Szabadúszó életforma

Éppen befejezem a posztot!

 

Szabadúszónak lenni nagyon romantikusan hangzik, de egyrészt nem való mindenkinek, másrészt ennek az éremnek is két oldala van, természetesen. Van egy barátom, aki például tökéletesen elégedett az alkalmazotti léttel: “Levikém, bemegyek reggel, megcsinálom amit mondanak, aztán amikor szól a duda, kiesik minden a kezemből és már ott se vagyok…”

Nos, bevallom, néha jólesne ez nekem is… Az esetek többségében viszont nagyon is tisztában vagyok azzal, milyen arany életem van. A saját nézőpontomból, természetesen…

Nézzük hát, milyen szabadúszónak lenni:

  • Nincs főnök – illetve dehogy nincs, Te magad vagy a főnök! Minden döntést neked kell meghoznod, minden felelősséget neked kell vállalnod! Hogy ez rossz, vagy jó, az egyén függő, én szeretem, mert ha van egy ötletem, megvalósíthatom akkor is, ha csak én látok benne fantáziát. Ha valamit elhibázok, akkor meg legalább tudom, kinek a hibája volt! Rengeteget lehet így tanulni, fejlődni! A pofára eséstől meg nem kell félni, minél többször következik be, annál többet tanulsz és annál jobb leszel tőle!
  • Nincs időbeosztás – sokak számára ez egy csapda, mert azt hiszik, még rengeteg idejük van, aztán a határidő előtt jön a kapkodás, az összecsapott munka és az elégedetlen megrendelő. Hosszú távon nagyon nem kifizetődő. Én etéren szerencsés vagyok, mert eléggé munkaholista vagyok alapjáraton is, ráadásul imádom amit csinálok, így nálam inkább azzal adódnak bajok, hogy néha pihenjek is.
  • Nincs fizetés – ez se egyszerű, ha hozzászoktál, hogy minden hónapban jön a havi fix! Itt nincs fix, csak az, amiért megdolgozol.  Akár az is előfordulhat, hogy a többszörösét megkeresed annak, ami a fizetésed volt korábban, akár az is, hogy alig van bevételed és csak vegetálsz hetekig, itt minden rajtad múlik, én ezt szeretem! Jobb esetben, mert sajnos néha az is előfordulhat, hogy valaki nem fizet, vagy mondjuk csak 1-2 hónap múlva!
  • Nincs munka – vagy legalábbis nem alapvetés, ahogy egy munkahelyen. Itt neked kell munkát szerezni, megrendelőkre vadászni, vagy annyira jónak lenni, hogy egyfolytában mindenki téged akarjon.

Életforma – azt hiszem szabadúszóként a legfontosabb, hogy valaki a hivatását, a szenvedélyét űzze. Ha úgy kéne ideülnöm a géphez reggelente, hogy nem szeretem amit csinálok, kereshetnék bármennyi pénzt, minden nap egy küzdelem lenne és akkor valószínüleg az időbesztással és a határidőkkel is nagyobb gondban lennék. Ha van egy saját vállalkozásod, az némi költői túlzással a saját gyereked, folyamatos felügyeletet igényel! Jómagam reggel hétkor kelek, 2 órás ebédszünettel, 2-3 órás vacsora szünettel este 10-11-ig dolgozom, aztán még megnézek néhány oktató videót, hogy a következő film jobb legyen mint az előző…

Váltás – Ha azon gondolkozol, hogy alkalmazottból inkább szabadúszóvá válj, mindenképpen azt javaslom, először másodállásban próbáld ki! Lesz egy kemény időszak, mikor le leszel terhelve rendesen, de látni fogod, hogy lenne-e annyi megbízás, hogy elengedd a mentőhálót, és kilépj a melóhelyről. Vagy, hogy tetszik-e ez az egész egyáltalán… Én konkrétan úgy lettem szabadúszó, hogy egy olyan dologgal kezdtem foglalkozni, amiben nulla tapasztalatom volt! Két és fél év alatt eljutottam arra a szintre, – még egyszer mondom, nulláról – hogy kiléphettem a munkahelyemről! Ha Te abban válnál szabadúszóvá, amiben már jelenleg is dolgozol, pár hónap alatt (természetesen iparág függő) felépíthetsz akkora renomét, ügyfélkört, hogy kiléphetsz!

És kik a Digitális Nomádok?

Ők is szabadúszók, akik annyira szerencsések, hogy a munkájukhoz semmi más nem kell, csak laptop és internet! Gyorsan megint megjegyzem, ez is romantikusabban hangzik, mint valójában, ugyanis minden igaz rá, amit korábban felsoroltam, de ha belegondolsz, hogy Balin, egy tengerparti apartmanban ébredsz reggel, ránézel a laptopra, aztán az óceánon szörfözőkre, vagy kirándulókra, netán a medencében pancsoló cimborákra, mit választasz?

