Csak akkor vagy igazi utazó…

CSAK AKKOR VAGY IGAZI UTAZÓ, HA EZ A 15 DOLOG MÁR MIND MEGVOLT

Ezzel a címmel jött szembe egy cikk, tökmindegy hol, csak megakadt rajta a szemem. Azért is vicces, mert néhány hónapja épp erről beszélgettünk egy blogger ismerősömmel (@hobbimazutazas), hogy aki igazi utazó, az biztos nem fog olyat mondani, hogy akkor vagy utazó, ha… Az utazás egyik legfontosabb tapasztalata éppen az, hogy ahányan vagyunk, annyifélék, nincs olyan, hogy

-akkor vagy utazó, ha…

-akkor vagy jó fotós, ha…

-akkor vagy kreatív, ha…

Mindenki máshogy az, és ami a legfontosabb, mindenkinek azzal kellene foglalkozni, ami neki jó, és nem folyton másokhoz hasonlítani magunkat… DE! Nem fogok elemzésekbe, filozofálásba bonyolódni, ez a cikk csak ahhoz adott jó mankót, hogy mutassak nektek néhány sztorit az elmúlt néhány évem utazásaiból! Szóval lássuk, mik lennének a kritériumok:

Az igazi utazó…

…utazott már éjszakai busszal, vonattal vagy repülővel

Ez elég könnyű, idén éppen utaztam éjszakai vonattal Bangkokból Surat Thani-ba, egy gif-et pedig arról mutatok, milyen éjszakai buszok (is) vannak Malajziában. Ezzel Kuala Lumpurból jutottunk el a Cameron felföldre. Az indulásnál nem értettük, miért veszik el mindenkitől a kaját, de mikor leültünk a helyünkre, láttuk, hogy minden helyen van hányós zacsi is… Ez már gyanús volt, de elérve a hegyeket, minden értelmet nyert… a mellettünk ülő srác elég hamar kidobta a taccsot, én meg azt se tudtam, hova koncentráljak, nehogy megkívánjam én is…

…sétált már át országhatáron

hát, ez is történt már meg, de annyira nem volt “romi”, hogy lefotózzam, a Maláj-Thai határon leszállítottak minket a buszról, és úgy kellett átsétálni… Ráadásul addigra már várnunk kellett két órát, mert a határ éjjel zárva van… Vicces volt (utólag), a söfőrünk nem beszélt angolul, úgyhogy leginkább kézzel-lábbal tudta csak elmagyarázni, hogy mit is kéne tenni, mi pedig csak reméltük, hogy a határ túloldalán ismét találkozunk majd a busszal, amin az összes cuccunk is van… Találkoztunk!

…utazott már egyedül

na, ez mondjuk lehet, hogy csak fél pont, kifejezetten egyedül nem utaztam, de az útjaim (túravezetés) között egyedül töltöttem heteket Bangkokban és Kuala Lumpurban. Egyedül mentem a Thaipusam fesztiválra is, húú de utazó vagyok! 😀

…több nyelven tud köszönni és köszönetet mondani

Na, hát ehhez meg pont semennyire nem kell utazónak lenni, elég beszélni pár nyelvet, vagy elmenni évente egyszer turistaként nyaralni… Obrigado.

…kommunikált már pantomimezve

Ezekben a szitukban se jutott feltétlen eszembe, hogy fotót csináljak, de Thaiföldön elég gyakori ez, míg Magyarországon az is letagadja sokszor, hogy beszél angolul aki tud, a thai-oknál ez fordítva van! Ott bárkit megkérdezhetsz, azt fogja válaszolni: Yes, yes, can, can! Ezután tégy fel egy nem eldöntendő kérdést, és már nevethetsz is, a válasz: Yes, yes, can, can! Szóval jöhet a pantomim!

…kártyafüggetlenítette a telefonját, és több tucat SIM kártyája van

Ehhez inkább tippet adok, mint sztorit (uu, de eszembe jutott egy!), javaslom a 2 sim-es telefonokat, ha hosszabban utazol, nyilván kelleni fog egy helyi kártya, de közben nem rossz, ha ezzel párhuzamosan az állandó számod is működik és elérnek az otthoniak… főleg, hogy az időeltolódás még inkább nehezíti a sztorit… Apropó sztori: én Malajziában vettem telefont és ott kell hozzá útlevél. Már eleve nagyon tetszett a pénztárosnak, hogy milyen szép útlevelünk van, de amikor megmondtam, hogy UV lámpa alatt a himnuszunk is látszik teljesen odáig voltak, a bolt egész személyzete megvizsgálta az útlevelem… 😀

 

…védelmébe vett olyan országot, ahol korábban járt már

Ez csak természetes! Főleg Malajzia után az egész muszlim “népséget”, elképesztően jó élmények értek, csak úgy, ahogy a hindukkal kapcsolatban is! És mielőtt még valaki megszólna, igen, ezek vallások, nem országok, hát tudjátok meg, Thaiföldet nem védem meg, mert ugyan igaz, hogy a mosolyok országa, de sajnos igencsak erőltetettek azok a mosolyok…

…tapasztalta, hogy a média sugallta kép mennyire téves lehet

Hát ezt szerintem mindenki megtapasztalja, aki csak átlépi az országhatárt, sőt, néha még akkor is, ha csak kimegy az utcára, ehhez aztán nem kell utazónak lenni, de nem is tesz senkit utazóvá, ha látja, milyen torz a kép ami egy újságban, híradóban, vagy a facebookon található.

