Csak akkor vagy igazi utazó…

CSAK AKKOR VAGY IGAZI UTAZÓ, HA EZ A 15 DOLOG MÁR MIND MEGVOLT

Ezzel a címmel jött szembe egy cikk, tökmindegy hol, csak megakadt rajta a szemem. Azért is vicces, mert néhány hónapja épp erről beszélgettünk egy blogger ismerősömmel (@hobbimazutazas), hogy aki igazi utazó, az biztos nem fog olyat mondani, hogy akkor vagy utazó, ha… Az utazás egyik legfontosabb tapasztalata éppen az, hogy ahányan vagyunk, annyifélék, nincs olyan, hogy

-akkor vagy utazó, ha…

-akkor vagy jó fotós, ha…

-akkor vagy kreatív, ha…

Mindenki máshogy az, és ami a legfontosabb, mindenkinek azzal kellene foglalkozni, ami neki jó, és nem folyton másokhoz hasonlítani magunkat… DE! Nem fogok elemzésekbe, filozofálásba bonyolódni, ez a cikk csak ahhoz adott jó mankót, hogy mutassak nektek néhány sztorit az elmúlt néhány évem utazásaiból! Szóval lássuk, mik lennének a kritériumok:

Az igazi utazó…

…utazott már éjszakai busszal, vonattal vagy repülővel

Ez elég könnyű, idén éppen utaztam éjszakai vonattal Bangkokból Surat Thani-ba, egy gif-et pedig arról mutatok, milyen éjszakai buszok (is) vannak Malajziában. Ezzel Kuala Lumpurból jutottunk el a Cameron felföldre. Az indulásnál nem értettük, miért veszik el mindenkitől a kaját, de mikor leültünk a helyünkre, láttuk, hogy minden helyen van hányós zacsi is… Ez már gyanús volt, de elérve a hegyeket, minden értelmet nyert… a mellettünk ülő srác elég hamar kidobta a taccsot, én meg azt se tudtam, hova koncentráljak, nehogy megkívánjam én is…

…sétált már át országhatáron

hát, ez is történt már meg, de annyira nem volt “romi”, hogy lefotózzam, a Maláj-Thai határon leszállítottak minket a buszról, és úgy kellett átsétálni… Ráadásul addigra már várnunk kellett két órát, mert a határ éjjel zárva van… Vicces volt (utólag), a söfőrünk nem beszélt angolul, úgyhogy leginkább kézzel-lábbal tudta csak elmagyarázni, hogy mit is kéne tenni, mi pedig csak reméltük, hogy a határ túloldalán ismét találkozunk majd a busszal, amin az összes cuccunk is van… Találkoztunk!

…utazott már egyedül

na, ez mondjuk lehet, hogy csak fél pont, kifejezetten egyedül nem utaztam, de az útjaim (túravezetés) között egyedül töltöttem heteket Bangkokban és Kuala Lumpurban. Egyedül mentem a Thaipusam fesztiválra is, húú de utazó vagyok! 😀

…több nyelven tud köszönni és köszönetet mondani

Na, hát ehhez meg pont semennyire nem kell utazónak lenni, elég beszélni pár nyelvet, vagy elmenni évente egyszer turistaként nyaralni… Obrigado.

…kommunikált már pantomimezve

Ezekben a szitukban se jutott feltétlen eszembe, hogy fotót csináljak, de Thaiföldön elég gyakori ez, míg Magyarországon az is letagadja sokszor, hogy beszél angolul aki tud, a thai-oknál ez fordítva van! Ott bárkit megkérdezhetsz, azt fogja válaszolni: Yes, yes, can, can! Ezután tégy fel egy nem eldöntendő kérdést, és már nevethetsz is, a válasz: Yes, yes, can, can! Szóval jöhet a pantomim!

…kártyafüggetlenítette a telefonját, és több tucat SIM kártyája van

Ehhez inkább tippet adok, mint sztorit (uu, de eszembe jutott egy!), javaslom a 2 sim-es telefonokat, ha hosszabban utazol, nyilván kelleni fog egy helyi kártya, de közben nem rossz, ha ezzel párhuzamosan az állandó számod is működik és elérnek az otthoniak… főleg, hogy az időeltolódás még inkább nehezíti a sztorit… Apropó sztori: én Malajziában vettem telefont és ott kell hozzá útlevél. Már eleve nagyon tetszett a pénztárosnak, hogy milyen szép útlevelünk van, de amikor megmondtam, hogy UV lámpa alatt a himnuszunk is látszik teljesen odáig voltak, a bolt egész személyzete megvizsgálta az útlevelem… 😀

 

…védelmébe vett olyan országot, ahol korábban járt már

Ez csak természetes! Főleg Malajzia után az egész muszlim “népséget”, elképesztően jó élmények értek, csak úgy, ahogy a hindukkal kapcsolatban is! És mielőtt még valaki megszólna, igen, ezek vallások, nem országok, hát tudjátok meg, Thaiföldet nem védem meg, mert ugyan igaz, hogy a mosolyok országa, de sajnos igencsak erőltetettek azok a mosolyok…

…tapasztalta, hogy a média sugallta kép mennyire téves lehet

Hát ezt szerintem mindenki megtapasztalja, aki csak átlépi az országhatárt, sőt, néha még akkor is, ha csak kimegy az utcára, ehhez aztán nem kell utazónak lenni, de nem is tesz senkit utazóvá, ha látja, milyen torz a kép ami egy újságban, híradóban, vagy a facebookon található.

…látta a végtelen tengert

Végtelen tengert fotózni nem túl igzi, meg továbbra sem cél, hogy bizonygassak bármit is, szóval inkább megmutatok olyat, ami szerintem tényleg jól néz ki!


