Szabadúszó életforma

Éppen befejezem a posztot!

 

Szabadúszónak lenni nagyon romantikusan hangzik, de egyrészt nem való mindenkinek, másrészt ennek az éremnek is két oldala van, természetesen. Van egy barátom, aki például tökéletesen elégedett az alkalmazotti léttel: “Levikém, bemegyek reggel, megcsinálom amit mondanak, aztán amikor szól a duda, kiesik minden a kezemből és már ott se vagyok…”

Nos, bevallom, néha jólesne ez nekem is… Az esetek többségében viszont nagyon is tisztában vagyok azzal, milyen arany életem van. A saját nézőpontomból, természetesen…

Nézzük hát, milyen szabadúszónak lenni:

  • Nincs főnök – illetve dehogy nincs, Te magad vagy a főnök! Minden döntést neked kell meghoznod, minden felelősséget neked kell vállalnod! Hogy ez rossz, vagy jó, az egyén függő, én szeretem, mert ha van egy ötletem, megvalósíthatom akkor is, ha csak én látok benne fantáziát. Ha valamit elhibázok, akkor meg legalább tudom, kinek a hibája volt! Rengeteget lehet így tanulni, fejlődni! A pofára eséstől meg nem kell félni, minél többször következik be, annál többet tanulsz és annál jobb leszel tőle!
  • Nincs időbeosztás – sokak számára ez egy csapda, mert azt hiszik, még rengeteg idejük van, aztán a határidő előtt jön a kapkodás, az összecsapott munka és az elégedetlen megrendelő. Hosszú távon nagyon nem kifizetődő. Én etéren szerencsés vagyok, mert eléggé munkaholista vagyok alapjáraton is, ráadásul imádom amit csinálok, így nálam inkább azzal adódnak bajok, hogy néha pihenjek is.
  • Nincs fizetés – ez se egyszerű, ha hozzászoktál, hogy minden hónapban jön a havi fix! Itt nincs fix, csak az, amiért megdolgozol.  Akár az is előfordulhat, hogy a többszörösét megkeresed annak, ami a fizetésed volt korábban, akár az is, hogy alig van bevételed és csak vegetálsz hetekig, itt minden rajtad múlik, én ezt szeretem! Jobb esetben, mert sajnos néha az is előfordulhat, hogy valaki nem fizet, vagy mondjuk csak 1-2 hónap múlva!
  • Nincs munka – vagy legalábbis nem alapvetés, ahogy egy munkahelyen. Itt neked kell munkát szerezni, megrendelőkre vadászni, vagy annyira jónak lenni, hogy egyfolytában mindenki téged akarjon.

Életforma – azt hiszem szabadúszóként a legfontosabb, hogy valaki a hivatását, a szenvedélyét űzze. Ha úgy kéne ideülnöm a géphez reggelente, hogy nem szeretem amit csinálok, kereshetnék bármennyi pénzt, minden nap egy küzdelem lenne és akkor valószínüleg az időbesztással és a határidőkkel is nagyobb gondban lennék. Ha van egy saját vállalkozásod, az némi költői túlzással a saját gyereked, folyamatos felügyeletet igényel! Jómagam reggel hétkor kelek, 2 órás ebédszünettel, 2-3 órás vacsora szünettel este 10-11-ig dolgozom, aztán még megnézek néhány oktató videót, hogy a következő film jobb legyen mint az előző…

Váltás – Ha azon gondolkozol, hogy alkalmazottból inkább szabadúszóvá válj, mindenképpen azt javaslom, először másodállásban próbáld ki! Lesz egy kemény időszak, mikor le leszel terhelve rendesen, de látni fogod, hogy lenne-e annyi megbízás, hogy elengedd a mentőhálót, és kilépj a melóhelyről. Vagy, hogy tetszik-e ez az egész egyáltalán… Én konkrétan úgy lettem szabadúszó, hogy egy olyan dologgal kezdtem foglalkozni, amiben nulla tapasztalatom volt! Két és fél év alatt eljutottam arra a szintre, – még egyszer mondom, nulláról – hogy kiléphettem a munkahelyemről! Ha Te abban válnál szabadúszóvá, amiben már jelenleg is dolgozol, pár hónap alatt (természetesen iparág függő) felépíthetsz akkora renomét, ügyfélkört, hogy kiléphetsz!

És kik a Digitális Nomádok?

