Izlandi geogiccs (4. rész)

A Myvatn környékének felfedezése után, másnap még északabbra indultunk, Húsavik városába, ami jelentős halászkikötő a mai napig. Emelett ugyancsak jelentős bálnales központ, számos cég indítja innen hajóit, melyek manapság már nem ölik, csak követik ezeket a fenséges állatokat. Tengeribetegeknek sajnos tabu ez a program, volt olyan utasunk idén, aki rápróbált, mivel úgy gondolta, megéri neki a szenvedés a látványért cserébe, hát szegényemnek végül csak a mosdó látványa adatott meg, így hiába próbálkozott, csak kidobta a jegy árát… illetve lehúzta… Én 3. alkalommal voltam már ezen a programon, minden alkalommal láttunk is bálnát, sőt, idén az egyik alkalommal az is elhagyta a számat, ennél már csak akkor tudok jobb felvételeket csinálni, ha az egyik beugrik a hajóba… Gondolom, azt már most érződik, hogy abszolút ajánlom a programot, ilyen különleges állatokkal nem minden nap találozik az ember, ilyen szituációkat nem szabad kihagyni, mégha drága is, mert utólag biztos, hogy csak bánja az ember.

Tipp 1.: A bálnales előtt ne reggelizz/ebédelj be túlságosan, mert jártam úgy én is, hogy rendesen felkavarodott a gyomrom még úgy is, hogy én bírok mindenféle járművet, zuhanást, repülést, hullámvasutat…

Nagyon-nagyon ritka, hogy még a szájukat is megmutatják!

Húsavik kikötője

Ezzel azért fagyosabb lehet a bálna nézegetés…

Jól áll nekem a bálnales ruha, igaz?

Mi is egy ehhez hasonló hajóval leskelődtünk!

A les után útba vettük Egilstadtirt, s út közben igyekeztünk a lehető legtöbb látnivalónál megállni, például olyan helyen is, ahol lehet lundákat fotózni… Ez mondjuk nem a legkönnyeb feladat, mert ahol igazán jó lundázós hely van, azok általában le vannak zárva, lévén a lundák csak költeni jönnek a szárazföldre, ők jobb szeretnek amúgy a tengeren/óceánon élni… Ha szeretnél lundát látni, azért nem lehetetlen, ha fotózni is szeretnéd, akkor mindenképp javaslok egy teleobjektívet magaddal vinni, mert igazán közel nem lehet hozzájuk jutni.

Sok kicsi lunda fészkelődik

Ahol lunda van, ott általában sirály is, ez épp egy fióka

Még csak dél körül jártunk, de már túl voltunk egy bálnalesen, meg egy lunda és sirály lesen is, s hogy maradjunk az állatos vonalon, a következő megállónk esetében egy állat nyomát tekintettük meg, az Ásbyrgi-kanyont. A legenda szerint Odin isten nyoclábú lova hagyta maga mögött a patkó alakú sziklaszurdokot. A függőleges, vulkanikus eredetű sziklafalak szinte körbefogják a hatalmas kanyon mélyén futó patakot. Bevallom, ez a hely is olyan, amit szívem szerint inkább felülről néznék meg, bár az is nagyon látványos, ahogy az ember fölé tornyosul a fal, az itt található kis tó pedig egyenesen romantikus… ugye?

Szinte még érzem Odin lovának a szagát is! 😀

Elképesztően tornyosulnak ezek a falak még az erdő fölé is!

A kanyon után még két vízesést ejtettünk útba, mindkettő monumentális, elképesztő gigász, ők a Hafragilsfoss és a Dettifoss, utóbbihoz ráadásul úgy igazán oda is lehet menni, ott érzi az ember igazán, hogy mekkora ereje van, még a víz zaja is olyan erős, hogy nem lehet beszélgetni mellette… Ez újfent két olyan látnivaló, amelyekről sokat nem érdemes beszélni, inkább megmutatom őket!

Ehhez sajna nem lehet közel menni, de innen is elképesztő!

A Dettifosshoz viszont oda lehet menni!

Felhívnám a figyelmet az arányokra és a vízpárára egyaránt…

Egyszer hallanotok is kell!