…éjszakázott már sátorban vagy kocsiban vagy a szabad ég alatt

Hajjaj! Emlékszem mikor Bence barátommal lekocsikáztunk Monfalcone-ba egy lány után, és a kocsiban kellett aludnunk. Nem húztuk le az ablakokat egy picit sem, reggel arra ébredtünk, hogy úgy teleleheltük a járművet, hogy majd belefulladtunk a párába. De van egy képem is, ez még menőbb, egyszer aludtam sátorban január elején a Duna parton… 

…részese volt már valamilyen természeti csodának

…ez most komoly? Aki az eredeti cikket írta, eddig egy szobában élt vajon? Csak elhagyom Budapestet bármelyik irányban, és csodák vesznek körül… Ehhez se kell seháse utazni… De ha utazásról is beszélünk, nyilvánvalóan ha valaki eljön Magyarországra a Szaharából, le fog esni az álla a Balatontól. Aki meg a Bahamákról jön…

…csodált már valami gigantikusat

Amúgy az előzőre is igaz (lehetne), meg erre is: jártam már Izlandon.

…látott, vagy részt is vett valamilyen hagyományos ünnepségen vagy fesztiválon

A Thaipusamot már említettem, de szeptemberben (2017) a madeirai borfesztiválba is belefutottunk. Itt is kaptam meglepetést, nem is kicsit! Odamentem egy szervezőhöz, hogy a kordonon belülre könyörögjem magam, mondván én is filmes vagyok, csak nem tudtam a fesztiválról, így előre nem tudtam akkreditáltatni magam. Erre leültetett, és 2 perc múlva visszajött egy pass-szal (belépővel), amivel a kordonon belül is tevékenykedhettem. Próbálkozni kell mindig, sokszor az ember úgy van vele, á, úgyse jön össze, de ez ssak akkor derül ki, ha próbálkoztok!

…sóvárgott olyan étel után otthon, amit út közben kóstolt

Na, ez nagyon! A jó kis mallorcai sobrasada, vagy a szárított mogyorós kolbász Provence-ből, a csak Madeirán és Japánban halászható Espada, vagy az ugyancsak madeirai Pan con Corizo… Vagy épp a Phad Thai amit a minap akartam rendelni, de 2000 forintért nem fogok enni valamit, ami csak egy utánzata lesz a 400 forintos eredetinek… Szóval ezek nem tudom, hogy utazóvá tesznek valakit, de a kaják… na igen, azok szoktak hiányozni nagyon!

…beépített az életébe olyan új szokásokat amiket külföldön vett fel

Igen! Képzeljétek, már itthon is úgy fotózok, mint egy turista! Jah, nem, utazó!!!  😀

 

Remélem nem keltettem azt az érzést, hogy bizonygatni szeretném, hogy én mennyire utazó vagyok, főleg azért, mert én utazó filmes vagyok… bibibí! Viszont ez tényleg tök jó mankó volt ahhoz, hogy pár sztorit felelevenítsek, ha csak úgy leülök, hogy írjak valamit, akkor sokszor nem tudom miről is, szóval ha van, amire kíváncsiak vagytok, kommenteljetek, kérdezzetek, szinte az egész évet végigutaztam, de csak úgy maguktól nem jönnek elő a sztorik!

Reklámok

Szabadúszó életforma

Éppen befejezem a posztot!

 

Szabadúszónak lenni nagyon romantikusan hangzik, de egyrészt nem való mindenkinek, másrészt ennek az éremnek is két oldala van, természetesen. Van egy barátom, aki például tökéletesen elégedett az alkalmazotti léttel: “Levikém, bemegyek reggel, megcsinálom amit mondanak, aztán amikor szól a duda, kiesik minden a kezemből és már ott se vagyok…”

Nos, bevallom, néha jólesne ez nekem is… Az esetek többségében viszont nagyon is tisztában vagyok azzal, milyen arany életem van. A saját nézőpontomból, természetesen…

Nézzük hát, milyen szabadúszónak lenni:

  • Nincs főnök – illetve dehogy nincs, Te magad vagy a főnök! Minden döntést neked kell meghoznod, minden felelősséget neked kell vállalnod! Hogy ez rossz, vagy jó, az egyén függő, én szeretem, mert ha van egy ötletem, megvalósíthatom akkor is, ha csak én látok benne fantáziát. Ha valamit elhibázok, akkor meg legalább tudom, kinek a hibája volt! Rengeteget lehet így tanulni, fejlődni! A pofára eséstől meg nem kell félni, minél többször következik be, annál többet tanulsz és annál jobb leszel tőle!
  • Nincs időbeosztás – sokak számára ez egy csapda, mert azt hiszik, még rengeteg idejük van, aztán a határidő előtt jön a kapkodás, az összecsapott munka és az elégedetlen megrendelő. Hosszú távon nagyon nem kifizetődő. Én etéren szerencsés vagyok, mert eléggé munkaholista vagyok alapjáraton is, ráadásul imádom amit csinálok, így nálam inkább azzal adódnak bajok, hogy néha pihenjek is.
  • Nincs fizetés – ez se egyszerű, ha hozzászoktál, hogy minden hónapban jön a havi fix! Itt nincs fix, csak az, amiért megdolgozol.  Akár az is előfordulhat, hogy a többszörösét megkeresed annak, ami a fizetésed volt korábban, akár az is, hogy alig van bevételed és csak vegetálsz hetekig, itt minden rajtad múlik, én ezt szeretem! Jobb esetben, mert sajnos néha az is előfordulhat, hogy valaki nem fizet, vagy mondjuk csak 1-2 hónap múlva!
  • Nincs munka – vagy legalábbis nem alapvetés, ahogy egy munkahelyen. Itt neked kell munkát szerezni, megrendelőkre vadászni, vagy annyira jónak lenni, hogy egyfolytában mindenki téged akarjon.

