt, ennek ellenére van a dolognak egy kis hazaérkezés felhangja. A sziget még most is lenyűgöz, az első ittlétemhez képest mégis teljesen más érzések kavarognak bennem, a harcos vikingek megállíthatatlan szelleme átalakulóban van bennem is, izgága lelkem kettős életet él.

Azt olvastam egyszer, az embernek nagyjából 5 hétre van szüksége ahhoz, hogy egy szokását megváltoztassa! Ennél azért több időre van szükségem ahhoz, hogy a korábbi 3 évben felvett viselkedésformát átalakítsam, de határozottan kezdem érezni,  életem egyik legkomolyabb projektjét hamarosan, és sikeresen lezárom, az életem újra megváltozik!

Amikor új életet kezdtem, vérengző hadjáratba kezdtem, nagyjából két és fél éven át heti 6-7-szer 14-16 órát dolgoztam, hogy olyan életet építsek magamnak, amiben a hobbim a munkám, és azt is úgy tudom alakítani, hogy azokkal a dolgokkal foglalkozhatok, amelyek igazán fontosak számomra. Mivel szezon van és rengeteget utazom, még nem volt alkalmam igazán tudatosítani, de múlt héten még az én kemény fejemen is átjutott a felismerés, mennyire közel járok! Egy héten keresztül nem csináltam mást, mint a felújítás alatt álló lakásomon dolgoztam, és találkoztam néhány barátommal. Mert, azt akartam, az volt fontos nekem.

IMG_5335

Egyik irány

Mikor ezen sorokat írom, a napi programunk már véget ért, szabadon csavargok este 10-kor a napsütésben, s épp egy hegy tetején ülök Izland keleti partvidékén, körülöttem kattognak a kameráim, én pedig a távolba révedve a jövőmet kémlelem.

IMG_5336

Másik irány

Arról álmodom, hogy már nem kell éjjel-nappal dolgoznom (ez már pipa), izgágaságomat felváltja a nyugalom, mindig ráérek arra, ami nekem fontos, aztán idővel azt veszem észre, hogy már nem a messzeséget vizslatom, csak magam elé nézve a rohangászó kölkeimet figyelem, s érzem annak a jelenlétét, akivel mindezt megoszthatom.

Álmodozó típus vagyok, na…

Végezetül pedig néhány fotó, hol is járok…

image1

Reykjavik

image3

Thingvellir nemzeti park

image4

Godafoss vízesés

image5

Egy fürdő

image2

Egy csodás öböl

KITARTÁS

A kitartásról már sokszor szóltam, most egy olyan saját élményről számolok be, mely alátámasztja annak fontosságát! Az életben gyakran történik olyan esemény, amelyet adott helyzetben nem értünk, értékelünk, utólag aztán rájövünk, összeáll a kép, mi, miért történt. Jelen példából ez mondjuk pont hiányzik, de azért igazán hasznos volt utólag megkapni ezt a megerősítést!

Idei első túrám Mallorcára vezetett, ahol jelen volt egy olyan kollégám is, aki általában az irodában tartja a frontot, ez esetben viszont, ő is túravezetőként terelgette a nyájat! 🙂 Vele beszélgettünk egyik este, és hát, ilyenkor mindig szóba kerülnek a céges ügyek is, s valahogy felvetődött az én felvételem története is. Jobban emlékezett, mint én, hogy hány levelet, újabb és újabb videót küldtem nekik.

Annak idején úgy indult a “karrierem”, hogy elkezdtem mindenféle sporteseményekre, utazásokra menni, hogy azokról filmet készítsek. A Baraka weboldalán pedig láttam egy felhívást, hogy keresnek fotósokat, filmeseket.

Úgyhogy én elkezdtem levelezgetni velük, minden filmemet elküldtem, és egyik után azt a választ kaptam, hogy oké, akkor mehetek egy próbatúrára. A történet folytatása már ismert, azóta is csinálom a filmeket az utakról, sőt, manapság már túravezetőként is ténykedem. Remélem kellően érzékelhető, hogy milyen fontos a kitartás! Hogy sose adjátok fel! Bármiről is legyen szó!

Végezetül pedig megmutatom azt a filmet, amely megütötte azt a szintet, hogy elvigyenek az első túrámra!