Egilstadtirba megérkezve elfoglaltuk a szállásunkat, ha erre jártok nektek is javaslom, a tó mellett is meg lehet szállni és éjfél környékén (júliusban) ilyen naplamanetéket lehet látni! A város egyébként a keleti partvidék központjának tekinthető, noha nem az óceánparton fekszik, épp ennek köszönheti, hogy fontos településsé nőtte ki magát, lévén a parti településeket telente sokszor elvágja az időjárás a külvilágtól, konkrétan van, aki onnan inkább elmenekül télire, annyira zordá tudnak válni a körülmények! De arról a kis településről, ahol ezt mesélte nekem egy helyi, majd a következő bejegyzésben beszélek!

Egy naplementét nem kell magyarázni, igaz… 🙂


Reklámok

KITARTÁS

A kitartásról már sokszor szóltam, most egy olyan saját élményről számolok be, mely alátámasztja annak fontosságát! Az életben gyakran történik olyan esemény, amelyet adott helyzetben nem értünk, értékelünk, utólag aztán rájövünk, összeáll a kép, mi, miért történt. Jelen példából ez mondjuk pont hiányzik, de azért igazán hasznos volt utólag megkapni ezt a megerősítést!

Idei első túrám Mallorcára vezetett, ahol jelen volt egy olyan kollégám is, aki általában az irodában tartja a frontot, ez esetben viszont, ő is túravezetőként terelgette a nyájat! 🙂 Vele beszélgettünk egyik este, és hát, ilyenkor mindig szóba kerülnek a céges ügyek is, s valahogy felvetődött az én felvételem története is. Jobban emlékezett, mint én, hogy hány levelet, újabb és újabb videót küldtem nekik.

Annak idején úgy indult a “karrierem”, hogy elkezdtem mindenféle sporteseményekre, utazásokra menni, hogy azokról filmet készítsek. A Baraka weboldalán pedig láttam egy felhívást, hogy keresnek fotósokat, filmeseket.

Úgyhogy én elkezdtem levelezgetni velük, minden filmemet elküldtem, és egyik után azt a választ kaptam, hogy oké, akkor mehetek egy próbatúrára. A történet folytatása már ismert, azóta is csinálom a filmeket az utakról, sőt, manapság már túravezetőként is ténykedem. Remélem kellően érzékelhető, hogy milyen fontos a kitartás! Hogy sose adjátok fel! Bármiről is legyen szó!

Végezetül pedig megmutatom azt a filmet, amely megütötte azt a szintet, hogy elvigyenek az első túrámra!

ELÁGAZÁS

Végre!

Itt a tavasz, elindul a szezon, felpörög a filmbiznisz is! Már megint pontosan az történt, amire számítottam. Januártól Márciusig alig evickéltem el, most meg annyi munkám lenne egyszerre, hogy már azon gondolkodom, kell valaki, aki segít. Ezzel csak egy problémám van, ha kerítek egy vágót, aki helyettem csinálja kisfilmeket, kiveszek belőle én magam, az odafigyelésem, az a szenvedély, mellyel minden videómat készítem. Ha operatőrt veszek fel, akkor meg a kalandokból maradok ki… Nem látom át még, pontosan, merre kell tovább mennem, s hogy pontosan melyik út visz a céljaim felé. Szeretnék teljesen szabad lenni, ahhoz meg úgy kell pénzt keresnem, hogy ne kelljenek hozzá megrendelők, azzal keressek, hogy aztcsinálomamitakarok! Vagy, legyen egy rakás megrendelőm, és a feladatok kiszervezésével foglalkozzak.

(Jó ez a blogolás, sokszor egy poszt leírása közben kapok választ a saját kérdéseimre. Hát, a várgesztesi nyári villám akar szervezni már megint, épp attól imádom a munkám, hogy azt csinálom, amit most csinálok. Túrázom, bringázok, síelek, motorozok, világot látok, csak kamerával a kezemben, s miután hazajövök, kell egy filmet is csinálnom róla.)

Én ezt szívesen csinálom... :)

Én ezt szívesen csinálom… 🙂

Most aztán tényleg realtime követhettek (akik a napokban olvassátok ezt), a poszt megírása közben jöttem rá a következő részcélra, s most megpróbálom kitalálni, kifejteni, mik lesznek a következő lépéseim! 🙂 Amúgyis, sokszor hangoztattam már, szeretnék a legtöbb dologgal kapcsolatban konkrét példákat is hozni, hogy ne csak úgy beszéljek, mint egy horoszkóp, amibe bármit bele lehet gondolni. (Elnézést minden asztrológustól.)