Életforma – azt hiszem szabadúszóként a legfontosabb, hogy valaki a hivatását, a szenvedélyét űzze. Ha úgy kéne ideülnöm a géphez reggelente, hogy nem szeretem amit csinálok, kereshetnék bármennyi pénzt, minden nap egy küzdelem lenne és akkor valószínüleg az időbesztással és a határidőkkel is nagyobb gondban lennék. Ha van egy saját vállalkozásod, az némi költői túlzással a saját gyereked, folyamatos felügyeletet igényel! Jómagam reggel hétkor kelek, 2 órás ebédszünettel, 2-3 órás vacsora szünettel este 10-11-ig dolgozom, aztán még megnézek néhány oktató videót, hogy a következő film jobb legyen mint az előző…

Váltás – Ha azon gondolkozol, hogy alkalmazottból inkább szabadúszóvá válj, mindenképpen azt javaslom, először másodállásban próbáld ki! Lesz egy kemény időszak, mikor le leszel terhelve rendesen, de látni fogod, hogy lenne-e annyi megbízás, hogy elengedd a mentőhálót, és kilépj a melóhelyről. Vagy, hogy tetszik-e ez az egész egyáltalán… Én konkrétan úgy lettem szabadúszó, hogy egy olyan dologgal kezdtem foglalkozni, amiben nulla tapasztalatom volt! Két és fél év alatt eljutottam arra a szintre, – még egyszer mondom, nulláról – hogy kiléphettem a munkahelyemről! Ha Te abban válnál szabadúszóvá, amiben már jelenleg is dolgozol, pár hónap alatt (természetesen iparág függő) felépíthetsz akkora renomét, ügyfélkört, hogy kiléphetsz!

És kik a Digitális Nomádok?

Ők is szabadúszók, akik annyira szerencsések, hogy a munkájukhoz semmi más nem kell, csak laptop és internet! Gyorsan megint megjegyzem, ez is romantikusabban hangzik, mint valójában, ugyanis minden igaz rá, amit korábban felsoroltam, de ha belegondolsz, hogy Balin, egy tengerparti apartmanban ébredsz reggel, ránézel a laptopra, aztán az óceánon szörfözőkre, vagy kirándulókra, netán a medencében pancsoló cimborákra, mit választasz?

Koh Samui egyik strandján… Kamera nélkül sehova!!! 🙂

De mondok mást is! Van kedved végignyálazni néhány tonnányi dokumentumot arról, melyik országban hogyan dolgozhatsz legálisan, hol csinálj céget, hova és hogyan adózz? Milliónyi olyan dolog van, amit egy cégnél elintéz a főnök, a HR-es, a könyvelő, amit szabadúszóként majd neked kell végigrágnod, ráadásul vagy munka helyett, vagy előtte, utána. Szóval nem minden fű olyan zöld, mint amilyennek látszik…

Remélem elég tárgyilagos voltam, és adtam elég információt, ha épp azon hezitálsz, szabadúszóvá válj, de egyik irányba se szeretnék lökni senkit! Azért hangsúlyoztam az elején, hogy van akinek ez való, és van akinek nem, mert tényleg így van! Jóllehet, én magam boldogabb vagyok mint valaha, vannak azért néha nehéz napok, hetek, hullámvölgyek. A legnagyobb változás amit észrevettem magamon, hogy akadályokat már csak akkor látok, ha ott tornyosulnak előttem, amúgy csak lehetőségeket látok mindenütt és nem keveset duzzogok azon, hogy nincs időm minden lehetőséget megragadni, kipróbálni! Úgy érzem ebben az életformában teljesedhetek ki igazán, életem egyik legjobb döntésének bizonyult, hogy ezt az utat választottam!

Ha valamivel kapcsolatban kérdésed van, nyugodtan kommentelj, vagy akár írj privát üzenetet, azért csináltam ezt a blogot, hogy másokat inspiráljak és segítselek! Ha van olyan téma amiről szívesen olvasnátok, azt is írjátok meg, szívesen osztom az észt bármiről… 😀

Mondom sehova! 🙂 Erdélyben, szilveszterkor

 

 

Cseh kaland

Úgy alakult, hogy munkaügyben észak Csehországba kellett utaznom, pontosabban a határ túloldalára, tehát Németországba, de anyagi megfontolásból a szállásunk a cseh oldalon volt, illetve egy napot Prágára is szántunk! Ez volt az első hosszabb kiruccanásom motorral, eddig csak vidékre jártam vele, 2-300km-re. Már eddig is tudtam, hogy autópályán motorozni igazi büntetés, de sajnos ezúttal idő és pénz hiányában nem volt más választásunk, mint másfélóránként azért megállni, hogy kávézzak, elalvás helyett… Ez mondjuk Johannáról nem mondható el, ő simán belebólintott esetenként a hátamba… 😀

Az első csuda látnivalónk Königstein kisvárosa volt, ahová egy turista információs iroda kedvéért mentünk, meg mert majd szétdurrant már a hólyagom… Rég jártam már németországban, elfelejtettem, milyen tiszta rendezett, ápolt itt minden! Már önmagában a kisváros megérdemel egy látogatást, de a közelben tornyosuló, ugyancsak Königstein névre hallgató vár az igazi nagyágyú a környéken, vonzza a tekintetet ahogy a vidék fölé magasodik. Nagyjából 600 évig építgették, míg elnyerte a mai formáját, s érzékeltetés képpen elmondhatom, a várfal mellett sétálni egy kört, jó egy órába telik néhány fotó elkattintásával is kalkulálva:

A panoráma csodás!

A szemben látható homokkő hegy egykoron a tenger feneke volt!