…látta a végtelen tengert

Végtelen tengert fotózni nem túl igzi, meg továbbra sem cél, hogy bizonygassak bármit is, szóval inkább megmutatok olyat, ami szerintem tényleg jól néz ki!


…éjszakázott már sátorban vagy kocsiban vagy a szabad ég alatt

Hajjaj! Emlékszem mikor Bence barátommal lekocsikáztunk Monfalcone-ba egy lány után, és a kocsiban kellett aludnunk. Nem húztuk le az ablakokat egy picit sem, reggel arra ébredtünk, hogy úgy teleleheltük a járművet, hogy majd belefulladtunk a párába. De van egy képem is, ez még menőbb, egyszer aludtam sátorban január elején a Duna parton… 

…részese volt már valamilyen természeti csodának

…ez most komoly? Aki az eredeti cikket írta, eddig egy szobában élt vajon? Csak elhagyom Budapestet bármelyik irányban, és csodák vesznek körül… Ehhez se kell seháse utazni… De ha utazásról is beszélünk, nyilvánvalóan ha valaki eljön Magyarországra a Szaharából, le fog esni az álla a Balatontól. Aki meg a Bahamákról jön…

…csodált már valami gigantikusat

Amúgy az előzőre is igaz (lehetne), meg erre is: jártam már Izlandon.

…látott, vagy részt is vett valamilyen hagyományos ünnepségen vagy fesztiválon

A Thaipusamot már említettem, de szeptemberben (2017) a madeirai borfesztiválba is belefutottunk. Itt is kaptam meglepetést, nem is kicsit! Odamentem egy szervezőhöz, hogy a kordonon belülre könyörögjem magam, mondván én is filmes vagyok, csak nem tudtam a fesztiválról, így előre nem tudtam akkreditáltatni magam. Erre leültetett, és 2 perc múlva visszajött egy pass-szal (belépővel), amivel a kordonon belül is tevékenykedhettem. Próbálkozni kell mindig, sokszor az ember úgy van vele, á, úgyse jön össze, de ez ssak akkor derül ki, ha próbálkoztok!

…sóvárgott olyan étel után otthon, amit út közben kóstolt

Na, ez nagyon! A jó kis mallorcai sobrasada, vagy a szárított mogyorós kolbász Provence-ből, a csak Madeirán és Japánban halászható Espada, vagy az ugyancsak madeirai Pan con Corizo… Vagy épp a Phad Thai amit a minap akartam rendelni, de 2000 forintért nem fogok enni valamit, ami csak egy utánzata lesz a 400 forintos eredetinek… Szóval ezek nem tudom, hogy utazóvá tesznek valakit, de a kaják… na igen, azok szoktak hiányozni nagyon!

…beépített az életébe olyan új szokásokat amiket külföldön vett fel

Igen! Képzeljétek, már itthon is úgy fotózok, mint egy turista! Jah, nem, utazó!!!  😀

 

Remélem nem keltettem azt az érzést, hogy bizonygatni szeretném, hogy én mennyire utazó vagyok, főleg azért, mert én utazó filmes vagyok… bibibí! Viszont ez tényleg tök jó mankó volt ahhoz, hogy pár sztorit felelevenítsek, ha csak úgy leülök, hogy írjak valamit, akkor sokszor nem tudom miről is, szóval ha van, amire kíváncsiak vagytok, kommenteljetek, kérdezzetek, szinte az egész évet végigutaztam, de csak úgy maguktól nem jönnek elő a sztorik!

Reklámok

Izlandi geogiccs (4. rész)

A Myvatn környékének felfedezése után, másnap még északabbra indultunk, Húsavik városába, ami jelentős halászkikötő a mai napig. Emelett ugyancsak jelentős bálnales központ, számos cég indítja innen hajóit, melyek manapság már nem ölik, csak követik ezeket a fenséges állatokat. Tengeribetegeknek sajnos tabu ez a program, volt olyan utasunk idén, aki rápróbált, mivel úgy gondolta, megéri neki a szenvedés a látványért cserébe, hát szegényemnek végül csak a mosdó látványa adatott meg, így hiába próbálkozott, csak kidobta a jegy árát… illetve lehúzta… Én 3. alkalommal voltam már ezen a programon, minden alkalommal láttunk is bálnát, sőt, idén az egyik alkalommal az is elhagyta a számat, ennél már csak akkor tudok jobb felvételeket csinálni, ha az egyik beugrik a hajóba… Gondolom, azt már most érződik, hogy abszolút ajánlom a programot, ilyen különleges állatokkal nem minden nap találozik az ember, ilyen szituációkat nem szabad kihagyni, mégha drága is, mert utólag biztos, hogy csak bánja az ember.

Tipp 1.: A bálnales előtt ne reggelizz/ebédelj be túlságosan, mert jártam úgy én is, hogy rendesen felkavarodott a gyomrom még úgy is, hogy én bírok mindenféle járművet, zuhanást, repülést, hullámvasutat…

Nagyon-nagyon ritka, hogy még a szájukat is megmutatják!

Húsavik kikötője

Ezzel azért fagyosabb lehet a bálna nézegetés…

Jól áll nekem a bálnales ruha, igaz?

Mi is egy ehhez hasonló hajóval leskelődtünk!