Tehát a nagy cél adott volt eddig is, anyagi függetlenség. Az irányt is láttam magam előtt, az ilyesfajta elágazások (döntések) nem világosak mindig előre.

Eljutottam tehát arra a szintre, hogy válogathatok (válogatnom kell) a melók között. Legfőbb szempontom a tevékenység, inkább megyek el 1 kosár almáért mangóért útifilmet csinálni egy hétre, mint egy napra két kosár mangóért esküvőt filmezni. Egyébiránt, a megkereséseim jó része szerencsére már olyan jellegű, amit szívesen csinálok. Az ugyanakkor világosan látszik, hogy nem fogok annyit keresni, mint a pályatársaim. Ezzel alapjában véve nincs problémám, csak annyi, hogy a cuccaimat folyamatosan fejlesztenem kell, és etéren is ott tartok, hogy a következő lépcsőn egy gép 6-800 ezer jó magyar forintba kerül, az objektívek hasonlóképp…

A másik nehézségem, hogy minél többet utazom (ezt szeretném), annál kevesebbet tudok az ott készült anyagokon dolgozni, ezért is gondolkoztam egy vágó segítségén, hogy alkalmanként csak elküldjem az anyagot, a többit oldja meg ő. Mivel ezt elvetettem, más megoldást kell találnom.

Azt hiszem alapvetően erről szól az egész életünk, – hogy megint ezt a példát hozzam – mint egy videojátékban. Elkezdünk egy pályát, melyben jönnek ellenségek (nehézségek), amiket le kell küzdenünk, majd a végén jön a főellenség, aki a legnagyobb nehézséget okozza, de ha legyőzzük, jutalmunk, hogy egy szintel feljebb folytathatjuk utunkat. 

Nagy vonalakban egy évre előre látom, mikor mit fogok csinálni, s ezt az időt szánom arra, hogy legyőzzem ezt, a (jelenleg) utolsó főellenséget, és kifejlesszek magamnak egy olyan munka mechanizmust, amivel növelhetem a hatékonyságomat. Ennek lehetőségét abban látom, hogy operatőrködésben még jobb leszek és olyan felvételeket készítek, melyeken már csak minimálisan kell utómunkázni. Ebből fakadóan, illetve abból, hogy vágásban is tervezek tovább fejlődni, az utómunka is kevesebb időt fog igénybe venni.

A legfontosabb dologról azonban még nem beszéltem. Magam is ebbe az irányba gondolkozom rég óta, de egy előadást is hallottam arról, ami a kulcsa lehet a szabad életemnek. Az útjaimon rögzített felvételeimet ugyanis többször, több félnek is tudnám értékesíteni, természetesen különböző formában, nem ugyanazt az egy filmet. Ezt az “ügyfélkört” kell még kiípítsem a jövőben, és ha ez, illetve a hatékonyság növelése is kellő ütemben halad, akkor rövidesen valóban SZABAD leszek!

Szabad leszek és lesz saját irodám! ;)

Szabad leszek és lesz saját irodám! 😉

 

Ha van még 2 perced, itt egy munkám amit szintén nem cserélnék el egy sajtótájékoztatóra… 😀

 


SALZKAMMERGUT

Ausztria egyik legismertebb tájegysége Salzburgtól keletre, délkeletre fekszik; ez a gyönyörű Salzkammerguti tóvidék. Nevét az egykori fő bevételi forrásnak számító sóbányákról kapta. Ugyan három sóbányája még ma is működik, de a jelen gazdaság alapja az idegenforgalom. Az itteni tájat a sok kisebb-nagyobb tó teszi különösen széppé, valamint a felettük magasodó változatos formájú hegységek.