Ez pedig a vár udvara, némi dekorációval 😉

 

Több múzeumba is be lehet itt lesni, sajnos nekünk hosszabb nézelődésre nem volt időnk, de kárpótolt minket a következő cél, Rathen kisvárosa, melyet két részre oszt az Elba folyó. Jól ki van ez itt találva, Oberrathen az egyik oldal, ahol le lehet parkolni kocsikkal és buszokkal (és persze a motorommal is) a túlpartra, ahol az érdemi rész van, pedig egy komppal lehet átmenni, egy csekélyke összegért (1€, vagy 1,80€ oda-vissza). Megkockáztatom, többet termel, mint a rezsije, az első körben nem fértünk fel, pedig 233 ember befogadására alkalmas… Na, de félre a magyaros anyagiaskodással, inkább indultam túrázni, ugyanis számos (inkább számtalan) túraútvonal cikázik keresztül kasul a hegyoldalban és azon túl is, mindenki kénye-kedve (vagy inkább erőállapota) szerint választhat hosszabb, vagy éppen rövidebb útvonalat, esetleg henyélhet az Elba partján, ahogy Johanna is inkább tette. Leírni nem tudom, milyen csodás helyeken jártam, beszéljenek inkább a képek helyettem:

Balkéz felől láthatjátok Rathent és a kompkikötőket

Homokkő tornyok

A túraösvények elképesztő helyeken kanyarognak

Így ki lehet bírni… 😀

Az utat úgy szerveztük, hogy Prágára is jusson egy napunk, ha már ott megyünk el mellette, badarság lenne kihagyni! Egyszer jártam már ott, s emlékeimben úgy élt, csodás, mint Budapest, csak több a szépen felújított épület. A legfrissebb emlékeim alapján viszont azt kell mondjam, jelen állapotaikban sokkal szebb Prága, magyarságom ide, vagy oda… Valami azonban mégis volt, amire nem emlékeztem… Annyi turista, amennyit az én idegrendszerem már nehezen visel, ritkán látok olyat még a legszebb városokban is, amiért megéri, hogy egyfolytában másokat kelljen kerültgetni, vagy ne értsem a mellettem álló barátnőmet, de az is rohadt idegesítő, mikor egy 200m hosszú hídon sorba kell állni, hogy a korláthoz férjünk csinálni egy fotót… Vagy erre készüljetek, vagy menjetek szakadó esőben, vagy menjetek a természetbe, ezeket tudom javasolni… 😀 Mindettől függetlenül, azt elismerem, tényleg csodás város, itt a bizonyíték:

Prága óvárosának főtere

Meg néhány turista…

Trinity is itt van a képen, de élőben a látkép volt érdekesebb…

Vagyunk náhányan…

 

Egy szösszenetet szeretnék még elmesélni erről a rövidke, de annál élvezetesebb útról, mert ez igazán megkoronázta a kiruccanást. Történt ugyanis, hogy az egyik szállásunk egy kis faluban volt, s mire odaértünk, már bezárt a bolt, tudtuk meg a vendéglátónktól. Nagyon elkeseredtünk, mert nem igazán volt pénzünk étteremre, s látta ezt a házigazda is, aki 20 perc múlva két tányér gőzölgő zöldséges-csirkés tésztával jelent meg! Már az nagyon jól esett, mikor kiálltak a kocsival a garázsból, hogy én betehessem a motort, de ez a madárlátta vacsora nem csak a pocakunkat, a szívünket is megtöltötte! Köszönjük!

Nem utolsó sorban még finom is volt!

AKTUÁLIS POZITÍV ENERGIÁK

Van valami, amit talán egy bejegyzést leszámítva sose említettem, a magánéletemet. Most azért teszem, mert igyekszem a lehetőségekhez mérten, konkrét példákkal is alátámaszani, azok a mechanizmusok, melyek szerint igazgatom az életem, valóban működnek. Szent meggyőződésem, a vonzás törvénye a ludas abban, hogy megismertem Johannát, pontosabban Dzsoanát, ugyanis nem hazánk szülötte, Madeiráig kellett mennem, hogy találkozzunk, “félúton”, hisz ő venezuelai!

Gyakran elalvás előtt, elképzeltem, milyen is lenne az ideális pár számomra, fantáziáltam a közös jövőről, utazásról, filmezésről, álmodoztam valakiről, akivel akkor is tudunk nevetni, amikor semmi sem indololja… Végül a tavaszi madeirai utamon találkoztunk, a napokban pedig azt vettem észre, azt az életet kezdtük élni, amiről annyit álmodoztam! Köszönöm neked vonzás törvénye!

Én vágom a videónkat, Ő pedig épp feliratot készít hozzá! ❤️

Én vágom a videónkat, Ő pedig épp feliratot készít hozzá! ❤️

 

Egy másik kiváló példája ennek a vonzásnak, hogy nemrégiben, a 4. Járatlan Utakon Fesztiválon előadóként vettem részt, mindjárt két témában is oszthattam az észt! Amikor az elsőn voltam, elhatároztam, hogy egyszer én is fogok előadni, s lám, ez a vágyam is teljesült, ezt is “csak” akarni kellett, s persze, valamennyit tenni is érte… 🙂 Mindennek tetejébe, az egyik előadás olyannyira jól sikerült, hogy felkértek, tartsam meg máshol is! Az előadás keretein belül összefoglaltam az elmúlt három és fél év tapasztalatait, szummázva mindazt, amit itt is leírtam, s úgy tűnik, élőben is sikerült inspirálnom a közönségem! Nagyon örülök, hogy vissza is tudok adni abból a sok pozitív energiából, amit nap mint nap gyűjtögetek! 🙂

img_9451

A 4. Járatlan Utakon Fesztiválon

 

Azt már csak halkan merem megjegyezni, januárban két és fél hónapra Dél-Kelet Ázsiába megyek, ez a vágyam is beteljesül, rögvest újakat kell kitalálnunk, hisz lassan végére érek annak a listának, amit három és fél évvel ezelőtt megálmodtam magamnak. Remélem a jövőben is velem tartotok, én továbbra is követem az álmaimat és bebizonyítom, bármit el lehet érni, amit csak kitűztök magatoknak!