Ők is szabadúszók, akik annyira szerencsések, hogy a munkájukhoz semmi más nem kell, csak laptop és internet! Gyorsan megint megjegyzem, ez is romantikusabban hangzik, mint valójában, ugyanis minden igaz rá, amit korábban felsoroltam, de ha belegondolsz, hogy Balin, egy tengerparti apartmanban ébredsz reggel, ránézel a laptopra, aztán az óceánon szörfözőkre, vagy kirándulókra, netán a medencében pancsoló cimborákra, mit választasz?

Koh Samui egyik strandján… Kamera nélkül sehova!!! 🙂

De mondok mást is! Van kedved végignyálazni néhány tonnányi dokumentumot arról, melyik országban hogyan dolgozhatsz legálisan, hol csinálj céget, hova és hogyan adózz? Milliónyi olyan dolog van, amit egy cégnél elintéz a főnök, a HR-es, a könyvelő, amit szabadúszóként majd neked kell végigrágnod, ráadásul vagy munka helyett, vagy előtte, utána. Szóval nem minden fű olyan zöld, mint amilyennek látszik…

Remélem elég tárgyilagos voltam, és adtam elég információt, ha épp azon hezitálsz, szabadúszóvá válj, de egyik irányba se szeretnék lökni senkit! Azért hangsúlyoztam az elején, hogy van akinek ez való, és van akinek nem, mert tényleg így van! Jóllehet, én magam boldogabb vagyok mint valaha, vannak azért néha nehéz napok, hetek, hullámvölgyek. A legnagyobb változás amit észrevettem magamon, hogy akadályokat már csak akkor látok, ha ott tornyosulnak előttem, amúgy csak lehetőségeket látok mindenütt és nem keveset duzzogok azon, hogy nincs időm minden lehetőséget megragadni, kipróbálni! Úgy érzem ebben az életformában teljesedhetek ki igazán, életem egyik legjobb döntésének bizonyult, hogy ezt az utat választottam!

Ha valamivel kapcsolatban kérdésed van, nyugodtan kommentelj, vagy akár írj privát üzenetet, azért csináltam ezt a blogot, hogy másokat inspiráljak és segítselek! Ha van olyan téma amiről szívesen olvasnátok, azt is írjátok meg, szívesen osztom az észt bármiről… 😀

Mondom sehova! 🙂 Erdélyben, szilveszterkor

 

 

Reklámok

MEGKÖNNYEBBÜLÉS

Méghozzá nagy megkönnyebbülés. Túl vagyok azon a beszélgetésen, ami számomra nagyon fontos volt a jövőm szempontjából. Említettem már, hogy a jövőmet nem a jelenlegi munkahelyemen képzelem el, és végre a főnökömmel is megbeszéltem, nagyjából milyen formában fogunk tudni elválni. Eddig is igyekeztem nem felégetni a hidakat magam mögött, és a mostani munkaadóim pláne megérdemlik, hogy kultúráltan tegyem most is, eddig sem terveztem másképp, de most, hogy meg is beszéltük nagyjából hogy tervezem a jövőm, nagy kő esett le a szívemről. Nagyon szerencsés vagyok, hogy támogatnak, nyugodtan sütögethetem a saját pecsenyémet is, nem gördítenek akadályokat elém, bár úgy gondolom, ezért a szerencséért is megdolgoztam, hiszen mindig lelkiismeretesen végeztem a munkám. Ráadásul a téli szezon a kezemre játszik, kissé átalakul a nyitvatartásunk, így egy picivel több szabadidőm lesz, terveim szerint időben be tudom fejezni a filmeket, amiket még év végéig el kell készítsek, ráadásul annyi a dolgom, hogy most már azt mondhatom, ha valaki filmet akar velem készítettni, ingyen már nem megy… juppijé!

A napokban egy újabb filmem is elkészül, egy tatai futóversenyen voltunk forgatni egy barátommal, örülök, hogy ez a film is majdnem kész. Aztán pedig nekieshetek a Barakás reklámfilmnek, amit a Reel Rock-on fognak vetíteni, na oda olyat akarok összerakni, ami után végre én is tetten érhetem magamon a fejlődést, ugyanis szinte minden filmem után kapok vállveregetéseket, hogy látják rajtam a fejlődést, amit csak én nem látok. Ez így van jól, én nyilván nem látom úgy, hisz napi szinten foglalkozom vele, de jó lenne most már, ha én magam is csettinthetnék, ejj ez jó lett…

Időközben pedig már egy újabb útra készülök, via ferrátázni megyek hétvégén, nagyon várom, újabb kihívás, de nagyon nehéz lesz, két napom lesz annyi anyagot felvenni, amiből egy faya filmet tudok készíteni, ami azért hegymászás közben nem lesz egyszerű feladat. Panaszkodni persze megintcsak nincs okom, az egyik hajtóanyagom a kihívás, minél nagyobb annál több energia szabadul fel bennem, meglesz ez is!