IMG_1675k IMG_1701k

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Ezen a környéken bringáztunk, illetve az eső miatt kétszer alternatív programot szerveztünk magunknak, amit azért nem bánok, mert így járhattam a világ legnagyobb jégbarlangjában (Eisriesenwelt) valamint a világ legrégebbi sóbányájában (Hallstadt) is. A jégbarlang mindazonáltal kissé félrevezető elnevezés, ugyanis ez egy hatalmas (42 km hosszú) barlang amiben a repedésekben befolyó víz fagy meg, így kialakítva a legkülönbözőbb formájú képződményeket, ugyanakkor csak ettől jégbarlang, nem egy gleccserben, vagy alatt mászkáltunk. A sóbánya meg a legrégibb a világon, de a Tordai sóbánya sokkal látványosabb, monumentálisabb élmény. Mindezektől függetlenül nekem, élményhajhásznak ezek is nagyon jó programok voltak, pláne, hogy nem a szállodában kellett rostokoltunk.

IMG_1368kIMG_1612k

Filmes szempontból a túra, amellett, hogy rendkívül jó kaland volt, kihívásokat is tartogatott. Egyrészt nem könnyű jó felvételeket csinálni olyan helyeken, ahol nagy a kontraszt a világos és árnyékos részek között, márpedig rengeteg ilyen helyen gurultunk, sűrű erdőben, ahová helyenként betűz a nap. Másrészt naponta 60-70 kilométereket bringáztunk, ami önmagában még abszolút tekerhető táv, de nekem megint az volt a feladat, mint a Garda-tónál. A csoport elé sprintelni, míg pár perc előnyt összehozok, gyors kipakolás, felvétel 3 kamerával, csoport elhalad, cucc elpakol, sprint utánuk. Szusszanás a mezőnyben aztán sprint előre és ez megy egész nap. A végére elfáradok azért rendesen, mégha naponta bringázom is itthon, az a mennyiség amit a városban teljesítek, töredéke annak, amennyit itt kellett. Dehát én ilyen hülye vagyok, imádom a kihívásokat, és nagyon jó, hogy egyre komolyabb túrákra, egyre durvább helyekre eljuthatok, mi több, úgy néz ki, egyre jobb filmeket is csinálok. Utólag nagyon vicces, akkor kevésbé volt az, 3 szor is majdnem elhagytam az egyik GoPro-mat, kétszer az egyik utas kérdezett rám, hogy azt nem akarom-e magammal vinni, tekintve, hogy ott hagytam az út mellett… 😀 Egy másik esetben meg mikor előretekertem, leálltam kerestem gyorsan a helyeket, hogy honnan készítsem a snitteket, az egyiket letettem egy pillanatra, a másikat elhelyeztem, kiraktam az állványt, rá a nagy kamerát, beállítottam mindent, rádión kérdeztem a túravezetőt, hogy merre járnak. A válaszból konstatáltam, hogy van még időm, gondoltam kirakom a harmadikat is, de nem találtam sehol, őrült keresésbe kezdtem hát. Fél méter magas dzsindzsában tudtam leparkolni a kerékpáromat, azt hittem ott esett le, ráadásul eső után voltunk, térdig vizes lettem a keresés közben, de nem találtam, közben a csoport odaért, majdnem lemaradtam róluk… 😀 Elhaladt a csoport, gyorsan elpakoltam a két meglévő apparátot, visszafordultam, megvakartam a fejem, hogy hol a francban lehet a harmadik, erre megpillantottam az út túloldalán a kőfalon. Nagy kő esett le a szívemről, na… A kamera miatt is, persze, na de a felvételek, azok az igazán fontosak, főleg egy olyan túrán, ahol az öt napból kettőn nem is tudtam anyagokat felvenni.

Végül persze mindig minden jól alakul, szerencsére annyi kamerával jöttem haza, amennyivel elmentem, a felvételek mennyisége is elég lesz egy filmhez, már csak a tökéletes zenét kell hozzá megtalálnom. Az eredményről, s persze a következő utamról is beszámolok majd természetesen, addig pedig mindenkinek a legjobbakat kívánom, kívánjátok nekem Ti is… 😀

GARDA FILM

A Garda-tavi túráról készült filmmel még tartozom, nagy élmény volt az új kamerámmal forgatni, majd az anyagból filmet készíteni, még, ha nem is feltétlen én magam fejlődtem hatalmasat, sokkal inkább a gépparkom, mégis úgy érzem, ez magasan az eddigi legjobb filmem. Ismét fel is erősödött bennem a vágy, hogy főállásban ezzel foglalkozhassak, nemrégiben egy beszélgetésem szummája épp az volt, hogy még egy lapáttal rá kell tennem. Szép és jó, hogy sorjában készítem a filmeket, de a főállásom mellett épp arra nem jut már időm, amitől “kiugorhatnék”, sokkal többet kéne a vállalkozásom üzleti részével foglalkoznom. Nincs még weboldalam, nagyon lassan gyarapodnak a követőim, kéne egy üzleti terv, marketingtevékenység, szponzor(ok), röviden fel kéne már hívnom magamra a figyelmet! Ez az elkövetkezendő időszakom egyik legfontosabb feladata, amellett, hogy közben sorozatban gyártom a filmeket is. Remélem Ti is úgy gondoljátok, hogy ez a film már olyan minőségű, amivel akár szponzoroknál is házalhatok, íme hát:

 

HIÁNYOSSÁGOK

Vannak. Bár ahogy oly sokszor, most is mondhatom, minden csak nézőpont kérdése. Ráadásul nyilván főként az hajt előre, hogy mindig elégedetlen vagyok magammal, de mégis, valaki segíthetne megtalálni az egyensúlyt, mert sokszor úgy érzem, indokolatlanul kicsi az önbizalmam. Kezdenek megtalálni most már komolyabb felkérések is, és minden ilyen alkalommal végigfut az agyamon, hogy vajon képes vagyok-e a feladatra, elég jó vagyok-e… Mindeközben tudom, mekkora marha vagyok, hisz különben nem is kérnének fel ezekre a melókra… Még szép, hogy meg tudom csinálni, mindig mindent megoldok, de jó lenne, ha ezen a téren (is) tudnék fejlődni, mert tudom az életem számos területére kihat(na). Bízom benne, hogy ha ezeken a vastagabb fákon is túl lesz a fejszém, jobb lesz a helyzet, mert az is még csak az első lépés, hogy önmenedzselésből ötös legyek.

Hiányosságaim másik része már sokkal inkább technikai, már megint kinőttem a felszerelésem (basszus a világ összes pénze nem elég, hogy mindenem meglegyen ami kell), a fentebb említett felkérésekkel párhuzamosan az is tudatosult bennem, hogy már kevés a GoPro, kell egy rendes kamerát vennem. Abba bele se kezdek, mekkora dilemmában vagyok, hogy dslr, milc, vagy blackmagic kéne-e… Aki érti az iménti felsorolást, nyugodtan adhat tanácsot, hogy melyik irányba volna érdemes keresgélnem, mert eléggé tanácstalan vagyok.

Harmadik hiányosság: ezt nem bánom, ez egy olyan dolog, amire eddig nem igazán volt lehetőségem, egy olyan dolog, amiről fingom sincs, de egyben olyan is, amit nagyon szeretnék megtanulni, ez pedig a forgatókönyvírás. Eddig mindig csupa olyan filmet forgattam, amiknél ilyesmire nem volt lehetőség, azt leszámítva, hogy tudtam bringázni fogunk, vagy túrázni, vagy highlineozni, semmi más paraméter nem volt fix, ami alapján tervezni tudtam volna, annyit tehettem, hogy próbáltam előre kitalálni, milyen snitteket volna érdemes felvenni, aztán vagy meg tudtam valósítani, vagy nem. Ellenben most két olyan reklámfilmet is fogunk csinálni, amiknél nemhogy lehet, kell majd forgatókönyvet készítenem, szóval nesze nekem, ezt is megtanulhatom.

További hiányosságaimat már nem sorolnám, az, hogy nem tudok vágni, fasza effekteket csinálni eddig is nyilvánvaló volt, úgyhogy nincs más hátra, mint előre, továbbra is tanulni, tanulni, tanulni. Jaaj megint ez a kurva önbizalomhiány, mi? Najó nem mindig, azért a nagyon küzdelem közepette még mindig tudok nevetni magamom, szóval nevessetek Ti is… 🙂

Végezetül pedig egy videót kaptok ajiba, mindig annyit pofázok az inspirációról, hát most újra felfedeztem DubFX-et, mondhatom, számomra követendő példa. Azt csinálja amit imád és közben utazgat szerteszét. Jó neki. Jó nekem! 🙂

INDUL A SZEZON

Na jó, hamarosan… 🙂

De már kezdenek körvonalazódni bizonyos dolgok és ez nagyon izgalmas! Megkaptam a listát a Barakától, hogy idén mely túráikról szeretnének filmeket készíttetni velem, hát megörültem… Olyanok is vannak köztünk, mint Madeira, Norvégia, vagy egy vulkántúra… Elég jól hangzanak, na… Csupa olyan hely, ami a vágyaim között szerepel… 🙂 Igaz, nem egyszerű a választás mert még a túravezetős naptárammal is össze kell fésülni (amit még nem kaptam meg), és persze mindezeket még hozzá kell igazítanom a munkámhoz is. Meg a motorozáshoz, mert az már annyira hiányzik, hogy le sem tudom írni… 🙂

Időközben jelentkeztem egy tanfolyamra is, egy új program kezelését szeretném megtanulni, amivel jól bele lehet mahinálni a filmekbe, meg szuper feliratokat és címeket is lehet vele készíteni. Végül sajnos nem indult el a tanfolyam, mert nem lett elég jelentkező… 😦 Ezt egyfelől sajnálom, mert ezt is magamnak kell megtanulnom, kikísérleteznem, viszont legalább nem lesz nagy a konkurenciám ezen a téren… 😀

Egy érdekességgel is szembesültem, a Google+ rendszerben az egyik videómat elkezdték megosztani Montenegroban, hogy: így látja egy külföldi a mi országunkat! 🙂 Lassan lassan csak történik valami a nézettségemmel is, de legalább látszik, hogy van értelme a SEO-val (keresőoptimalizálás) foglalkozni, mégha keservesen lassan épül is a dolog.

Mindezek mellett pedig a szabadúszós oldalon is szeretném magam kissé keresettebbé tenni, az a tervem, hogy ősztől, ha véget ér a túraszezon, legyenek már viszonylagosan állandó megrendeléseim innen!

Egy újabb filmem is elkészült, a Kondor-túra társaságnak vágtam egy filmet, Gemencen voltak a fiúk túlélő túrán, január elején. Sajnálom, hogy én magam nem tudtam velük menni, mert egy operatőr volt csak velük, és nekem sokféle felvétel hiányzott az anyagból, de most nem az volt a feladatom, hogy ezt megítéljem, igyekeztem kihozni a legtöbbet az anyagból!

 

HETI JELENTÉS

Szinte nem telik el hét, hogy ne lenne valami új fejlemény és még nincs is itt a tavasz… Mát több ismerősömnek is mondtam, 2015 lesz életem eddigi legjobb éve, és már látom is a jeleket!

Az egyik nagyon fontos, hogy kaptam tegnap egy levelet a GoPro-tól (ez a kamerám gyártója, nagyhatalom etéren), hogy érdeklődnek az egyik filmem iránt, valószínüleg megosztanák az oldalukon, ahol a felhasználók filmjeit szokták. Ez egy fontos célkitűzésem volt, mert ha ki tudom harcolni velük szemben, hogy az én oldalamról linkeljék be, vagy legalább legyen ott hozzám egy link, az óriási nézettséget hozhat a youtube oldalamnak. A kezdetek kezdetén sokat álmodoztam erről, de aztán ahogy egyre több profi videót láttam, és rájöttem én milyen szinten vagyok, elkopott ez a dolog bennem, mert láttam mennyit kell még fejlődnöm. Most meg egyszercsak megtalált ez a levél, és először el sem hittem, hogy tényleg a GoPro-tól keresnek, azt hittem, csak valami “kamu oldal”, de egyelőre valóságnak tűnik, tudatom majd a fejleményeket… 🙂 ***UPDATE (na kiderült, nem a filmet akarják megosztani, csak egy-két jelenetet használnának saját filmükben. többre számítottam, de ennek is nagyon örülök, ahogy egy jóbarátom mondta: ÉSZREVETTEK!) Ez is már valami! 🙂

A másik pozitívum, hogy a Barakánál is egyre több filmezéshez, médiához kötődő meló alakul, ebben is többszörösen motívált vagyok, hisz egyrészt újabb kihívásokat kell legyűrnöm, másrészt folyamatosan jönnek a megerősítések, hogy haladok, fejlődök. Ráadásul egy online marketing elemző cég is felmérte a Baraka online felületeit, kitérve a filmjeimre is, és csupa pozitív jelzővel illették őket, bónuszként pedig egy-két marketing tippet is mellékeltek! Tudom, ideje lenne már zsigerből éreznem, hogy tehetséges vagyok, dehát a tündérmeséket nem véletlen hívják meséknek, nehéz őket elhinni… 😀

Egy harmadik apróságnak is nagyon örülök, befejeztem a szabadúszós oldalon a melómat, már el is fogadták, csak némi átfutási időt kell kivárjak, hogy megkapjam a fizut, meg a csillagozást, esetlegesen pedig egy következő melót is! Az online végezhető munkáknak azt hiszem, nem kell ecseteljem az előnyeit, korábban is már szerettem volna ilyet, de mindig csak előrebefizetős kamu szarokat találtam. Most még ha nagyon lassan is, ez is alakul, melóról melóra egyre szabadabb leszek, idővel pedig vagy egy főállás, vagy legalább egy mellékállásnyi fizu lesz belőle, ezt még addig majd eldöntöm 🙂

Így mennek hát a dolgok mostanában, ráadásul a tavasz már csak kőhajításnyira, akkor meg aztán elfelejthetem az alvást is…

ÚJABB LÉPÉSEK

Jelentkezem egy újabb rövid bejegyzéssel, mert újabb filmem készült el! Még tavaly ősszel voltunk az Isztrián bringatúrázni, de azzal véget is ért a szezon, jött a tél, karácsony, mindenféle dolgok, ezért csúszott át januárra az elkészülése. Ezzel is új tapasztalatot szereztem annak terén, hogy a jövőben a filmjeimet minél előbb elkészítsem a “forgatások” után. Akkor még friss az élmény, a felvételek nagy részére emlékszem, sokkal gördülékenyebben tudok úgy filmet vágni, bár ezzel óriási nagy okosságot nem mondtam. Mindenestre így is csupa pozitív visszajelzést kaptam, s a legfontosabb, hogy a Baraka főnöke is azt írta, egyre jobb vagyok. Ez a legfontosabb, hogy fejlődöm, bár én belülről (nyilván) nem látom úgy a különbséget a filmjeim között mint mások.

Időközben újabb dolgok is történtek, az egyik számomra fontos, hogy végre a szabadúszós oldalról (odesk.com) kaptam egy munkát. Már íram erről az oldalról, azért szimpatikus nagyon, mert online munkákat lehet itt kifogni, amit nem kell magyaráznom, mekkora szabadságot ad. A legnagyobb nehézség itt, az első néhány meló megszerzése, ugyanis az oldal értékeléses rendszerben működik, azaz engem is értékelnek a munka elvégeztével és nekem is minősítenem kell a munkaadómat. Ebből következően minél több és jobb értékelést kapok, a későbbiek folyamán annál könnyebb lesz újabb melókat kifogni. Most ebben is tehetek egy első, fontos lépést. Szépen lassan, de biztosan haladok mindennel amik érdekelnek, s most még kicsit türelmetlen vagyok, de tudom, ez az ütem exponenciálisan fog gyorsulni, egyszercsak elkap majd a gépszíj és özönleni fognak a melók, az utazások, megrendelések és persze a pénz is.

A másik szívemet dobbantó kaland pedig az volt, hogy a születésnapomra Párizsba utaztam, egyetlen napra. Talán mások számára értelmetlennek tűnhet, hogy egy napra minek mentem, de számomra ennek jelképes ereje van. Nagy vágyam, hogy idővel az ilyen kiruccanások annyira természetessé és elérhetővé váljanak, mint most a metrózás, ez az út pedig ennek volt a kezdőbetűje. Csak érjek végig a mondaton… 🙂

Végezetül pedig legújabb filmem, bringatúra az Isztrián:

SZÁMVETÉS

Még egy éve se írom a blogot, mégis úgy érzem, itt az ideje számot vetnem veletek, nektek!

Először is, nézzük, milyen célokat tűztem ki a kezdetekkor:

1. Rövid távon szeretnék bevételt termelni szenvedélyeimmel: a fotózással, videózással, lehetőleg sportoláshoz, utazáshoz kapcsolódóan.

Hát igen, az első célt elértem! Mostanra eljutottam oda, hogy be-beesnek fizetős melók, pénzért is vágok már filmeket!! Tegnap ráadásul ránéztem az egyik fotóárusító weboldalra, ahová régebben töltöttem fel képeket, és meglepve tapasztaltam, hogy még ott is kerestem kőkemény 2,80 dollárt 😀 Még úgy is, hogy néhány feltöltött kép után abbahagytam az egészet, mert láttam, hogy sajnos a fotóim egyáltalán nem ütik meg a kívánt szintet, elsősorban az elavult fényképezőgépem miatt. Na mindegy, mindenesetre jót nevettem az összegen, meg azon, hogy azért csak működni fog ez is, hosszútávon.

Azon elképzelésem is abszolút bevált, hogy lesznek olyan melók, amik megdobbantják a szívem, mint az utazás, vagy a sportok és lesznek olyanok is, amik nem a szívemhez legközelebb álló témák, de ha azokból jön a bevételem, hát szívesen csinálom. A legtöbb bizalomra épp ez ad okot, lényegében minden úgy történik, ahogy elképzeltem. Vannak sikerek, csalódások, nehéz napok, de szinte minden úgy, ahogy vártam.

2. Középtávon szeretném akkorára növelni ezen bevételeimet, hogy főállásban az előbb említett dolgokkal foglalkozhassak.

Ide tájolom magam most. 2015 legfontosabb szakmai küldetése számomra, hogy lassan átcsoportosítsam erőforrásaimat és beindítsam a saját vállalkozásomat, amivel biztos jövedelmet termelek. Mindazonáltal már most látok annyira előre, hogy ez egyáltalán nem kivitelezhetetlen, hiszen van már megbeszélve néhány fizetős filmem, ráadásul túravezetői pályafutásom is kezd körvonalazódni, mindezeket kell nagyon hatékonyan és minőségileg végeznem, hogy további lehetőségeket hozzanak magukkal. Küzdöttem sokat tavaly, ám még csak most jön a java, rendkívüli év áll előttem. Úgy érzem, az már beigazolódott, hogy jó úton járok, van tehetségem ahhoz, amit imádok csinálni és ez nyerő párosítás. Sokat kell még tanulnom, kétség sem fér hozzá, mind szakmai, mind önmenedzselés terén, valamint üzleti dolgokban is képeznem kell magam, de megkérdőjelezhetetlen, hogy van értelme ezekbe energiát fektetnem.

3. Hosszú távon szeretnék ezekből annyi passzív jövedelmet elérni, hogy a hétköznapi megélhetésemet biztosítsák.

Ez már a 2016-os év projektje lesz számomra, legrosszabb esetben. Jelen helyzetemben azt sem tartom kizártnak, hogy előbb bekövetkezik, mint gondolom, de aggódnom emiatt egyáltalán nem kell. A tavalyi céljaimat is úgy értem el, hogy nem láttam magam előtt az utat teljes valójában és hosszában, csak tettem a dolgom és mindig az aktuális feladatokra koncentráltam. Ha tudod mit akarsz elérni, és elvégzed érte a napi feladataidat, az élet megoldja a többit, gyakran ezüsttálcán kínálja a lehetőségeket.

Itt tartok hát most, minden a terveim szerint alakul, s ahogy az előző posztban is írtam, már csak két év, és a blogom (és persze az életem) beteljesíti önmagát és remélem ezáltal sok embernek adok hitet, hogy kövesse az álmát, higgyen magában, és soha ne adja fel. Sokszor jött már szembe az a mondás, hogy nem a cél a lényeg, hanem az út, és most már én is értem. Ennek a kulcsa, hogy azt csinálom amit imádok, és néhány kivételtől eltekintve nagyon élvezem a kis karrierem: mikor egy hegyen rohangászok a kameráimmal, vagy ülök a gép előtt és alkotok, vagy amikor jön egy üzenet, hogy: jaaaj, de jó a film, úgy visszamennék. Ha pedig elérem a célom, az utam véget ér, és már nem lesz mit élvezni. Akkor majd új célom lesz és új utam, de azt is nagyon fogom élvezni, hisz az a lényeg! 😉