A les után útba vettük Egilstadtirt, s út közben igyekeztünk a lehető legtöbb látnivalónál megállni, például olyan helyen is, ahol lehet lundákat fotózni… Ez mondjuk nem a legkönnyeb feladat, mert ahol igazán jó lundázós hely van, azok általában le vannak zárva, lévén a lundák csak költeni jönnek a szárazföldre, ők jobb szeretnek amúgy a tengeren/óceánon élni… Ha szeretnél lundát látni, azért nem lehetetlen, ha fotózni is szeretnéd, akkor mindenképp javaslok egy teleobjektívet magaddal vinni, mert igazán közel nem lehet hozzájuk jutni.

Sok kicsi lunda fészkelődik

Ahol lunda van, ott általában sirály is, ez épp egy fióka

Még csak dél körül jártunk, de már túl voltunk egy bálnalesen, meg egy lunda és sirály lesen is, s hogy maradjunk az állatos vonalon, a következő megállónk esetében egy állat nyomát tekintettük meg, az Ásbyrgi-kanyont. A legenda szerint Odin isten nyoclábú lova hagyta maga mögött a patkó alakú sziklaszurdokot. A függőleges, vulkanikus eredetű sziklafalak szinte körbefogják a hatalmas kanyon mélyén futó patakot. Bevallom, ez a hely is olyan, amit szívem szerint inkább felülről néznék meg, bár az is nagyon látványos, ahogy az ember fölé tornyosul a fal, az itt található kis tó pedig egyenesen romantikus… ugye?

Szinte még érzem Odin lovának a szagát is! 😀

Elképesztően tornyosulnak ezek a falak még az erdő fölé is!

A kanyon után még két vízesést ejtettünk útba, mindkettő monumentális, elképesztő gigász, ők a Hafragilsfoss és a Dettifoss, utóbbihoz ráadásul úgy igazán oda is lehet menni, ott érzi az ember igazán, hogy mekkora ereje van, még a víz zaja is olyan erős, hogy nem lehet beszélgetni mellette… Ez újfent két olyan látnivaló, amelyekről sokat nem érdemes beszélni, inkább megmutatom őket!

Ehhez sajna nem lehet közel menni, de innen is elképesztő!

A Dettifosshoz viszont oda lehet menni!

Felhívnám a figyelmet az arányokra és a vízpárára egyaránt…

Egyszer hallanotok is kell!

Egilstadtirba megérkezve elfoglaltuk a szállásunkat, ha erre jártok nektek is javaslom, a tó mellett is meg lehet szállni és éjfél környékén (júliusban) ilyen naplamanetéket lehet látni! A város egyébként a keleti partvidék központjának tekinthető, noha nem az óceánparton fekszik, épp ennek köszönheti, hogy fontos településsé nőtte ki magát, lévén a parti településeket telente sokszor elvágja az időjárás a külvilágtól, konkrétan van, aki onnan inkább elmenekül télire, annyira zordá tudnak válni a körülmények! De arról a kis településről, ahol ezt mesélte nekem egy helyi, majd a következő bejegyzésben beszélek!

Egy naplementét nem kell magyarázni, igaz… 🙂


Izlandi geogiccs (3. rész)

Ahogy ígértem, a Myvatn (Szúnyog tó) környéki látnivalókról fogok most mesélni. Ez a helyszín is nagyon szuper abban a tekintetben (is), hogy sok minden van egymáshoz közel, egy nap alatt egy csomó mindent körbe lehet járni! Jah és ráadásul mindegyik különböző, arról sincs tehát szó, hogy meg kéne nézni 6 vízest, ‘oszt kész. Az én kedvencem a Leirhnjúkur lávamező, amit a közelben lévő Krafla vulkán 1980 körüli kitörése eredményezett. Nem égbelövős (explóziós), hanem “kifolyós” (effúziós) tevékenység eredménye, magyarán egyszercsak megrepedt a föld, a láva meg szép komótosan, de mindent elsöprő erővel 7-8 kilométer hosszan végigfolyt a lejtőn amíg csak jött az utánpótlás! Egészen látványos lehet felülről, jövőre majd csinálok pár drón felvételt, most azonban csak egy sz.r google maps műholdképet tudok mutatni. Illetve néhány fotón azt is igyekeztem megörökíteni, hogy a terület még most is aktív, kigőzölgéseket láttok mindenfelé, és jónéhány meleg követ is találhattok!

Tipp 1.: Bármerre is jártok Izlandon, számtalan geotermikus jelenséggel találkoztok majd, kérlek, ne próbáljatok mindenbe belenyúlni, hogy milyen meleg, mert általában olyan forróak, hogy másodpercek alatt szétéget!

Tipp 2.: A kijelölt ösvényeket se hagyjátok el, mert ezek a föld alatti rendszerekben üregeg is vannak bőven és simán beszakadhat, és ha a kigőzölgések 100 fok felett lehetnek, el tudod képzelni, milyen meleg van a föld alatt…

Elég egyértelmű melyik a lávamező, igaz?

Ösvény a lávamezőn a kigőzölgések között

Látványos, ahogy lávaréteg alatt megtelepedett az élet!

Itt pedig egy kisebb hegy alakult ki, ahogy a láva feljebb és feljebb gyűrődött

A lávamezőtől 3 perc kocsikázásra a Víti krátertó található. Maga a kráter a Krafla vulkán 1724-es kitörésének eredménye, a benne lévő tó később alakult ki és meleg, olyannyira, hogy sosem fagy be, valamint a víz kéntartalma nagyon magas. Néha túristák megpróbálkoznak fürdőzni benne, de túl kellemes nem lehet, lévén idén pont úszkált valaki ottjártunkkor és úgy síkítozott, mintha legalábbis 5 fokos lenne a víz. Később tudtam meg, hogy meleg és kénes, szóval vagy nagyon forró volt, vagy marta a kén a micsodáját… A parkolóhoz viszonyítva a kráter túloldalán van egy lápos terület, ahol rengeteg cottongrass (gyapjúsás) nő, azokat nagyon bírom, egyszer hoztam haza dunsztos üvegben, kibírta az utat!