Ezt a videót pedig már Johannával készítettük, remélem Ti is megkedvelitek a kisasszonyt! 😉

 

MALLORCA

IMG_2698

Látkép a I’Ofre csúcsról

Végre utazhattam ismét! Idén ez volt az első utam, így kellően ki voltam éhezve rá, hogy átlépjem az országhatárt. Vitt is magával a lendület és meg kell mondjam, ennyit még egy utamon se pörögtem. Betanulós túravezető voltam, emellett természetesen fotóztam, és filmeztem is, ráadásul 2 kamerával. Meg néha a telefonommal. Az volt a legviccesebb számomra. A második reggelen elmentem futni, és jött egy sugallat, hogy megmutatom az itthoniaknak, merre járok éppen, úgyhogy felvettem mobillal, meg idétlenkedtem is egy kicsit. Olyan cuki visszajelzéseket kaptam rá, hogy attól fogva, teljesen rá voltam pörögve, hogy még csináljak ilyen kis marhaságokat, amellett, hogy a szokásos videó/fotó anyagon felül, újabb fába is vágtam a fejszémet, hisz konferálásokat is vettem fel. A következő lépcső ugyanis a fejlődésemben, hogy megpróbálom a feeling videóimat egy kicsi plusz információval feltölteni, amit, hát szeretnék profi módon tálalni. Na, ahhoz még sokat kell tanulnom, nem elég, hogy egy rakás hibás felvételt csináltam (életlen, borzasztó hangminőségű), ráadásképp az előadói képességeimben is csalódtam, de legalább így bakiparádé is kijön az anyagból…

Egyszóval a fejlődésem szerencsére töretlen, a lelkesedésem nagyobb, mint valaha, ráadásul útjaim is lesznek bőven, jelen állás szerint 10 utam lesz július végéig, 10 napnál többet nem is leszek itthon egyhuzamban.

IMG_2945k

A Kígyó öbölbe ezekkel a ladikokkal érkeztünk! 😀

Azért Mallorca is megér néhány szót, attól eltérően amit gondoltam róla, nagyon gyönyörű, nagyon tipikus mediterrán vidék, rendkívül hangulatos városkákkal, gyönyörű panorámás túraútvonalakkal, úton, útfélen citrusligetekkel és frissen préselt mézédes narancslével. Palma de Mallorca is gyönyörű, a katedrális monumentalitása lélegzetelállító, összefoglalva pedig azt kell mondjam, aki többre vágyik a tengerparton henyélésnél, az is nyugodtan vegye az irányt arrafelé, szigorúan kora tavasszal, vagy késő ősszel, hogy ne kelljen a tömegben gyökkettővel araszolgatnia.

Tegnap bementem a volt munkahelyemre, és elképesztően jó érzés volt vendégnek lenni. Annak idején az volt a vágyam, hogy egyszer éppen egy utazásról visszatérve a nagy pakkommal oda vezessen az első utam, hát ez most nagyjából teljesülni fog, ugyanis mindjárt lecsukom a laptopot, és bemegyek iszogatni, mielőtt indulok a repülőre, amely egészen Madeiráig fog repíteni!

IMG_1052k

Csodás naplemente a Formentor félszigetről

Onnan visszatérve jelentkezem ismét! 🙂

 

AKADÁLYOK

Érdekes dolgok ezek az akadályok. Az emberek többsége negatívan viszonyul hozzájuk, hiszen látszólag ellenünk dolgoznak, küzdeni kell velük, számolatalanul jönnek szembe életünk során, nekünk pedig át kell verekedni magunkat rajtuk, hogy célunkat, céljainkat elérjük. Varázslatos erejük pedig éppen ebben rejlik!

Hogy miért? 

Mert minden egyes alkalommal, mikor legyűrünk egyet, tapasztaltabbak, ügyesebbek, gyorsabbak, okosabbak, kitartóbbak leszünk, általuk fejlődünk. Sajnos nagyon sok embert ismerek, akik szemében nem látom a tüzet, akiket nem látok boldognak, sokkal inkább fásultnak, lehangoltnak. Én magam is így éltem.

Megfordultam jónéhány munkahelyen az elmúlt 10-12 évben és mindig ugyanaz a film kezdődött újra:

-Én, a főhős, új munkát kaptam, ismeretlen környezetbe kerültem, új feladatokat kellett elvégeznem, akadályokkal szembesültem. Eleinte lelkesen tettem a dolgom, óriási hévvel vetettem magam a teendők közé, extra feladatokat vállaltam.

-Néhány hónap alatt aztán belerázódtam a dolgokba, kiismertem minden ott előforduló szituációt, megismertem a cégnél mindenkit, meg az épület összes zugát, s minden esetben nagyon élveztem. 

-A szituációk elkezdtek ismétlődni, feladataim rutinná váltak, nap, mint nap ugyanazok az arcok jöttek szembe. Belefásultam az egészbe, lelkesedésem meredeken zuhanni kezdett, elkezdtem szürkülni.

Mindegyik “film” által feljődtem, több lettem, de alkalmazotti életemben mindig ez a “szentháromság” kísértett, ugyanezen sorrendben.

Az új életemben, lassan három éve nem jutok túl az első ponton, egyfolytában új kihívásokkal szembesülök, megszoktam, hogy folyamatosan harcban állok, s egészen másképp nézek ezekre a szerencsétlen akadályokra. Megfordult a kocka, most már ők tekintenek rám negatívan, hisz folyton legyőzöm őket valahogy. Most már csinálom a filmeket (szó szerint, és átvitt értelemben is), és továbbra is mind által fejlődök. Meredekebb ívben, mint valaha!

Köszönöm nektek akadályok, élvezem!

Te, aki ezt olvasod, tudom, hogy magadra ismertél, hisz mindenki ugyanezt éli meg, s ez a két lehetősége van. Vagy meghunyászkodva lekuporodsz az előtted tornyosuló nehézség tövébe pityeregni, vagy felszegett fejjel, teljes erőbedobással küzdhetsz, míg erőfeszítéseid meg nem hozzák a várva várt eredményt.

 

Ha van kedved, nézd meg, miféle kalandok rejtőztek az én akadályaim mögött:

POZITÍVNAK MARADNI

Gyakran emlegetem a bejegyzéseimben a pozitív hozzáállást, vonzás törvényét, és hasonló nehezen meghatározható mechanizmusokat, a minap azonban szembejött egy példaszituáció, hát feljegyeztem, hogy megoszthassam.