IDŐHIÁNY

Még mindig küzdök az idő ellen,  sajnos a posztok ritkulásán is látszik, bocs. Szeretném tartani az ütemet, de gyakran elfogy az erőm, mire idáig jutok (4-szer kezdtem ezt a bejegyzést), meghát a mókuskerék taposásban nincs is sok izgalmas mesélnivaló.

Az utóbbi időben kénytelen-kelletlen párhuzamosan dolgozom több, futó projekten, aminek vannak előnyös és hátrányos oldalai is. Előnye például, hogy nem fásulok bele a monotonitásba, viszont nem mindig jó, hogy nem csak egy dologra koncentrálok. Konkrétabban lassan befejezem a Montenegró kajaktúra filmet, készítettem néhány trailer videót egy futóversenyhez, valamint a videoklipen is dolgozunk bőszen. Október közepén pedig megyek via-ferrátázni Ausztriába. Ezek mellett pedig van még néhány parkolópályás film, amivel szeretnék és kell is majd foglalkoznom. Közben nagyon elkezdtem szemezgetni egy új fényképezőgéppel, amiért egyelőre csak a szívem fáj, de lehet, hogy hamarosan a pénztárcám is fog…

A szabadúszó melós oldallal kicsit hadilábon állok jelenleg, jelentkeztem két munkára is, de nem kaptam meg őket, viszont ez nem is volna probléma, a nagy dilemmám a következő. Folyamatosan kéne jelentkeznem munkákra, hogy végre megkapjam az elsőt, aztán a másodikat, és így tovább, hogy mihamarább feltornásszam az értékeléseimet olyan magasra, hogy folyamatosan kapjam az újabb melókat, és biztosítva legyen a fix pénzkeresés ezen formája. Igenám, de jelenleg is el vagyok havazva folyamatosan, ha még onnan is kapok melót, akkor elfelejthetem az alvást… Ha nem pörgetem az oldalt, akkor viszont csak tologatom az időpontot, mire megbízható jövedelemforrássá fejlesztem. Szerintetek mi a frászkarika legyen ezzel?

Igyekszem általában előre gondolkodni, tervezni, bár ma kicsit elvetettem a súlykot (vagy sújkot?), outsource szolgáltatókat böngészgettem. Magyarán megmondva olyan oldalakat nézegettem, ahol online személyi aszisztenseket lehet “bérelni”.  Az ő feladatkörük elég széles, tulajdonképpen bármit rájuk bízhatok, amit el lehet intézni online, telefonon, levélben, stb. Hosszú távon biztosan lesz online személyi aszisztensem (hehe, elég viccesen hangzik), mert iszonyatosan sok időt meg tudna nekem spórolni egy ilyen, csakhát még nem tudnám anyagi haszonra váltani egy ilyen munkatárs adta előnyöket, fizetni így feleslegesnek tűnik. Egyelőre. Mindenesetre elég hasznos, ha reggel munkábamenet eszembe jut egy csúcs ötlet, írok barátocskámnak, hogy kutakodjon körbe, hogy van-e már olyan film, mennyire sikeres, milyen sok verziót készítettek stb., s mire hazaérek este, már ott vár engem az elemzés, aminek még csak akkor tudnék nekiállni… Na, hát ezért kell… Jó a sok ötlet, de az ötletekből a kész valamiig eljutni sok-sok szopással is jár. Az inkább lepasszolnám…

Szerencsére mostanában megint felfelé ível a formám, ha lassan elkészül pár filmem, az megint feljebb dob majd, aztán utazom, újabb filmek, lendület, csúcs.