Víti krátertó

Cottongrass (Gyapjúsás) mező

Így néznek ki közelebbről

 

A krátertótól körülbelül 10-15 perc kocsival a Námaskard geotermikus mező azt hiszem, eddig ez a legnagyobb amit Izlandon láttam! Van itt minden, kigőzölgés, felgőzölgés, iszapfortyogó, vízfortyogó, termál víz és ha épp peched van, esővíz is… A közelben egy geotermális erőmű is van, Izlandon az energiaszükséletek 100%-t megújuló energiaforrásokból tudják fedezni. Ebből kifolyólag az áram, villany és fűtés filléres tétel. Ami ennél még érdekesebb, hogy még üvegházakat is fűtenek, s tudnak maguknak zöldséget, gyümölcsöt termeszteni… Eddig csak a paradicsomjukat tudtam megkóstolni, az viszont remek volt, jobb, mint amit itthon az áruházláncokban tudunk venni… Visszakanyarodva azonban a geotermikus mezőre, itt is érvényes az 1-es és 2-es tipp, legyetek nagyon óvatosak, nem mint én… Illetve, a korábbi bejegyzésben általam emlegetett termál fürdő meg itt van az út túloldalán 🙂

Még ílyen távból, a gőzön átugorva is sikerült megégetni a pofámat…

 

 

Újabb néhány perces útra innen található a Hvjerfall salakkúp, ami szintén elképesztően látványos, lentről, és fentről egyaránt, kráter formája van, és vulkánkitörés eredménye, de nem vulkáni kráter. Na, ezt remélem értitek… 😀 Nagyjából 20 perc alatt fel is lehet jutni a tetejére, ahonnan a tájat is be lehet látni, meg a kráterbe is bele lehet nézni, igaz, attól pont ne várjatok túl sokat… Hívogató lehet, hogy lemenjetek, lehet látni lent, kőből kirakott feliratokat is, de kijönni jóval nehezebb, mint fentről látszik, ráadásul még térerő sincs odalenn… tavaly két túristát nekünk kellett kimenteni egészen konkrétan, kedves ázsiai hölgyek voltak, egyikük már pánikban… Arra számíthattok, és készüljetek, hogy jó eséllyel erős szél fogad majd Titeket odafenn, idén röpködtünk is egy kicsit.

Kilátás a kúpról: a Myvatn és néhány random hegy

Na jó, azért belülről is jól néz ki… 🙂

Éppen mentjük a pánikolót…

 

Mondom, hogy repültünk!

A salakkúp túloldalán lesétálva és onnan egy kicsit túrázva akár gyalog is elérhető a Dimmuborgir lávamező ami a korábbi Leirhnjúkur-hoz képest teljesen más, érdemes megnézni a táblákat a kialakulásáról, nagyon érdekes. Itt nem lávafolyás van (legalábbis nem úgy), tornyok és mindenféle érdekes képződmény között lehet túrázni, több útvonal is van, rövidebb, hosszabb és közepes. Ha van kedvetek, alakítsátok úgy a napot, hogy itt ebédeljetek, van háromféle leves (Bárány-, Kókuszos curry-, és Minestrone). Utóbbit még nem kóstoltam, de az első kettő nagyon finom, és végtelenszer lehet utántölteni, be tudtok kajálni, főleg, hogy kenyeret is adnak hozzá, sőőőt, még a helyi különlegességet, a lávakenyeret is meg lehet kóstolni! Úgy készítik, hogy a kenyértésztát becsomagolják és beássák a földbe éjszakára, majd másnapra megsül. Természetesen olyan helyen, ahol a közelben van valamilyen geotermikus hőforrás… Kicsit édeskés, egy próbát mindenképp megér!

Keresztül kasul mennek az ösvények

Sziklakaput emberek nélkül fotózni… Na, az kihívás!

Mondom…

A bejegyzés végére egy olyan látnivalót hagytam, ami úgy gondolom opcionális, ha belefér a napotokba, nézzétek meg, ha nem, ne törjétek magatokat miatta. A Grjótagjá sziklahasadék nem kifejezetten látványos, és 10 percnél többet nem is ér, de ugyanakkor elég hangulatos, lényegében egy repedés a földben amelynek üregében egy termálvizű természetes medence van. Egykoron lehetett benne fürdeni, akkor nagyon ajánlottam volna, bár valószínüleg abban az esetben meg kilométeres sor kacskaringózna előtte… Szóval ezügyben Tiétek a döntés, de a környéket nagyon ajánlom, az összes itt felsorolt látnivalót meg lehet járni egy nap alatt, bár ha fotóztok is, lehet, hogy érdemesebb kettőt is rá szánni, én biztos azt tenném, ha nem kötne a program…

Gondolom feltűnt, hogy még mindig nem (nagyon nem) értünk körbe a szigeten, úgyhogy számíthattok még további bejegyzésekre… 😉