Általánosságban véve előzékeny ember vagyok, s kialakult egy szokásom a BKV sofőrök felé. Ha egyedül állok egy megállóban és nekem nem megfelelő jármű közeledik, teátrális fejrázással jelzem a sofőrnek, nem fogok felszállni, ezért nem is kell megállnia.  A legtöbb megköszöni és továbbhajt. S mindez mire jó? Hát például arra, hogy mikor a minap mentem a cimborámhoz a kocsmába, elment az orrom előtt egy troli, de percekkel később jött a következő, garázsmenet. Megkérdeztem a sofőrt, meddig megy, kiderült egy darabig jó nekem, megyek vele. Miután elindult, végiggondoltam, hogy hol is volna a legjobb átszállnom a másikra, s rájöttem, hogy nem is kell átszálljak, mert ebben az üzemmódban pont arra megy, amerre én is. Így megspóroltam egy átszállást és egy jegyet. Meggyőződésem, hogy ez a “jutalmam” a hozzáállásomért.

És hogy ez apróság? Persze. De gondold végig, a legutóbbi szar napodon miken idegesítetted fel magad? Ugye? Mégse olyan apróság!

Egy másik dologra is rájöttem. Nagyon jól döntöttem, hogy felmondtam, imádom amit csinálok. Még azokat a munkákat is, amiket korábban kevésbé szerettem, amikről azt gondoltam, csak iparos melók, pénzkeresés céljából. Most pedig az effajta munkákban is megtalálom a szépséget, kihívást, lelkesedést. Szóval a fontos dolgok rendben vannak. A kevésbé fontosakon fogok most dolgozni, hisz két nehézség azért tornyosul előttem. Az egyik a pénz. Vannak munkáim, de korántsem annyi, vagy olyan volumenűek, hogy ne kelljen a pénzen aggódnom, főleg azért, mert nem csak megélni szeretnék, az eszközparkomat folyamatosan fejlesztenem kell, nincs mese, tartanom kell a lépést a technológiával. Emellett pedig a téli projektemre is félre kéne tennem egy vagyont 🙂 Mindezek ellenére azért nem aggódom, céljaim elérésének receptjében az szerepel, hogy MINDIG A SORON KÖVETKEZŐ FELADATRA KONCENTRÁLOK. Abból majd jön a következő lépés, mégha most nem is látom.

A másik torony előttem, egy hatalmas mókuskerék. Céljaim, és ezen blog nem csupán arról szól, hogy vendéglátósból filmes lettem. Annál azért komolyabb fába vágtam a fejszémet, hiszen épp a rohadt mókuskereket szeretném kiiktatni az életemből, célom, hogy bevételeim minél nagyobb hányada passzív legyen, illetve olyan projektekkel keressek pénzt, melyeket kedvtelésből vállalok, nem anyagi megfontolásból. Mindezek elérése érdekében pedig az eddiginél is jóval nagyobb tudatosságra van szükségem! Mostanában amellett, hogy a fizetős melóimon dolgozom, serényen tervezni kezdtem, meg kell szerveznem szabadúszó életem, hogy ne essek szét. Szerencsésnek érzem magam, hogy ennyi minden érdekel, hogy ennyiféle dologhoz hozzá tudok szagolni, de ebből kifolyólag szétszórt is vagyok, az meg most nem jön jól. Koncentráltan, lényegretörően kell ténykednem, különben elveszek a rengetegben. Az egyik fontos pillére a terveimnek, hogy a szabadidőmben olyan szerelemprojekteken szeretnék fogok dolgozni, melyekkel azt a (filmes) oldalam reklámozom, amit igazán szívesen csinálnék. Ezzel összefüggésben valamikor a nyár folyamán elképzelhető, hogy egy videoblogot, vagy valamiféle magazinműsort is indítok majd, ha lesz bátorságom… 🙂 A közeljövőben pedig eddigi tapasztalataimra támaszkodva egy cikksorozatot is tervezek karakterekbe önteni.

Most olyan szakaszba értem, amikor nem csak móka és kacagás minden, most ki kell tartanom! És elolvasni újra az első bekezdést… 🙂

Szorítsatok!

 

 

 

 

SZÁMVETÉS

Még egy éve se írom a blogot, mégis úgy érzem, itt az ideje számot vetnem veletek, nektek!

Először is, nézzük, milyen célokat tűztem ki a kezdetekkor:

1. Rövid távon szeretnék bevételt termelni szenvedélyeimmel: a fotózással, videózással, lehetőleg sportoláshoz, utazáshoz kapcsolódóan.

Hát igen, az első célt elértem! Mostanra eljutottam oda, hogy be-beesnek fizetős melók, pénzért is vágok már filmeket!! Tegnap ráadásul ránéztem az egyik fotóárusító weboldalra, ahová régebben töltöttem fel képeket, és meglepve tapasztaltam, hogy még ott is kerestem kőkemény 2,80 dollárt 😀 Még úgy is, hogy néhány feltöltött kép után abbahagytam az egészet, mert láttam, hogy sajnos a fotóim egyáltalán nem ütik meg a kívánt szintet, elsősorban az elavult fényképezőgépem miatt. Na mindegy, mindenesetre jót nevettem az összegen, meg azon, hogy azért csak működni fog ez is, hosszútávon.

Azon elképzelésem is abszolút bevált, hogy lesznek olyan melók, amik megdobbantják a szívem, mint az utazás, vagy a sportok és lesznek olyanok is, amik nem a szívemhez legközelebb álló témák, de ha azokból jön a bevételem, hát szívesen csinálom. A legtöbb bizalomra épp ez ad okot, lényegében minden úgy történik, ahogy elképzeltem. Vannak sikerek, csalódások, nehéz napok, de szinte minden úgy, ahogy vártam.