Ámen 😉

ÁLMOK, VÁGYAK, LEHETŐSÉGEK

Nem mondom, hogy a toppon vagyok, de igyekszem fejben rendezni a dolgokat. Kissé rámült az ősz, a nagy utazásoknak tavaszig vége, most nincsenek a hetente beérő gyümölcsök, csak a nyakig ellepő melók. A munkahelyemen nyári-téli váltás van, ami azt jelenti, hogy az egyik helyen még, a másikon már kell dolgozni, az egész évben nyitvatartó mellett. A saját projektjeim is megszaporodtak, ami önmagában persze nagyon is pozitív. A legnagyobb vetélytársam jelenleg az idő. Manapság a munka mellett készítem a filmem Montenegróról, elkezdtünk dolgozni egy 11 perces videóklipen, ami önmagában véve is óriási kihívás, de azokat legalább szeretem 😛 Emellett el kell készítenem egy barátom Elbrusz expedíciójáról szóló filmjét, egy másik nyaralásáról szólót, és egy esküvői videót. Jah, és egy futóversenyről is csinálunk kisfilmet… Mindezen felül a már elkészült Provence-i filmem hosszabb, személyesebb változatát is meg fogom csinálni, és a legnagyobb falat, nagy valószínüséggel egy üzleti vállalkozásba is kezdek. Félreértés persze ne essék, a felsoroltak nagyon is felvillanyoznak, hiszen úgy kezelem, eljutottam arra a szintre, ha kapok egy felkérést, már azt kell mondjam, x összegért tudom csak megcsinálni.

Jelenleg két fontos célom van, egyrészt mindezeket a lehető legmagasabb szinten megvalósítani, illetve, hogy minél előbb olyan folyamatos bevételt jelentsenek, hogy a munkámban felmondhassak. A felmondás nem lesz egyszerű, mert nagyon sokat köszönhetek a cégnek, annak idején megadták a lehetőséget, hogy a pultból kiszálhassak, és nappali életre válthassak, és hát nem sok másik cégnél tehettem volna meg, hogy ennyit legyek távol. Szóval felmondás után még biztosan jó ideig besegítek, míg betanul az utódom, de ennyivel tartozom, ez így lesz jól. Azt követően úgy érzem ugrásszerű fejlődést fogok elérni rövid idő alatt, hiszen megsokszorozódik az az energiabefektetés amit a saját ügyembe tehetek.

Hát ez a mentségem arra, hogy mostanában keveset postolok, de aggodalomra semmi ok, ha valami jelentős dolog történik, arról úgyis írni fogok. S persze remélem végre megelem azt a zenét, amire a Montenegrói filmet fogom vágni, akkor pedig hamarosan újra letéphetek egy beérett gyümölcsöt.

EGYENSÚLY

Na az nincs…

Pedig kéne, tudom, de nehéz. Nem vagyok egy faking szuperhiró, csak szeretném azt hinni. Egy átlagos fiu vagyok csak nagy tervekkel, – amiért hajlandó vagyok sokat tenni -, de hétköznapi vágyakkal. 16 órákat dolgozom naponta, utána még edzem, de higgyétek el, nekem is vannak hullámvölgyeim. Az élet folyamatosan próbákat állít, akadályokat gördít, próbálja megnehezíteni a dolgom, de csakazértse adom fel. Ti se tegyétek! Mióta hazajöttem Montenegróból, megint a szürke hétköznapokban találtam magam, nehéz nem beleszürkülni. A filmezés az egyetlen dolog az életemben, ami annyira fizetődik ki, amennyit belefektetek, ezért nehezen áldozom olyan dolgokra időt, amelyek nem biztos, hogy megtérülnek, ez pedig borítja az egyensúlyt.

Szóval a rengeteg munkának ímmel-ámmal vannak eredményei is, sikerült befejeznem egy újabb filmet, s már készül a következő. Szeptember végéig szeretnék még többet is befejezni, hogy aztán a saját projekjeimet is pörgethessem. Sajnos jelenleg több az ötletem, mint amit az időmbe bele tudok suvasztani, de jobb így, mintha ötleteim nem lennének… 🙂

Hullámvölgyemnek “hála”, nem jönnek úgy a szavak ahogy szoktak, remélem ez a filmecske tanúskodik róla, hogy annyira azért nem rossz nekem… 🙂

DOLOMITOK után, MONTENEGRÓ előtt

A postjaim ritkulásából talán érződik, kezd betemetni a munka, de igyekszem megrázni magam, és tartani a határidőket. Mostanság is egyik öröm ér a másik után, vettem egy motort, ami óriási szabadsággal ruházott fel, iszonyatosan élvezem. Ezt pont ellensúlyozza, hogy egy új számítógéppel is bővült a gépparkom, ami nagyban megkönnyíti a vágást, illetve a laptopomat se gyilkolom szét idő előtt, mindezek fényében assetudom motorozzak, vagy vágjak… 🙂

Időközben befejeztem egy újabb filmet, amit kapott anyagból vágtam, s kissé megnehezítette a helyzetet, hogy nem én vettem fel a videókat, de minden tiszteletem Norbié, aki túravezetés közben azért összehozott egy olyan videóanyagot, amiből már filmet tudtam készíteni! Kíváncsi vagyok a véleményetekre természetesen erről a filmről is!

Ez a hetem azért is lett ennyire sűrű, mert már készülök Montenegróba tengeri kajaktúrára, megint igyekeztem jól előreszervezni, mindenkit felkészíteni, megnézni a kajakokat amikkel majd evezünk (hogy hova tudok kamerát szerelni), közben néhány extra műszakot is bevállaltam a munkahelyemen, hogy kicsit visszabillentsem a büdzsémet, elég sok pénzt elszórtam mostanában, de majd keresek másikat…

Szaladok is pakolni, mert mindjárt indulok, remélem a legújabb videómmal fűszerezve teljes értékűnek tekinthetjük ezt a bejegyzést! Igyekszem kint feltöltődni annyira, hogy a következőre ne kelljen ennyit várni… 

ÉLŐ KÖZVETíTÉS

No, eljött a nagy nap, utolértem magam, mostantól élő a közvetítés, az észosztás végére értem, mostantól a dolgos hétköznapokról mesélek, a nagy szavak és elméletek már csak fűszerezésként lesznek jelen. Néhány hétnyi spéttel azért csalok, de csak azért, hogy tudjak legalább heti egy postot írni, mert hál’ istennek egyre többet utazom, és nem mindig lesz netem, időm írni.

Szóval az elmúlt hetekben elkezdtek pörögni az események, édesanyám segítségével gőzerővel lakást keresünk. Nehéz ügy, mert nincs rá sok pénzünk, és nem is szeretném elkótyavetyélni a pénzt, de ha sikerülne venni, jelentősen csökkenne az összeghatár, amiből meg tudok élni, és jelenleg ez is közelebb vinne a célomhoz. Nemrég megint szembejött egy videó, amit az a srác (Alex Chacón) csinált, akinek egy korábbi videója rengeteg inspirációt adott, és azóta is rengetegszer megnéztem. Írtam is neki egy levelet, hátha eljut hozzá. Azt gondolom, sokban hasonlítunk, és szerintem fog is válaszolni. Nekem is írtak már ismeretlenül, én is írtam már többször, és mindig kaptam választ, van akivel azóta haverság alakult ki. Tőle azt kérdeztem, ő hogy jutott el oda, ahol most tart, illetve utaltam rá, hogy szívesen csatlakoznék a motoros túrájához, amit jövőre tervez európában. Ez is egy olyan próbálkozás aminek csak pozitív kimenetele lehet. Szerintem fontos, hogy sok ilyen lehetőséget teremtsek magamnak, legyinthetnék, hogy á, úgyse fog válaszolni, de hát csak 10 percbe került, míg megírtam a levelet. Nemrég felvettem a frissen meghosszabbított útlevelemet is, az hiszem nem kell magyaráznom, miért olyan jelentőségteljes ez a pillanat egy utazónak! 🙂 A youtube-on is garázdálkodtam, a csatornám népszerűsítése érdekében mások videoihoz kommenteltem szorgalmasan. Ez egy szükséges rossz, amíg nem lesz elég feliratkozóm, és elég gyakoriak a videóim, hogy naponta pötyögjenek a megnézéseim. Jelenleg egyébként a csatornámat összesen 7966-szor nézték meg, ami lófasz. Néha-néha majd megemlítem hol tart ez a szám.
Az elmúlt hetekben megint kaptam újabb pozitív impulzusokat: egy régi ismerősöm, nyaralást szervez (egy vitorlást bérelnek cimboráival) és arra ösztönözte a “munkásságom”, hogy a hajóskapitánnyal kialkudja, hogy csinálnak egy rövidfilmet az útról, és azt a kapitány használhatja majd “reklámfilmként”, ő pedig elenged a bérleti díjból a csapatnak 300 eurót… Nagyon boldoggá tett ez az apróság, ha csak ennek az egy embernek inpirációt, ötletet adtam, már megérte reklámozni a hitvallásom.
A másik pozitívum számomra, hogy az utazási iroda főnöke megemlítette, hogy beszéljünk egy korábbi felvetésemről, miszerint szívesen bedolgoznék nekik olyan dolgokban, amiket lehet online végezni. Jó lenne, ha egy újabb bevételforrást tudnék teremteni magamnak, ráadásul olyat, amit bárhol a világon tudnék csinálni… Arról nem is beszélve, hogy jelenleg egy ilyen előre nem tervezett bevételből tudnék venni magamnak újabb kütyüket…

Szóval alakulnak a dolgok, mosolygósan telnek a napok, hétről hétre egyre boldogabb vagyok, és egyre jobban érzem, hogy haladok a célom felé!