Izlandi geogiccs – 1. rész

Mielőtt bármi egyéb információt útjára bocsátanék, jelzem előre, elfogult vagyok Izlanddal kapcsolatban, eddigi utazásaim során még nem találtam hozzá foghatót! Idén kétszer látogattam meg ezen elképesztő szegletét a világnak, mindkétszer csoporttal, túravezetőként, bérelt busszal. Azt javaslom mindenkinek, mielőbb nézze meg a szigetet, mert az elképesztő mértékben növekvő turizmus sajnos már most kikezdte, igaz, egyelőre inkább a főváros, Rejkyavik közelében fekvő, nagyjából 1-2 napi járóföldre található látványosságokat. Gyorsan hozzáteszem azt is, én a természet gyermeke vagyok, jobban érzem magam távol az urbánus zónától, így ha valakinek a bakancs listáján New York és Barcelona típusú helyek tanyáznak az élen, Ő valószínűleg jobban jár, ha vár még 20 évet, míg Reykjavik is eléri az egymillió lakost (vagy legalább ötszázezret)…

Reykjavikra nem is fecsérelek túl sok szót, egy napot érdemes rászánni, a belváros kb. akkora, mint a bulinegyed Budapesten, megéri körbesétálni, és búcsút venni a civilizációtól. Vásárolni nem nagyon javallott, hiszen még az út elején vagyunk, amúgy is, szinte mindenhol nagyjából ugyanazt árulják, ugyanazon az áron. Majd hazautazás előtt sort kerítesz ilyesmire, ha marad még pénzed, mert azt is hozzá kell tennem gyorsan, Izland a legdrágább hely, ahol valaha jártam. Az idei egyik utam alkalmával a légitársaság a szokásosnál is kalandosabbá tette az utunkat, lévén a csomagjaink csupán 5 nappal a megérkezésünk után csatlakoztak csak hozzánk, így addig ki-ki a saját vérmérséklete testhőmérséklete és pénztárcájának vastagsága függvényében orvosolta a helyzetet. Én első körben vettem 5-5 db (kisebb kiszerelést nem találtunk) zoknit, meg alsógatyát, egy pólót, tusfürdőt, dezodort, mindegyikből a legolcsóbbat, a számla végösszege pedig 15 ezer lett (forintban), kezdtem is imádkozni, nehogy esőruhát is vennem kelljen. Ennyit az árakról… Az Reykjaviki látnivalókat nem részletezem, arról találtok a legkönnyebben információkat, én inkább arra fókuszálok, amit igazán szeretek, a természetre. Csak még annyit, hogy azon a kis félszigeten, ahol a reptér is van, megnézhettek egy geotermális mezőt (Krysuvík) és a közelében fekvő tavat (Kleifarvatn) is, bár készüljetek fel, arrafelé már lesz jóféle izlandi döngölt út (magyarán nem aszfaltos).

Végre elhagytuk hát a fővárost, igaz, még nem voltunk teljesen “biztonságban”, utunk ugyanis a Thingvellir Nemzeti Parkba és a Geysir-hez vezetett, ahonnan a Gullfoss-hoz mentünk tovább, ezt a kombót hívják arany háromszögnek. Könnyen elérhetőek Reykjavikból és közel vannak egymáshoz, simán egy nap alatt meg lehet nézni a viking ősök szent helyét, ahol állítólag európa első parlamentje is volt egykoron, azt a gejzírt, amelyről az összes többi kapta a nevét (bár ez jelenleg “nem üzemel”, csak a kistestvére, a Strokkur, de hidd el, az is elég látványos), valamint az arany vízesést, ami több lépcsőben zúdul a mélybe, s napos időben jó eséllyel szivárványt is láthatsz felette!

Gullfoss – Arany vízesés

Strokkur a jelenleg működő gejzír

Öxarárfoss a Thingvellir nemzeti parkban

 

Tipp 1.: a “turista zónában” érdemes azzal kezdeni ami a legjobban érdekel és jó korán odamenni, hogy elkerüld a tömeget! Vagy, ha nyáron mész érdemes kihasználni az éjféli napsütést, és netán éjjel menni, bár erről még nincs tapasztalatom!

Tipp 2.: a gejzír manapság 5-7 percenként kitör, simán ki lehet várni, azt viszont sokan nem tudják, hogy előfordul, hogy rádupláz, és egy kitörés után közvetlen lő egy másodikat is, tehát ne tedd el egyből a kamerát 😉

Ezeken a helyszíneken nagyon jól kialakított ösvények, és látogatóközpontok vannak, lehet enni-inni és wc is van. Jut eszembe:

Tipp 3.: Izlandon mindenhol (még a semmi közepén álló nyilvános wc-ben is) lehet bankártyával fizetni, kézpénzt felesleges vinned!

Szó se róla, mindegyik nagyon különleges hely, de én mindig akkor érzem magam megérkezettnek Izlandra, amikor a hátunk mögött hagyjuk ezt a vidéket, és a kietlenebb tájak felé vesszük az irányt. Kietlenebb alatt azt értem, hogy a turisták sűrűsége ezerről százra csökken látványosságonként. Idén ráadásul kipróbálhattam a Kjölur-t, ami egy ideiglenes út keresztül a felföldön, ahol csak nyáron lehet közlekedni és csak négykerék meghajtású járművel! Télen meg lezárják és kész. Na itt aztán tényleg nincs tömeg, néha egy-egy szembejövő járművel lehet csak találkozni, illetve néhány elvetemülttel, akik bringával közlekednek Izlandon…

Megálltunk egy fotóstopra a Kjölur-on.

Mielőtt újra elértük volna a főutat, megálltunk egy újabb geotermikus mezőnél, ez nekem nagyon bejött, itt meg is lehet szállni, és van medence is, ahol lehet a szabadban fürdőzni… Arbudirnak hívják, ha rákerestek, látjátok majd a fotókat, nekem nem volt pofám a fürdőzöket arconkattintani… 😀

Arbudir

Ennyi fért a második napunkba, csoportosan, szóval egyénileg is bele kell férjen, ha netán így utazol. Azt hiszem ezt a bejegyzést nem is nyújtom tovább, remélem nem bánod, hogy ennyi fotóval illusztrálni is próbálom azt, ami a költői vénámból hiányzik. Eddig nagyjából 300km-t tettünk meg, el is értük a sziget északi részét, amiről a következő bejegyzés(ek)ben mesélek!

Balatonkör bringával

Bár tavaly felküzdöttem magam egy legendás Tour de France (kerékpárverseny) hegyre, óriás bringarajongóként mégse aposztrofálnám magam, ettől függetlenül igent mondtam egy balatonkerülő bringatúra filmezésére. A rajt-cél helyszín Balatonvilágos volt, az időtartam pedig 3 nap, ami átlagosan napi 70km-t jelentett. A Balaton Körút elnevezésű bringaúton csalingáztunk végig, ami ugyancsak erős túlzás, tekintve, hogy maga a kerékpárút jó, ha a táv kétharmadát teszi ki, főként a déli parton, ahol simán az alsórendű utakra vannak terelve a kétkerekűvel túrázók. Az úgynevezett kerékpárutak meg nagyjából olyan minőségűek, mint Budapest útjai, csak ott nem kátyúk vannak többségben, hanem a fák gyökerei által létrehozott mini dombságok és hegységek, amint évről-évre alakítanak egy kicsit az aszfalt felszínén. Ugyancsak szívfájdalom volt számomra, hogy a táv körülbelül 10%-a megy olyan helyen, ahol legalább látni lehet a Balatont.

Kilátás a Szigligeti várból

A Balaton a Szigligeti várból

A posztot azonban nem azért írom, hogy siránkozzak oldalakon keresztül, általában egy utazást sokkal inkább meghatároz a társaság és a hozzáállás, mint a körülmények. Minket pedig az sem zavart, hogy az első napon jól bőrig áztunk, illetve izmaink tejsav termelését is jelentősen megdobta a Tihanyi apátsághoz vezető emelkedő. Természetesen a Balaton látképe és a finom fagyi kárpótolt minket valamelyest, nem is beszélve a következő szakaszról: száguldás lefelé a hegyről dombról! Mivel az eső is elállt addigra, semmi sem állhatta utunkat, hogy elérjük az aznapi pihenőt Révfülöpön! Az éjszaka gyorsan és mélyálomban telt, másnap pedig a nekem leginkább tetsző szakasz várt ránk, főként Révfülöp és Keszthely között nem tudtam levakarni a mosolyt az arcomról, így még az se szegte kedvem, hogy ezúttal két hegyre dombra kellett felküzdeni magunkat, nevezetesen a badacsonyi borútra és a Szigligeti várba. A balatonfelvidék az egyik kedvenc régióm az országban, így nem ért meglepetésként a csodás panoráma és a finom bor sem! Keszthelyre begurulni pedig egészen különleges érzés, a szomszéd városban nőttem fel, így itt is jó sok időt töltöttem tinédzser koromban. Aznap még elgurultunk Balatonfenyvesig, s a nap hátralevő részét már csak egy bográcsnyi paprikás krumpli elkészítésének és elfogyasztásának szenteltük, illetve némi badacsonyi emlék elfogyasztásának.

Egy hűvös nap keszthelyen

Szél, szörfösök és kite-osok Fenyvesen

Egy kezdő szörfös

A naplementére se volt panasz!

 

Úgy volt, hogy az utolsó nap már könnyű lesz, hisz a déli parton néhány centiméternyi szintemelkedést kell csupán megtenni, a szél azonban előidézett nekünk másfajta nehézségeket, pedig nem is szembe fújt… A déli part amúgy is kevésbé látványos, főként, hogy itt kanyarog az út legtöbbet a házak között, így a meglepően sok villa, s luxusnyaraló jelenti a legtöbb látnivalót, de szerencsére ezt kompenzálandó (vagy véletlen), itt visz az út legközelebb a vízhez, körülbelül kétszer ötven méter hosszan… Sajnálom, ha a beszámolóm egy kissé keserédesre sikeredett, lehet, hogy inkább magamban csalódtam, mert az erőnlétem már nem a tavalyi, vagy mert túlságosan extraklasszis helyekhez vagyok szokva, pedig vannak azért csodás szakaszok, nem beszélve a kellemes emlékekről, de végeredményben mégis azt érzem, hogy kicsit sárga, kicsit savanyú… De legalább a miénk, nem?

IZLAND

IMG_5341 Megérkeztem.

Izlandra tenni a lábam nagyon különleges, mágikus érzés, s bár még csak másodszor vagyok itt, ennek ellenére van a dolognak egy kis hazaérkezés felhangja. A sziget még most is lenyűgöz, az első ittlétemhez képest mégis teljesen más érzések kavarognak bennem, a harcos vikingek megállíthatatlan szelleme átalakulóban van bennem is, izgága lelkem kettős életet él.

Azt olvastam egyszer, az embernek nagyjából 5 hétre van szüksége ahhoz, hogy egy szokását megváltoztassa! Ennél azért több időre van szükségem ahhoz, hogy a korábbi 3 évben felvett viselkedésformát átalakítsam, de határozottan kezdem érezni,  életem egyik legkomolyabb projektjét hamarosan, és sikeresen lezárom, az életem újra megváltozik!

Amikor új életet kezdtem, vérengző hadjáratba kezdtem, nagyjából két és fél éven át heti 6-7-szer 14-16 órát dolgoztam, hogy olyan életet építsek magamnak, amiben a hobbim a munkám, és azt is úgy tudom alakítani, hogy azokkal a dolgokkal foglalkozhatok, amelyek igazán fontosak számomra. Mivel szezon van és rengeteget utazom, még nem volt alkalmam igazán tudatosítani, de múlt héten még az én kemény fejemen is átjutott a felismerés, mennyire közel járok! Egy héten keresztül nem csináltam mást, mint a felújítás alatt álló lakásomon dolgoztam, és találkoztam néhány barátommal. Mert, azt akartam, az volt fontos nekem.

IMG_5335

Egyik irány

Mikor ezen sorokat írom, a napi programunk már véget ért, szabadon csavargok este 10-kor a napsütésben, s épp egy hegy tetején ülök Izland keleti partvidékén, körülöttem kattognak a kameráim, én pedig a távolba révedve a jövőmet kémlelem.

IMG_5336

Másik irány

Arról álmodom, hogy már nem kell éjjel-nappal dolgoznom (ez már pipa), izgágaságomat felváltja a nyugalom, mindig ráérek arra, ami nekem fontos, aztán idővel azt veszem észre, hogy már nem a messzeséget vizslatom, csak magam elé nézve a rohangászó kölkeimet figyelem, s érzem annak a jelenlétét, akivel mindezt megoszthatom.

Álmodozó típus vagyok, na…

Végezetül pedig néhány fotó, hol is járok…

image1

Reykjavik

image3

Thingvellir nemzeti park

image4

Godafoss vízesés

image5

Egy fürdő

image2

Egy csodás öböl

SZÁMVETÉS

Még egy éve se írom a blogot, mégis úgy érzem, itt az ideje számot vetnem veletek, nektek!

Először is, nézzük, milyen célokat tűztem ki a kezdetekkor:

1. Rövid távon szeretnék bevételt termelni szenvedélyeimmel: a fotózással, videózással, lehetőleg sportoláshoz, utazáshoz kapcsolódóan.

Hát igen, az első célt elértem! Mostanra eljutottam oda, hogy be-beesnek fizetős melók, pénzért is vágok már filmeket!! Tegnap ráadásul ránéztem az egyik fotóárusító weboldalra, ahová régebben töltöttem fel képeket, és meglepve tapasztaltam, hogy még ott is kerestem kőkemény 2,80 dollárt 😀 Még úgy is, hogy néhány feltöltött kép után abbahagytam az egészet, mert láttam, hogy sajnos a fotóim egyáltalán nem ütik meg a kívánt szintet, elsősorban az elavult fényképezőgépem miatt. Na mindegy, mindenesetre jót nevettem az összegen, meg azon, hogy azért csak működni fog ez is, hosszútávon.

Azon elképzelésem is abszolút bevált, hogy lesznek olyan melók, amik megdobbantják a szívem, mint az utazás, vagy a sportok és lesznek olyanok is, amik nem a szívemhez legközelebb álló témák, de ha azokból jön a bevételem, hát szívesen csinálom. A legtöbb bizalomra épp ez ad okot, lényegében minden úgy történik, ahogy elképzeltem. Vannak sikerek, csalódások, nehéz napok, de szinte minden úgy, ahogy vártam.

2. Középtávon szeretném akkorára növelni ezen bevételeimet, hogy főállásban az előbb említett dolgokkal foglalkozhassak.

Ide tájolom magam most. 2015 legfontosabb szakmai küldetése számomra, hogy lassan átcsoportosítsam erőforrásaimat és beindítsam a saját vállalkozásomat, amivel biztos jövedelmet termelek. Mindazonáltal már most látok annyira előre, hogy ez egyáltalán nem kivitelezhetetlen, hiszen van már megbeszélve néhány fizetős filmem, ráadásul túravezetői pályafutásom is kezd körvonalazódni, mindezeket kell nagyon hatékonyan és minőségileg végeznem, hogy további lehetőségeket hozzanak magukkal. Küzdöttem sokat tavaly, ám még csak most jön a java, rendkívüli év áll előttem. Úgy érzem, az már beigazolódott, hogy jó úton járok, van tehetségem ahhoz, amit imádok csinálni és ez nyerő párosítás. Sokat kell még tanulnom, kétség sem fér hozzá, mind szakmai, mind önmenedzselés terén, valamint üzleti dolgokban is képeznem kell magam, de megkérdőjelezhetetlen, hogy van értelme ezekbe energiát fektetnem.

3. Hosszú távon szeretnék ezekből annyi passzív jövedelmet elérni, hogy a hétköznapi megélhetésemet biztosítsák.

Ez már a 2016-os év projektje lesz számomra, legrosszabb esetben. Jelen helyzetemben azt sem tartom kizártnak, hogy előbb bekövetkezik, mint gondolom, de aggódnom emiatt egyáltalán nem kell. A tavalyi céljaimat is úgy értem el, hogy nem láttam magam előtt az utat teljes valójában és hosszában, csak tettem a dolgom és mindig az aktuális feladatokra koncentráltam. Ha tudod mit akarsz elérni, és elvégzed érte a napi feladataidat, az élet megoldja a többit, gyakran ezüsttálcán kínálja a lehetőségeket.