2. Középtávon szeretném akkorára növelni ezen bevételeimet, hogy főállásban az előbb említett dolgokkal foglalkozhassak.

Ide tájolom magam most. 2015 legfontosabb szakmai küldetése számomra, hogy lassan átcsoportosítsam erőforrásaimat és beindítsam a saját vállalkozásomat, amivel biztos jövedelmet termelek. Mindazonáltal már most látok annyira előre, hogy ez egyáltalán nem kivitelezhetetlen, hiszen van már megbeszélve néhány fizetős filmem, ráadásul túravezetői pályafutásom is kezd körvonalazódni, mindezeket kell nagyon hatékonyan és minőségileg végeznem, hogy további lehetőségeket hozzanak magukkal. Küzdöttem sokat tavaly, ám még csak most jön a java, rendkívüli év áll előttem. Úgy érzem, az már beigazolódott, hogy jó úton járok, van tehetségem ahhoz, amit imádok csinálni és ez nyerő párosítás. Sokat kell még tanulnom, kétség sem fér hozzá, mind szakmai, mind önmenedzselés terén, valamint üzleti dolgokban is képeznem kell magam, de megkérdőjelezhetetlen, hogy van értelme ezekbe energiát fektetnem.

3. Hosszú távon szeretnék ezekből annyi passzív jövedelmet elérni, hogy a hétköznapi megélhetésemet biztosítsák.

Ez már a 2016-os év projektje lesz számomra, legrosszabb esetben. Jelen helyzetemben azt sem tartom kizártnak, hogy előbb bekövetkezik, mint gondolom, de aggódnom emiatt egyáltalán nem kell. A tavalyi céljaimat is úgy értem el, hogy nem láttam magam előtt az utat teljes valójában és hosszában, csak tettem a dolgom és mindig az aktuális feladatokra koncentráltam. Ha tudod mit akarsz elérni, és elvégzed érte a napi feladataidat, az élet megoldja a többit, gyakran ezüsttálcán kínálja a lehetőségeket.

Itt tartok hát most, minden a terveim szerint alakul, s ahogy az előző posztban is írtam, már csak két év, és a blogom (és persze az életem) beteljesíti önmagát és remélem ezáltal sok embernek adok hitet, hogy kövesse az álmát, higgyen magában, és soha ne adja fel. Sokszor jött már szembe az a mondás, hogy nem a cél a lényeg, hanem az út, és most már én is értem. Ennek a kulcsa, hogy azt csinálom amit imádok, és néhány kivételtől eltekintve nagyon élvezem a kis karrierem: mikor egy hegyen rohangászok a kameráimmal, vagy ülök a gép előtt és alkotok, vagy amikor jön egy üzenet, hogy: jaaaj, de jó a film, úgy visszamennék. Ha pedig elérem a célom, az utam véget ér, és már nem lesz mit élvezni. Akkor majd új célom lesz és új utam, de azt is nagyon fogom élvezni, hisz az a lényeg! 😉

AZ ÁLMOK VALÓRA VÁLNAK

Csupán csak idő kérdése minden. Túl vagyok az idei utolsó túrámon is, ahol megbeszéltük munkaadóimmal, hogy jövőre már túravezetőként (is) számolnak velem! Nagy vágyam volt, hogy azért fizessenek, hogy utazzak, ez most megvalósul. Sok a kérdés még a konkrétumokkal kapcsolatban, nem tudom még, hogy harminc héten leszek-e úton, vagy csak ötön, de az most mindegy. A fontos, hogy egy újabb cél kipipálva! Jöhet a következő! Az pediglen az lesz, (a tél túlélésén túl) hogy jövő ilyenkor már a filmezés vegye át a főszerepet, a youtube oldalam pedig legyen annyira látogatott, hogy az első forintocskák elkezdjenek passzívan szivárogni a számlámra! Ha ez sikerül, a következő télen már nem kell szenvednem a hidegben, megindulhatok délnek a meleg után, vagy síelni mehetek, a lényeg, hogy nem leszek röghöz kötve, SZABAD leszek! Rengeteg magabiztosságot, sikert, örömöt és munkát adott ez az év, szóval nem látom miért ne szőhetnék efféle nagy terveket. Nem látom át az összes lépést egymás után, fogalmam sincs hogy kapcsolódnak majd egymásba a láncszemek, de ezzel nem is kell foglalkoznom. Látom, tudom, tervezem a hosszútávú célokat, és teszek értük minden nap. Már bepörgött annyira a biznisz, hogy elég csak a holnapra koncentrálnom, a szálak pedig mindig úgy szövődnek, hogy a csomópontok a kitűzött célok legyenek. Na szőni is megtanultam! 😀

TÉL

Ez a nehezebb ügy, túl kell élni a telet, hogy eljussak a túravezetésig. Igyekszem hasznosan tölteni majd, van még néhány film amiket meg kell csináljak idén, valamint szeretnék nagyon sokat tanulni is! Egyfelől a vágás terén is bőven van még hová fejlődnöm, másfelől egy picit szeretném beleásni magam a zenekészítés, mixelés rejtelmeibe, mert egyrészt érdekel, másrészt csak én tudok olyan zenét írni magamnak, amilyet szeretnék. Mindezek mellett pedig a főállásomat is szeretném a tőlem megszokott szinten csinálni, nem vagyok az a beleszarós típus, na. Egy másik  dolog is nagyon fontos  ami sok energiába fog kerülni, az edzés. Mondják, hogy ép testben ép lélek, és rohadtul így van. Ma voltam először igazán edzeni, és máris egyből kedvet kaptam, hogy megírjam ezt a postot, pedig már tologattam egy ideje. A sport nagyon sokat segít az aktivitás fenttartásában, növelésében, arról nem beszélve, hogy szeretnék legalább feleannyira kemény lenni, mint amilyennek gondolom magam… Ennek érdekében elkezdtem lacrosse-ozni, amire véletlen találtam, és ami azért nagyon jó, mert megint egy újabb sport alapjait tehetem magamévá. A másik sport amit télen fogok űzni szintén új lesz nekem, falat fogok mászni. Ebbe tudatosan kezdek, nagyon szeretnék majd sziklát mászni, ennek az alapjait tök jól le tudom majd fektetni a teremben.