Koh Samui egyik strandján… Kamera nélkül sehova!!! 🙂

De mondok mást is! Van kedved végignyálazni néhány tonnányi dokumentumot arról, melyik országban hogyan dolgozhatsz legálisan, hol csinálj céget, hova és hogyan adózz? Milliónyi olyan dolog van, amit egy cégnél elintéz a főnök, a HR-es, a könyvelő, amit szabadúszóként majd neked kell végigrágnod, ráadásul vagy munka helyett, vagy előtte, utána. Szóval nem minden fű olyan zöld, mint amilyennek látszik…

Remélem elég tárgyilagos voltam, és adtam elég információt, ha épp azon hezitálsz, szabadúszóvá válj, de egyik irányba se szeretnék lökni senkit! Azért hangsúlyoztam az elején, hogy van akinek ez való, és van akinek nem, mert tényleg így van! Jóllehet, én magam boldogabb vagyok mint valaha, vannak azért néha nehéz napok, hetek, hullámvölgyek. A legnagyobb változás amit észrevettem magamon, hogy akadályokat már csak akkor látok, ha ott tornyosulnak előttem, amúgy csak lehetőségeket látok mindenütt és nem keveset duzzogok azon, hogy nincs időm minden lehetőséget megragadni, kipróbálni! Úgy érzem ebben az életformában teljesedhetek ki igazán, életem egyik legjobb döntésének bizonyult, hogy ezt az utat választottam!

Ha valamivel kapcsolatban kérdésed van, nyugodtan kommentelj, vagy akár írj privát üzenetet, azért csináltam ezt a blogot, hogy másokat inspiráljak és segítselek! Ha van olyan téma amiről szívesen olvasnátok, azt is írjátok meg, szívesen osztom az észt bármiről… 😀

Mondom sehova! 🙂 Erdélyben, szilveszterkor

 

 

Reklámok

ÚJ CÉLOK

Bizony bizony, új célok! A régieket majdnem teljesen elértem, bár a passzív jövedelmek generálásával vannak még problémáim, de ennek fényében az új célok leginkább ebben a témakörben csoportosulnak.

Először azonban lássuk, mit írtam le 3 évvel ezelőtt:

Rövid távon szeretnék bevételt termelni szenvedélyeimmel: a fotózással, videózással, lehetőleg sportoláshoz, utazáshoz kapcsolódóan.

Középtávon szeretném akkorára növelni ezen bevételeimet, hogy főállásban az előbb említett dolgokkal foglalkozhassak.

Hosszú távon szeretnék ezekből annyi passzív jövedelmet elérni, hogy a hétköznapi megélhetésemet biztosítsák.

Tulajdonképpen nagyon jól fogalmaztam, hisz óvatos voltam a “határidőkkel”, mostanra azonban éhes lettem, éhes a sikerre, amiből már tapasztaltam az elmúlt időszakban. Az első és második tétel abszolút pipa, főállásban filmezek és outdoor túrákat vezetek, hozzátéve gyorsan, hogy még nagyon sokat kell tanulnom, de szerencsére azt is nagyon élvezem, király érzés megcsinálni valamit, amit korábban nem tudtam! Az iskolában sokat tettek azért, hogy megutáljuk a tanulást, de ha olyasvalamit tanulsz, ami érdekel, amit szeretsz, az egy teljesen más dimenzió! Az is kikristályosodott az elmúlt időszakban, hogy a passzív jövedelem nagyon jól hangzik ugyan, de távolról sem arról van szó, hogy elültetem a pénztermő fát és onnantól semmit sem kell csinálni. Az viszont nyilvánvalóan nem mindegy, hogy valaki mennyi és milyen munkával keresi a pénzét. Én két lehetőséget láttam az elmúlt időszakban:

Megtanulsz valamit, ami nagyon trendi és felfelé ívelő, mint pl. webshopot üzemeltetni. Ez már ma is óriási biznisz, de számos tanulmány szerint az elkövetkezendő években tovább bővül majd a piac, egyre több üzlet lesz online. Világviszonylatban beszélek, nem Magyarországról. Ma már fillérekből össze lehet, hozni egy ilyet, de ne felejtsétek el, bár egy csomó mindent lehet automatizálni, önműködő sose lesz! Ha nulláról kezded, eleinte rengeteget kell foglalkozni vele, míg megtanulod hogy is kell csinálni, aztán felépíted, befuttatod. Ezután jöhet a szabadság része, amikor már csak napi pár órát (vagy annyit se) kell vele foglalkozni, de végleg sose hagyhatod magára, mert elavul, kimegy a divatból a terméked, vagy maga a weboldal stb…

A szenvedélyeddel foglalkozol. Sokunknak van hobbija, szenvedélye, amit imád csinálni, amire az összes pénzét költi, amibe úgy bele tud feledkezni, hogy órák múlva azt veszi észre, lement a nap… vagy épp feljött… Az én véleményem az, a mai világban már bármivel lehet pénzt keresni, csak nem mindig könnyű megtalálni a piacot. De mindennek van! Gondoljatok bele! Biztos jártatok már úgy, hogy egy piacon, plázában sétálva láttatok egy terméket, amiről nem hittétek el, hogy tényleg látjátok és tényleg pénzt kérnek érte. Nos, elárulom, ha nem lenne aki megveszi, nem gyártanák… Ha elkezded valamibe igazán beleásni magad, olyan közegbe járni, ahol hasonló érdeklődésű emberekkel találkozhatsz, olyan lehetőségeket fogsz találni, amire egymagad sose jöttél volna rá!

A végén azért zárójelben megjegyzem, a fent említett két út (valószínüleg) nem mindenki számára járható, különbözőek vagyunk, van, aki jobban szereti, ha bemegy egy irodába, megmondják neki, hogy mit csináljon, ledolgozza az idejét és kilépve a munkából nem is gondol rá másnap kezdésig. Tény, az általam preferált két út teljesen más életforma, sokkal szabadabb és ezáltal bizonytalanabb is, de Te, aki olvasol, valószínüleg azért teszed, mert változtatni szeretnél az életeden.

Jómagam egyébként a korábban említett két út közül mindkettőt választom, az elmúl három évben a szenvedélyemen, a filmezésen dolgoztam nagyon sokat, s most ehhez szeretném hozzátenni a másik opciót is, pénzt keresni online (nem webshopot csinálok 🙂 ). Az idei célom tehát:

Az online pénzkereseti rendszereimet felépíteni.

Egy következő bejegyzésben majd kifejtem jobban, mi is az én online utam! Addig is, ha éppen új életet szeretnétek kezdeni, és ráértek (36 percet), nézzétek meg az előadásomról készült videót, amit ebben a témában tartottam a tavalyi Járatlan Utakon Fesztiválon. Ha kérdésetek van, nyugodtan kommenteljetek, vagy akár adjatok tippet, milyen téma érdekelne Titeket!

POZITÍVNAK MARADNI

Gyakran emlegetem a bejegyzéseimben a pozitív hozzáállást, vonzás törvényét, és hasonló nehezen meghatározható mechanizmusokat, a minap azonban szembejött egy példaszituáció, hát feljegyeztem, hogy megoszthassam.

Általánosságban véve előzékeny ember vagyok, s kialakult egy szokásom a BKV sofőrök felé. Ha egyedül állok egy megállóban és nekem nem megfelelő jármű közeledik, teátrális fejrázással jelzem a sofőrnek, nem fogok felszállni, ezért nem is kell megállnia.  A legtöbb megköszöni és továbbhajt. S mindez mire jó? Hát például arra, hogy mikor a minap mentem a cimborámhoz a kocsmába, elment az orrom előtt egy troli, de percekkel később jött a következő, garázsmenet. Megkérdeztem a sofőrt, meddig megy, kiderült egy darabig jó nekem, megyek vele. Miután elindult, végiggondoltam, hogy hol is volna a legjobb átszállnom a másikra, s rájöttem, hogy nem is kell átszálljak, mert ebben az üzemmódban pont arra megy, amerre én is. Így megspóroltam egy átszállást és egy jegyet. Meggyőződésem, hogy ez a “jutalmam” a hozzáállásomért.

És hogy ez apróság? Persze. De gondold végig, a legutóbbi szar napodon miken idegesítetted fel magad? Ugye? Mégse olyan apróság!

Egy másik dologra is rájöttem. Nagyon jól döntöttem, hogy felmondtam, imádom amit csinálok. Még azokat a munkákat is, amiket korábban kevésbé szerettem, amikről azt gondoltam, csak iparos melók, pénzkeresés céljából. Most pedig az effajta munkákban is megtalálom a szépséget, kihívást, lelkesedést. Szóval a fontos dolgok rendben vannak. A kevésbé fontosakon fogok most dolgozni, hisz két nehézség azért tornyosul előttem. Az egyik a pénz. Vannak munkáim, de korántsem annyi, vagy olyan volumenűek, hogy ne kelljen a pénzen aggódnom, főleg azért, mert nem csak megélni szeretnék, az eszközparkomat folyamatosan fejlesztenem kell, nincs mese, tartanom kell a lépést a technológiával. Emellett pedig a téli projektemre is félre kéne tennem egy vagyont 🙂 Mindezek ellenére azért nem aggódom, céljaim elérésének receptjében az szerepel, hogy MINDIG A SORON KÖVETKEZŐ FELADATRA KONCENTRÁLOK. Abból majd jön a következő lépés, mégha most nem is látom.

A másik torony előttem, egy hatalmas mókuskerék. Céljaim, és ezen blog nem csupán arról szól, hogy vendéglátósból filmes lettem. Annál azért komolyabb fába vágtam a fejszémet, hiszen épp a rohadt mókuskereket szeretném kiiktatni az életemből, célom, hogy bevételeim minél nagyobb hányada passzív legyen, illetve olyan projektekkel keressek pénzt, melyeket kedvtelésből vállalok, nem anyagi megfontolásból. Mindezek elérése érdekében pedig az eddiginél is jóval nagyobb tudatosságra van szükségem! Mostanában amellett, hogy a fizetős melóimon dolgozom, serényen tervezni kezdtem, meg kell szerveznem szabadúszó életem, hogy ne essek szét. Szerencsésnek érzem magam, hogy ennyi minden érdekel, hogy ennyiféle dologhoz hozzá tudok szagolni, de ebből kifolyólag szétszórt is vagyok, az meg most nem jön jól. Koncentráltan, lényegretörően kell ténykednem, különben elveszek a rengetegben. Az egyik fontos pillére a terveimnek, hogy a szabadidőmben olyan szerelemprojekteken szeretnék fogok dolgozni, melyekkel azt a (filmes) oldalam reklámozom, amit igazán szívesen csinálnék. Ezzel összefüggésben valamikor a nyár folyamán elképzelhető, hogy egy videoblogot, vagy valamiféle magazinműsort is indítok majd, ha lesz bátorságom… 🙂 A közeljövőben pedig eddigi tapasztalataimra támaszkodva egy cikksorozatot is tervezek karakterekbe önteni.

Most olyan szakaszba értem, amikor nem csak móka és kacagás minden, most ki kell tartanom! És elolvasni újra az első bekezdést… 🙂

Szorítsatok!

 

 

 

 

PERSONAL BRAND

Mai világunkban már szinte minden az üzletről és a pénzről szól, ki-ki eldöntheti, hogy ez jó vagy rossz, nekem is megvan a véleményem, de most nem erről szeretnék írni, ez így van, és kész. Jópár dolog van az életben, amin nem változtathatunk, vagy csak kis mértékben, ezért nagyban megkönnyíthetjük a saját helyzetünket, ha nem azokon a dolgokon duzzogunk amiket nem szeretünk, inkább megtanulunk minden helyzetben minél gyorsabban alkalmazkodni a körülményekhez (és azzal foglalkozni, ami számunkra kedves). A modern civilizációk előtti időkben ez a túlélést jelentette, ma már könnyebb az élet, a gyors alkalmazkodás nem a túlélés feltétele, de a sikeré bizonyosan. Így, szerencsére (még?) miénk a döntés, hogy

-automata droidok,

-intelligens kiborgok

leszünk a gazdasági gépezetben, esetleg harmadik opcióként

-kivonjuk magunkat a rendszerből.

Bár ez utóbbiban is látok kihívást, szépséget és főleg kalandot, én magam mégis úgy határoztam, a másodikat választom. Ennek okán kezdtem el építeni a saját márkám. Előző bejegyzésemben már karcolgattam és korábban is sokszor szóba hoztam, milyen fontos, hogy megtaláljuk a saját utunkat. Ezt nem kell túl misztifikálni, a saját utad egyszerűen az az élet, amiben jól érzed magad. Igazán! Szerintem olvasóim nagyobb hányadának nem, sokaknak viszont elsőre biztos az ugrik be: milliomosnak lenni és csak nyaralni életünk végéig. Bár véleményem szerint ez egyáltalán nem lehetetlen, ez csak egy végcél lehet, amit valójában el kell dönteni, fel kell kutatni magunkban, keserves próbálkozások által rájönni, mi az a tevékenység (jelenleg! de erről majd később), amit életünk végéig szívesen csinálnánk (és amivel megszerezzük a milliókat). Még ez is nagyon fantáziadúsnak és elrugaszkodottnak tűnhet, de az egész blogom arról szól, hogy nagyobb dolgokat is elérhetünk életünkben, mint azt gondolnánk. Mi több, ezt fogom a maga folyamatában bemutatni… 😉

De mi is az a personal brand?

Mi magunk.

Személyiségünknek, képességeinknek és képzettségeinknek elegye, amit alakíthatunk, formálhatunk, fejlesztgethetünk tudatosan, vagy ösztönösen. Van akkor is, ha alkalmazottak vagyunk és akkor is, ha vállalkozók. Rendkívül összetett dolog, ezért érdemes komolyan foglalkozni vele, máskülönben előfordulhat, hogy olyanok leszünk, mint egy Trabant, Ferrari motorral, vagy éppen fordítva. Képzeljétek el a világ legjobb fotósát, akinek a képei a fiókban (najó, egy memóriakártyán és az a fiókban) porosodnak. Vagy egy maratonfutót, aki 2 órán belül képes futni a távot (a jelenlegi csúcs 2:02:57), de még sose ment el egy versenyre sem. Magyarán, hiába vagyunk jók, el kell tudni adni magunkat. Van más típus is, ismerek olyan embert is, aki mindig nagyon jól keres, jó helyeken dolgozik, de mégse ragad meg sehol, mert ugyan, nagyon jól el tudja adni magát, nincs meg mögötte a valódi, értékes tudás. Az meg idővel kiderül. Talán értitek már mire akarok kilyukadni, folyamatosan elemeznünk kell magunkat, figyelni a konkurenciát, és fejleszteni azokat a területeket, amiken nem vagyunk elég jók. Véleményem szerint ez a legjobb játék, saját magam tamagocsija lettem, akivel minden nap foglalkozni “kell”. A kell-t szigorúan idézőjelbe téve, mert épp az a jó ebben, hogy amint elkezdenek jönni a visszajelzések, sikerélmények, az ember vérszemet kap, és többet akar, és már nem “kell”, sokkal inkább függőség. 😛

Két éve elkezdtem filmeket csinálgatni és feltöltögetni őket a facebook és youtube oldalaimra, aztán vártam a megnézések ezreit. Gyorsan rá kellett jönnöm, ennél kicsit nehezebb dolgom lesz. Naná, hogy nem voltak elég jók a filmjeim, sőt… Se a tudásom, se a technikám nem volt meg hozzá, hogy minőséget alkossak, arról nem is beszélve, hogy a videóim témája se volt annyira izgalmas, hogy milliók akarják megnézni. Szóval elkezdtem képezni, fejleszteni magam. Rengeteget tanultam, gyakoroltam és lestem a konkurenciát, ennek hatása pedig néhány hónap alatt meg is mutatkozott, a Baraka utazási irodával megállapodtunk, hogy az utazásaikról készíthetek filmeket. Ez volt az első fontos lépés karrierem “egyedfejlődésében”, eljutottam arra a szintre, hogy egy komoly cég látott bennem fantáziát, illetve általuk izgalmasabb témákat is kaptam. Ezen a ponton a technikai felszereltségem kezdett lemaradni, a bevételeim nagy részét ezért arra fordítottam, hogy megvegyem mindazt, amire úgy gondoltam szükségem van. Azért így fogalmazok, mert van, ami azóta is kihasználatlanul porosodik a polcon… 😀 Az is tanulópénz 😀 Minden adott volt hát, hogy még tovább fejlődhessek, azonban egy másik, számomra fontos területen lemaradást véltem felfedezni, ez pedig a marketing. Mindenben igyekszem tovább fejlődni természetesen, azonban ez az a terület, amiben a legkomolyabb elmaradásom van még mindig. Csináltam már olyan videót, amit más oldalán 10 ezren néztek meg egy hét alatt, ez a szám a saját oldalamon 750…

Ráadásul a jövőképem nem korlátozódik kizárólag a filmezésre, van tehát egy nagy rakás tanulnivalóm még, hogy megéljek abból, hogy én, én vagyok. Ezt a végére hagytam, de most kivételesen nem azért hogy minél többször leírhassam, hogy én, én, én! 😀 A personal brand-nek ugyanis van egy része, egy plusz, ami túlmutat azon, hogy kizárólag termékként tekintsünk magunkra. Kutatásaim során több helyen is olvastam, meghát az elnevezés se lehet tök véletlen, a személyiségünk nagyon sokat hozzátehet (vagy elvehet 😀 ), márkánk megítéléséhez. Nyilvánvalóan szakterületenként különbözik mivel lehet leginkább megnyerőnek lenni, egy fegyőr valószínüleg nem sokra megy kedvességgel, ellenben egy felszolgálónak jól jöhet.

Bízom benne, hogy ez a kis áttekintés segít, hogy letegyétek sikereitek alapköveit, vagy tovább fejlődhessetek, esetleg újabb kérdéseket vessen fel, bárhol is tartotok, örömmel veszem, ha Ti is megosszátok velem tapasztalataitokat!

 

 

A BOLDOGSÁG RECEPTJE

Az előző bejegyzésben ígértem, hogy a receptemet egy kicsit jobban kifejtem, saját példámmal alátámasztom, hát most megtartom az ígéretem:

1. Találd meg az utad, a szenvedélyed, ez a legfontosabb!

Nekem nagyon sok időbe telt és talán nem is kerestem mindig igazán. Viszont most, mikor megtaláltam, visszanézve látom azokat az elágazásokat, mikor már ráléphettem volna, de akkor még hagytam, hogy eltérítsenek. Legelőször kb. ötödikes lehettem, mikor már kacsingattam a fotózás felé, de akkor hiába kértem, a szüleim nem vettek nekem gépet (akkor még nem volt digitális technika, még drágább mulatság lett volna mint most), én meg akkor még nem voltam olyan elhivatott, hogy akkor jó, a zsebpénzemből összespórolom a rávalót. Később gimiben jelentkeztem fotó-videó szakkörre, de a tanárnak nem voltam szimpi, így nem járhattam. Megint eltérítettek. Mikor elkezdtem dolgozni végre vettem magamnak egy fényképezőt és elkezdtem gyakorolni. Aztán összejöttem egy lánnyal aki utálta, ha fotózok, én meg őt jobban szerettem mindennél, úgyhogy a fotózást fokozatosan elhanyagoltam. Szerintem máris kitaláltátok, hogy mikor vele szakítottam megint elővettem a gépet. Újra rájöttem mennyire imádom ezt csinálni, s közben durrant a GoPro őrület, így filmezni is elkezdtem. Immáron majd’ két éve csinálom, rengeteget fejlődtem, elképesztően élvezem, sikeres vagyok benne. Gyakran érzem azt, amit korábban sohasem: ott vagyok, ahol lennem kell. S most, erről az útról visszanézve látom, mennyi mindenre kihatással volt, hogy nem tudtam hol a helyem a világban. Kihatott az életem minden területére az a tudat alatti frusztráltság, amiről akkor még nem is tudtam, hogy létezik. Többek között azért is vagyok ilyen biztos ebben, mert azóta is ugyanazon a munkahelyen dolgozom, a legtöbb dolog ugyanaz körülöttem, csak a szabadidőmet már nem felesleges pótcselekvésekre pazarlom, aktív lettem, filmeket csinálok, utazok, inspiráló emberekkel töltöm az időmet, szenvedéllyel élem az életem, élvezettel érem el a céljaimat.

2. Csináld azt mindenáron. Nem fog nehezedre esni, mert imádod csinálni, szórakoztat, kikapcsol, feltölt! 

Elmesélem a hétvégémet. Szombat reggel a munkahelyemen kezdtem reggel 8-kor, nagyjából délben jöttem haza, akkor az új kamerámhoz kerestem színsémát, 2-kor rohantam is tovább helyszín felmérésre egy vasárnapi forgatáshoz, utána hazaszaladtam, járművet cseréltem és mentem vissza a melóhelyre egy koncertre (szervezőként ott kell lennem) fogadni a zenekart, segiteni a hangtechnikusnak pakolni, meg a végén kifizetni mindenkit. A koncert alatt storyboardot rajzoltam, a vége után meg még iszogattam kicsit a haverokkal, kettőre már ágyban is voltam. Vasárnap 7-kor kelés, 8-tól meló a munkahelyen, 11-től forgatás Budapesten mindenfelé, este 6ig. Utána hazajöttem és még átnéztem a felvételeket, postoltam pár képet ide-oda a napról. Általában a hétköznapjaim is úgy néznek ki, hogy reggel munkahely, este/éjjel vágok, tanulok, tevékeny vagyok. Rettentően élvezem. Nagyon jó érzés úgy lefeküdni, hogy mennyi mindent csináltam. Amit ebből az egészből ki akarok hozni, csak annyi, hogy amikor hazajövök melóból, bár néha fejben fáradtnak érzem magam, nekiülök mondjuk vágni, és annyira beszippant, hogy néha úgy repülnek el órák, hogy mikor rápillantok az órára, megrémülök, hogy baszki, abba kell hagynom, mert mindjárt kelnem kell… Már nincs tv előfizetésem se, sorozatokat se töltögetek, számítógépen se játszom már, csak tapasztalatokat és élményeket gyűjtök. Nem is vágyom másra!

3. Ennyi! Tényleg. Sikeres leszel, mert amit imádsz, abban gyorsan fejlődsz, nem unod meg, folyamatosan új kihívásokat keresel és találsz, egyre jobban belemerülsz, jobb és jobb leszel benne. Ha pedig valamiben jó vagy, akkor sikeres is leszel, sok lesz a sikerélmény és egyszer csak azt fogod érezni boldog vagy! Hamarabb mint gondolnád!

Még fel se töltöttem az első filmemet, sőt, még meg sem vágtam, máris rettentően élveztem amit csinálok. Szöszölni a beállításokkal, felmászni mindenféle lehetetlen helyekre elhelyzeni a GoPro-t, nézni a jobbnál jobb filmeket, hogy ellessem mi néz ki jól… Fejest ugrottam egyből. Heteken, hónapokon át minden szabadidőmet arra áldoztam, hogy kutattam mindent ami a témához kapcsolódik a technikai dolgoktól a művészi képkivágásokon, inspráló sportolókon át a marketingig mindent. Elég hamar nagyon konkrét elképzeléseim lettek, mit akarok csinálni és hogy. Persze azóta sok minden változott, de az az egy nem, amiért már senki sem tudna eltántorítani ettől. Élvezem minden percét. Mi több, még sikeres is vagyok benne. Ráadásul az élet (látszólag) úgy dobálja elém a lehetőségeket, mintha egy filmben lennék. Mikor az első referenciafilmemet kellett csináljam, rámírt egy ismeretlen srác a facebookon és felajánlkozott operatőrködni, s végül olyan felvételeket csinált, amikkel nem tudtam hibázni. A Baraka utazási irodának küldtem el azt a filmet, s azóta is visznek túrákra, hogy filmeket csináljak róla. Arról nem beszélve, hogy azóta még olyan sem volt, hogy ne legyen aktuálisan legalább egy film megrendelésem. Hulla fáradt vagyok, leterhelt, sokszor magányos, de minden este úgy fekszem le, hogy alig várom a másnapot, mert tudom, megint alkothatok, tehetek egy újabb lépést, utazhatok, filmezhetek, sportolhatok, nevethetek… És igen, boldog vagyok, nagyon!

Miközben átolvastam a bejegyzést eszembe jutott még valami amit sokan a boldogság zálogának gondolnak, én is annak gondoltam. Igen, a pénz. Amióta ezzel foglalkozom annyi pénzt költöttem rá, hogy össze se merem számolni, vettem kamerákat, egy motort, egy profi számítógépet vágni, túrafelszereléseket, sok-sok eurónyi költőpénzt, pedig nem keresek többet, mint mikor semmim sem volt. A sors azonban ebben is partner, valahogy mindig jöttek a lehetőségek, segítségek, extra melók, hogy mindezt a sok “kacatot” megvehessem, ráadásul számtalanszor ingyen el- és bejutok olyan helyekre amiket korábban nem engedhettem meg magamnak. Szóval nem a pénz boldogít, maximum az élményt amit “vehetsz belőle”, de ismétlem, pénz nélkül is megkapom ugyanezeket az élményeket! Korábban évi 1-2 utat tudtam összehozni, most meg az elmúlt 20 hónapban volt 10 külföldi utam és még majdnem ennyi belföldi. Ezt akartam, s megkaptam, pedig most sem vagyok milliomos.

Szóval: Találd meg az utad, a szenvedélyed, ez a legfontosabb!

 

SZÁMVETÉS

Még egy éve se írom a blogot, mégis úgy érzem, itt az ideje számot vetnem veletek, nektek!

Először is, nézzük, milyen célokat tűztem ki a kezdetekkor:

1. Rövid távon szeretnék bevételt termelni szenvedélyeimmel: a fotózással, videózással, lehetőleg sportoláshoz, utazáshoz kapcsolódóan.

Hát igen, az első célt elértem! Mostanra eljutottam oda, hogy be-beesnek fizetős melók, pénzért is vágok már filmeket!! Tegnap ráadásul ránéztem az egyik fotóárusító weboldalra, ahová régebben töltöttem fel képeket, és meglepve tapasztaltam, hogy még ott is kerestem kőkemény 2,80 dollárt 😀 Még úgy is, hogy néhány feltöltött kép után abbahagytam az egészet, mert láttam, hogy sajnos a fotóim egyáltalán nem ütik meg a kívánt szintet, elsősorban az elavult fényképezőgépem miatt. Na mindegy, mindenesetre jót nevettem az összegen, meg azon, hogy azért csak működni fog ez is, hosszútávon.

Azon elképzelésem is abszolút bevált, hogy lesznek olyan melók, amik megdobbantják a szívem, mint az utazás, vagy a sportok és lesznek olyanok is, amik nem a szívemhez legközelebb álló témák, de ha azokból jön a bevételem, hát szívesen csinálom. A legtöbb bizalomra épp ez ad okot, lényegében minden úgy történik, ahogy elképzeltem. Vannak sikerek, csalódások, nehéz napok, de szinte minden úgy, ahogy vártam.

2. Középtávon szeretném akkorára növelni ezen bevételeimet, hogy főállásban az előbb említett dolgokkal foglalkozhassak.

Ide tájolom magam most. 2015 legfontosabb szakmai küldetése számomra, hogy lassan átcsoportosítsam erőforrásaimat és beindítsam a saját vállalkozásomat, amivel biztos jövedelmet termelek. Mindazonáltal már most látok annyira előre, hogy ez egyáltalán nem kivitelezhetetlen, hiszen van már megbeszélve néhány fizetős filmem, ráadásul túravezetői pályafutásom is kezd körvonalazódni, mindezeket kell nagyon hatékonyan és minőségileg végeznem, hogy további lehetőségeket hozzanak magukkal. Küzdöttem sokat tavaly, ám még csak most jön a java, rendkívüli év áll előttem. Úgy érzem, az már beigazolódott, hogy jó úton járok, van tehetségem ahhoz, amit imádok csinálni és ez nyerő párosítás. Sokat kell még tanulnom, kétség sem fér hozzá, mind szakmai, mind önmenedzselés terén, valamint üzleti dolgokban is képeznem kell magam, de megkérdőjelezhetetlen, hogy van értelme ezekbe energiát fektetnem.

3. Hosszú távon szeretnék ezekből annyi passzív jövedelmet elérni, hogy a hétköznapi megélhetésemet biztosítsák.

Ez már a 2016-os év projektje lesz számomra, legrosszabb esetben. Jelen helyzetemben azt sem tartom kizártnak, hogy előbb bekövetkezik, mint gondolom, de aggódnom emiatt egyáltalán nem kell. A tavalyi céljaimat is úgy értem el, hogy nem láttam magam előtt az utat teljes valójában és hosszában, csak tettem a dolgom és mindig az aktuális feladatokra koncentráltam. Ha tudod mit akarsz elérni, és elvégzed érte a napi feladataidat, az élet megoldja a többit, gyakran ezüsttálcán kínálja a lehetőségeket.

Itt tartok hát most, minden a terveim szerint alakul, s ahogy az előző posztban is írtam, már csak két év, és a blogom (és persze az életem) beteljesíti önmagát és remélem ezáltal sok embernek adok hitet, hogy kövesse az álmát, higgyen magában, és soha ne adja fel. Sokszor jött már szembe az a mondás, hogy nem a cél a lényeg, hanem az út, és most már én is értem. Ennek a kulcsa, hogy azt csinálom amit imádok, és néhány kivételtől eltekintve nagyon élvezem a kis karrierem: mikor egy hegyen rohangászok a kameráimmal, vagy ülök a gép előtt és alkotok, vagy amikor jön egy üzenet, hogy: jaaaj, de jó a film, úgy visszamennék. Ha pedig elérem a célom, az utam véget ér, és már nem lesz mit élvezni. Akkor majd új célom lesz és új utam, de azt is nagyon fogom élvezni, hisz az a lényeg! 😉

DŐL A LÉ?

 

Nem, az még azért odébb van, de a filmem eredményeképpen lefixáltunk további három túrát, amire elvisznek filmezni. Júniusban Provence-ba megyek tíz napra, júliusban a Dolomitokba, Augusztusban pedig Montenegróba visznek tengeri kajaktúrára. Szóval asszem ez a rész kezd beindulni. A rész alatt azt értem, hogy a “nagy terv” szerteágazóbb annál, mintsem megtanuljak filmezni és továbbra is alkalmazottként, csak most már operatőrként, vagy vágóként dolgozzak, szeretnék passzív jövedelmeket termelni. Ennek mikéntjéről több elképzelésem is van, igyekszem több dolgot is kipróbálni, futtatni párhuzamosan, nem egy lapra feltenni mindent. Idővel majd kiderül, melyikbe érdemes több energiát fektetni, és melyiket kell esetleg abbahagyni, mert több vesződséggel jár, mint haszonnal. Néhány lehetőség amivel próbálkozom:

 

YOUTUBE

Számomra az egyik legkézenfekvőbb a youtube hirdetések. A videóimat eleve feltöltöm a portálra, a dolgom csak annyi, hogy a fiókomat rendesen beállítsam, hogy szerezhessek vele bevételt. Ennek a pénzszerzésnek a főbb nehézségei, hogy jó nagy nézettséget kell elérni (kb 5000 felettit), hogy valóban pénzt kezdjen termelni, ráadásul az sem mindegy, hogy kik nézik. 5000 amerikai megnézés fényévekkel többet ér, mint 5000 magyar… Szintén megnehezíti a helyzetet, hogy csak jogtiszta tartalommal ér játszani, számomra ez a zene miatt jelent némi gondot.

 

STOCK FOTÓK, VIDEÓK

Ez is egy jó lehetőség passzív jövedelem szerzésre. Ezek a weboldalak tulajdonképpen árulják a fotóimat/videóimat, amik árából jutalékot fizetnek. Itt sem egyszerű a helyzet, egyrészről óriási mennyiségű a konkurencia, rengeteg az elcsépelt téma, másrészről nagyon sok és komoly feltételnek kell a feltöltött anyagnak megfelelnie, mind vizuális, mind minőségi szempontból. Ezzel azért próbálkozom, mert nem vesz el túl sok extra energiát, számomra alap, hogy ha utazom, sok képet készítek, egy kicsit jobban oda kell csak figyelnem, hogy a kritériumoknak megfeleljek, meg fel kell töltögetnem a képeket. Ha ez kész, a legeslegnagyobb bajom az lehet, hogy nem veszi meg senki. De idővel meg fogják 🙂

 

TERMÉKEK

Több területen is vannak ötleteim, melyekkel szintén szeretnék próbálkozni. Van pár pólóötletem, amiket szeretnék hamarosan megcsináltani magamnak. Ezekkel aztán semmi extra dolog nincs, teszek fel róluk képet a weboldalamra, s akinek tetszik meg lehet rendelni. Ez megint egy olyan dolog, amibe nem kell milliókat, vagy éveket ölni, megint a legrosszabb eset, ha nem vesznek egyet sem, de időt többet nem vesz el… Ugyanez a helyzet olyan eszközökkel, melyeket magamnak tervezek a filmezéshez. Magamnak mindenképpen megcsináltatom, mert szükségem van rá, később pedig ha valaki rendel belőle, csak le kell gyártatnom újra. 

 

SZOLGÁLTATÁS

Ez már nem passzív jövedelem, de olyan dolog, amit szívesen csinálok, így nem feltétlen érzem munkának. Elsősorban filmkészítésre gondolok, azon belül is rövidfilmek, reklámfilmek, promó anyagok, videóklipek. Sokat erről a témáról azt gondolom nem kell meséljek, ebben a lényeg, hogy minél jobb legyek, minél hangulatosabb, látványosabb filmeket készítsek.

 

Tisztában vagyok vele, hogy a fent leírtak sokkal nehezebbek, mint amilyen egyszerűen megfogalmaztam, higgyjétek el, oldalakat tudnék teleírni mindezek részletes elemzésével, de nem az a cél, hogy kioktassalak titeket ezekről, meg majd még úgyis hallotok róluk ahogy haladok velük!