Itt tartok hát most, minden a terveim szerint alakul, s ahogy az előző posztban is írtam, már csak két év, és a blogom (és persze az életem) beteljesíti önmagát és remélem ezáltal sok embernek adok hitet, hogy kövesse az álmát, higgyen magában, és soha ne adja fel. Sokszor jött már szembe az a mondás, hogy nem a cél a lényeg, hanem az út, és most már én is értem. Ennek a kulcsa, hogy azt csinálom amit imádok, és néhány kivételtől eltekintve nagyon élvezem a kis karrierem: mikor egy hegyen rohangászok a kameráimmal, vagy ülök a gép előtt és alkotok, vagy amikor jön egy üzenet, hogy: jaaaj, de jó a film, úgy visszamennék. Ha pedig elérem a célom, az utam véget ér, és már nem lesz mit élvezni. Akkor majd új célom lesz és új utam, de azt is nagyon fogom élvezni, hisz az a lényeg! 😉

DŐL A LÉ?

 

Nem, az még azért odébb van, de a filmem eredményeképpen lefixáltunk további három túrát, amire elvisznek filmezni. Júniusban Provence-ba megyek tíz napra, júliusban a Dolomitokba, Augusztusban pedig Montenegróba visznek tengeri kajaktúrára. Szóval asszem ez a rész kezd beindulni. A rész alatt azt értem, hogy a “nagy terv” szerteágazóbb annál, mintsem megtanuljak filmezni és továbbra is alkalmazottként, csak most már operatőrként, vagy vágóként dolgozzak, szeretnék passzív jövedelmeket termelni. Ennek mikéntjéről több elképzelésem is van, igyekszem több dolgot is kipróbálni, futtatni párhuzamosan, nem egy lapra feltenni mindent. Idővel majd kiderül, melyikbe érdemes több energiát fektetni, és melyiket kell esetleg abbahagyni, mert több vesződséggel jár, mint haszonnal. Néhány lehetőség amivel próbálkozom:

 

YOUTUBE

Számomra az egyik legkézenfekvőbb a youtube hirdetések. A videóimat eleve feltöltöm a portálra, a dolgom csak annyi, hogy a fiókomat rendesen beállítsam, hogy szerezhessek vele bevételt. Ennek a pénzszerzésnek a főbb nehézségei, hogy jó nagy nézettséget kell elérni (kb 5000 felettit), hogy valóban pénzt kezdjen termelni, ráadásul az sem mindegy, hogy kik nézik. 5000 amerikai megnézés fényévekkel többet ér, mint 5000 magyar… Szintén megnehezíti a helyzetet, hogy csak jogtiszta tartalommal ér játszani, számomra ez a zene miatt jelent némi gondot.

 

STOCK FOTÓK, VIDEÓK

Ez is egy jó lehetőség passzív jövedelem szerzésre. Ezek a weboldalak tulajdonképpen árulják a fotóimat/videóimat, amik árából jutalékot fizetnek. Itt sem egyszerű a helyzet, egyrészről óriási mennyiségű a konkurencia, rengeteg az elcsépelt téma, másrészről nagyon sok és komoly feltételnek kell a feltöltött anyagnak megfelelnie, mind vizuális, mind minőségi szempontból. Ezzel azért próbálkozom, mert nem vesz el túl sok extra energiát, számomra alap, hogy ha utazom, sok képet készítek, egy kicsit jobban oda kell csak figyelnem, hogy a kritériumoknak megfeleljek, meg fel kell töltögetnem a képeket. Ha ez kész, a legeslegnagyobb bajom az lehet, hogy nem veszi meg senki. De idővel meg fogják 🙂

 

TERMÉKEK

Több területen is vannak ötleteim, melyekkel szintén szeretnék próbálkozni. Van pár pólóötletem, amiket szeretnék hamarosan megcsináltani magamnak. Ezekkel aztán semmi extra dolog nincs, teszek fel róluk képet a weboldalamra, s akinek tetszik meg lehet rendelni. Ez megint egy olyan dolog, amibe nem kell milliókat, vagy éveket ölni, megint a legrosszabb eset, ha nem vesznek egyet sem, de időt többet nem vesz el… Ugyanez a helyzet olyan eszközökkel, melyeket magamnak tervezek a filmezéshez. Magamnak mindenképpen megcsináltatom, mert szükségem van rá, később pedig ha valaki rendel belőle, csak le kell gyártatnom újra. 

 

SZOLGÁLTATÁS

Ez már nem passzív jövedelem, de olyan dolog, amit szívesen csinálok, így nem feltétlen érzem munkának. Elsősorban filmkészítésre gondolok, azon belül is rövidfilmek, reklámfilmek, promó anyagok, videóklipek. Sokat erről a témáról azt gondolom nem kell meséljek, ebben a lényeg, hogy minél jobb legyek, minél hangulatosabb, látványosabb filmeket készítsek.

 

Tisztában vagyok vele, hogy a fent leírtak sokkal nehezebbek, mint amilyen egyszerűen megfogalmaztam, higgyjétek el, oldalakat tudnék teleírni mindezek részletes elemzésével, de nem az a cél, hogy kioktassalak titeket ezekről, meg majd még úgyis hallotok róluk ahogy haladok velük!