És most olyat teszek, amilyet még itt sosem, idézek! Ezt ma találtam, nagyon tetszik, és nagyon sok mindent kifejez abból, amit gondolok az életről, arról, hogy mit miért teszek és ha valaki esetleg eddig nem értette volna, miért SZERETEK napi 16 órát dolgozni, pörögni… Szerencsére vannak akik nálam jobban fogalmaznak:

 

“Ha az élet dögunalom, nézd meg, mennyi energiát fordítasz rá! Soha sem hallod, hogy valaki azt mondaná: “Hajnalban kelek, edzem a testem, tanulok, ápolom a kapcsolataimat, teljes gőzzel dolgozom – és SEMMI JÓ nem történik az életemben.” Életünk egy energiarendszer. Ha semmi jó nem történik benne, az a te hibád. Ha majd egyszer felismered, hogy a befektetett energia alakítja a körülményeidet, akkor már nem leszel áldozat.” (Andrew Matthews)

 

MÁSOK ÉLETE

Két barátomról szeretnék mesélni, akik jó példával járnak előttem. Egyiküket több mint 20 éve ismerem, egymás szeme előtt nőttünk fel, elég sokat tudok az életéről, de azt a részét, amiről most szót ejtek, ámulattal figyeltem mindig. Persze, hogy a szenvedélyéről van szó, az övé az írás. Meg a gazdaság. Jelenleg magyarország egyik legismertebb online újságjánál rovatvezető. Megfordult sok helyen, véleménye szerint a munkájában szakmailag már nem nagyon van feljebb. Nagyon büszke is vagyok rá. Mostanság új kihívásokat keres és az üzleti életbe vágyódik, előre prognosztizálom, ott is sikeres lesz!

Múlt hétvégén beszélgettünk vele elég sokat, szóba került, hogy megint flow-ban vagyok, és milyen jó, erre Ő: én már lassan 10 éve. Hát igen, ő ennyire szerencsés, több mint 10 éve megtalálta a szenvedélyét, azóta rengeteg energiát fektetett bele, ami meg is térült. Kérdeztem tőle, hogy tudja-e mi az a vonzás törvénye. Meglepett, hogy nemmel válaszolt. Egyrészt azért, mert úgy látom rajta “alkalmazza”, másrészt pedig eléggé olvasott, tájékozott ember. Mindenesetre levezettem neki, ő pedig nem tudott belémkötni, csak bólogatni. Tényleg csak annyi a lényeg, hogy azt vonzod be amire sokat gondolsz! Nem szabad arra gondolni, hogy mit nem szeretnél, mert ebben a mehanizmusban nincs értelme a “nem”-nek. Attól még azon pörögsz, amit nem akarsz… Vagy ha jól csinálod, azt, amit igazán akarsz. A szenvedély megtalálása azért fontos, mert attól kezdve magától megy a vonzás, mert egyfolytában azon kattogsz, hogy lehetnél még jobb, milyen újabb lehetőségeid vannak, mit szeretnél elérni. E kettő pedig összefonódik, és erősíti egymást, egyre jobb leszel, egyre több önbizalmad, sikerélményed lesz, aztán jön a flow.

A másik ismerősöm számomra inspirációbomba. Őt még egy éve sem ismerem, mégis óriási hatással van az életemre. Azt hiszem Ő lelki társ nekem, vagy lehet, hogy nem ez a jó kifejezés, de úgyis az a lényeg amit ez jelent. Az ő szenvedélye is az utazás, Ő is mindent megtesz érte, hamarosan felszedi a horgonyt és egy évre elutazik, kis túlzással nyaralni. Thaiföld, Sidney, Új-zéland… Elég jó útvonalterv. Amikor megismertem, még csak mesélt arról, hogy ezt szeretné, és lám, Ő is elérte célját. Első találkozásunk is rengeteg energiát adott, de picit tartottam tőle, mi lesz, ha megint találkozunk, gondoltam biztos untatni fogom, hogy egyfolytában csak az utazásról tudok beszélgetni. Aztán idővel rájöttem, hogy Ő is csak arról tud. Minden találkozásunkkor adott új ötleteket, rengeteg inspirációt, és az érzést, nem vagyok egyedül. Egyébként nála is működik a vonzás törvénye, elég jól. Konkrétan bement felmondani a főnökéhez, aki felajánlotta neki, hogy dolgozhat külföldről is és nyilván nem heti 40 órában. Most lényegében megteheti, hogy oda megy a világban, ahová csak akar, és van biztos jövedelme. Ez egy világutazónak ajándék. Sajnálom, hogy három hónap múlva elutazik, de az itthoni iszogatásoknál csak az lesz jobb, mikor összebeszélünk, hogy keresztezzük egymás útját, és valahol a világ másik felén, leülünk az óceánparton a homokba meginni pár sört, miközben Ő ukulelén játszik.

Mindenki elérheti a célját, ha tesz érte. A vonzás törvénye nem arról szól, hogy elképzeled és az öledbe hullik. Arról szól, hogy megteremtsd magadnak a lehetőségeket arra, amit szeretnél. Kinyitja az ajtókat, amiken bemenned neked kell. Úgyhogy dobd el a távirányítót, állj fel a fotelből, és kezdj valamit magaddal! Találd meg a szenvedélyed, az egy komoly lépés a boldogsághoz. Ha megtaláltad az utad, attól fogva nem fogod nehéznek érezni az életed, nem fognak nyomasztani a hétköznapi problémák, egy dolog fog csak érdekelni, hogy léphetsz még egy lépést előre!

Ajánlok egy könyvet is, kicsit szájbarágós, néha kicsit száraz, földhözragadtaknak talán túl ezoterikus is, de érdemes elolvasni:

Esther és Jerry Hicks – Kérd és megadatik!

Végezetül pedig némi inspiráció, egy olyan videó formájában amit nem én készítettem, de mégis én vagyok: