Balatonkör bringával

Bár tavaly felküzdöttem magam egy legendás Tour de France (kerékpárverseny) hegyre, óriás bringarajongóként mégse aposztrofálnám magam, ettől függetlenül igent mondtam egy balatonkerülő bringatúra filmezésére. A rajt-cél helyszín Balatonvilágos volt, az időtartam pedig 3 nap, ami átlagosan napi 70km-t jelentett. A Balaton Körút elnevezésű bringaúton csalingáztunk végig, ami ugyancsak erős túlzás, tekintve, hogy maga a kerékpárút jó, ha a táv kétharmadát teszi ki, főként a déli parton, ahol simán az alsórendű utakra vannak terelve a kétkerekűvel túrázók. Az úgynevezett kerékpárutak meg nagyjából olyan minőségűek, mint Budapest útjai, csak ott nem kátyúk vannak többségben, hanem a fák gyökerei által létrehozott mini dombságok és hegységek, amint évről-évre alakítanak egy kicsit az aszfalt felszínén. Ugyancsak szívfájdalom volt számomra, hogy a táv körülbelül 10%-a megy olyan helyen, ahol legalább látni lehet a Balatont.

Kilátás a Szigligeti várból

A Balaton a Szigligeti várból

A posztot azonban nem azért írom, hogy siránkozzak oldalakon keresztül, általában egy utazást sokkal inkább meghatároz a társaság és a hozzáállás, mint a körülmények. Minket pedig az sem zavart, hogy az első napon jól bőrig áztunk, illetve izmaink tejsav termelését is jelentősen megdobta a Tihanyi apátsághoz vezető emelkedő. Természetesen a Balaton látképe és a finom fagyi kárpótolt minket valamelyest, nem is beszélve a következő szakaszról: száguldás lefelé a hegyről dombról! Mivel az eső is elállt addigra, semmi sem állhatta utunkat, hogy elérjük az aznapi pihenőt Révfülöpön! Az éjszaka gyorsan és mélyálomban telt, másnap pedig a nekem leginkább tetsző szakasz várt ránk, főként Révfülöp és Keszthely között nem tudtam levakarni a mosolyt az arcomról, így még az se szegte kedvem, hogy ezúttal két hegyre dombra kellett felküzdeni magunkat, nevezetesen a badacsonyi borútra és a Szigligeti várba. A balatonfelvidék az egyik kedvenc régióm az országban, így nem ért meglepetésként a csodás panoráma és a finom bor sem! Keszthelyre begurulni pedig egészen különleges érzés, a szomszéd városban nőttem fel, így itt is jó sok időt töltöttem tinédzser koromban. Aznap még elgurultunk Balatonfenyvesig, s a nap hátralevő részét már csak egy bográcsnyi paprikás krumpli elkészítésének és elfogyasztásának szenteltük, illetve némi badacsonyi emlék elfogyasztásának.

Egy hűvös nap keszthelyen

Szél, szörfösök és kite-osok Fenyvesen

Egy kezdő szörfös

A naplementére se volt panasz!

 

Úgy volt, hogy az utolsó nap már könnyű lesz, hisz a déli parton néhány centiméternyi szintemelkedést kell csupán megtenni, a szél azonban előidézett nekünk másfajta nehézségeket, pedig nem is szembe fújt… A déli part amúgy is kevésbé látványos, főként, hogy itt kanyarog az út legtöbbet a házak között, így a meglepően sok villa, s luxusnyaraló jelenti a legtöbb látnivalót, de szerencsére ezt kompenzálandó (vagy véletlen), itt visz az út legközelebb a vízhez, körülbelül kétszer ötven méter hosszan… Sajnálom, ha a beszámolóm egy kissé keserédesre sikeredett, lehet, hogy inkább magamban csalódtam, mert az erőnlétem már nem a tavalyi, vagy mert túlságosan extraklasszis helyekhez vagyok szokva, pedig vannak azért csodás szakaszok, nem beszélve a kellemes emlékekről, de végeredményben mégis azt érzem, hogy kicsit sárga, kicsit savanyú… De legalább a miénk, nem?

Reklámok

ÚJ CÉLOK

Bizony bizony, új célok! A régieket majdnem teljesen elértem, bár a passzív jövedelmek generálásával vannak még problémáim, de ennek fényében az új célok leginkább ebben a témakörben csoportosulnak.

Először azonban lássuk, mit írtam le 3 évvel ezelőtt:

Rövid távon szeretnék bevételt termelni szenvedélyeimmel: a fotózással, videózással, lehetőleg sportoláshoz, utazáshoz kapcsolódóan.

Középtávon szeretném akkorára növelni ezen bevételeimet, hogy főállásban az előbb említett dolgokkal foglalkozhassak.

Hosszú távon szeretnék ezekből annyi passzív jövedelmet elérni, hogy a hétköznapi megélhetésemet biztosítsák.

Tulajdonképpen nagyon jól fogalmaztam, hisz óvatos voltam a “határidőkkel”, mostanra azonban éhes lettem, éhes a sikerre, amiből már tapasztaltam az elmúlt időszakban. Az első és második tétel abszolút pipa, főállásban filmezek és outdoor túrákat vezetek, hozzátéve gyorsan, hogy még nagyon sokat kell tanulnom, de szerencsére azt is nagyon élvezem, király érzés megcsinálni valamit, amit korábban nem tudtam! Az iskolában sokat tettek azért, hogy megutáljuk a tanulást, de ha olyasvalamit tanulsz, ami érdekel, amit szeretsz, az egy teljesen más dimenzió! Az is kikristályosodott az elmúlt időszakban, hogy a passzív jövedelem nagyon jól hangzik ugyan, de távolról sem arról van szó, hogy elültetem a pénztermő fát és onnantól semmit sem kell csinálni. Az viszont nyilvánvalóan nem mindegy, hogy valaki mennyi és milyen munkával keresi a pénzét. Én két lehetőséget láttam az elmúlt időszakban:

Megtanulsz valamit, ami nagyon trendi és felfelé ívelő, mint pl. webshopot üzemeltetni. Ez már ma is óriási biznisz, de számos tanulmány szerint az elkövetkezendő években tovább bővül majd a piac, egyre több üzlet lesz online. Világviszonylatban beszélek, nem Magyarországról. Ma már fillérekből össze lehet, hozni egy ilyet, de ne felejtsétek el, bár egy csomó mindent lehet automatizálni, önműködő sose lesz! Ha nulláról kezded, eleinte rengeteget kell foglalkozni vele, míg megtanulod hogy is kell csinálni, aztán felépíted, befuttatod. Ezután jöhet a szabadság része, amikor már csak napi pár órát (vagy annyit se) kell vele foglalkozni, de végleg sose hagyhatod magára, mert elavul, kimegy a divatból a terméked, vagy maga a weboldal stb…

A szenvedélyeddel foglalkozol. Sokunknak van hobbija, szenvedélye, amit imád csinálni, amire az összes pénzét költi, amibe úgy bele tud feledkezni, hogy órák múlva azt veszi észre, lement a nap… vagy épp feljött… Az én véleményem az, a mai világban már bármivel lehet pénzt keresni, csak nem mindig könnyű megtalálni a piacot. De mindennek van! Gondoljatok bele! Biztos jártatok már úgy, hogy egy piacon, plázában sétálva láttatok egy terméket, amiről nem hittétek el, hogy tényleg látjátok és tényleg pénzt kérnek érte. Nos, elárulom, ha nem lenne aki megveszi, nem gyártanák… Ha elkezded valamibe igazán beleásni magad, olyan közegbe járni, ahol hasonló érdeklődésű emberekkel találkozhatsz, olyan lehetőségeket fogsz találni, amire egymagad sose jöttél volna rá!

A végén azért zárójelben megjegyzem, a fent említett két út (valószínüleg) nem mindenki számára járható, különbözőek vagyunk, van, aki jobban szereti, ha bemegy egy irodába, megmondják neki, hogy mit csináljon, ledolgozza az idejét és kilépve a munkából nem is gondol rá másnap kezdésig. Tény, az általam preferált két út teljesen más életforma, sokkal szabadabb és ezáltal bizonytalanabb is, de Te, aki olvasol, valószínüleg azért teszed, mert változtatni szeretnél az életeden.

Jómagam egyébként a korábban említett két út közül mindkettőt választom, az elmúl három évben a szenvedélyemen, a filmezésen dolgoztam nagyon sokat, s most ehhez szeretném hozzátenni a másik opciót is, pénzt keresni online (nem webshopot csinálok 🙂 ). Az idei célom tehát:

Az online pénzkereseti rendszereimet felépíteni.

Egy következő bejegyzésben majd kifejtem jobban, mi is az én online utam! Addig is, ha éppen új életet szeretnétek kezdeni, és ráértek (36 percet), nézzétek meg az előadásomról készült videót, amit ebben a témában tartottam a tavalyi Járatlan Utakon Fesztiválon. Ha kérdésetek van, nyugodtan kommenteljetek, vagy akár adjatok tippet, milyen téma érdekelne Titeket!

Cseh kaland

Úgy alakult, hogy munkaügyben észak Csehországba kellett utaznom, pontosabban a határ túloldalára, tehát Németországba, de anyagi megfontolásból a szállásunk a cseh oldalon volt, illetve egy napot Prágára is szántunk! Ez volt az első hosszabb kiruccanásom motorral, eddig csak vidékre jártam vele, 2-300km-re. Már eddig is tudtam, hogy autópályán motorozni igazi büntetés, de sajnos ezúttal idő és pénz hiányában nem volt más választásunk, mint másfélóránként azért megállni, hogy kávézzak, elalvás helyett… Ez mondjuk Johannáról nem mondható el, ő simán belebólintott esetenként a hátamba… 😀

Az első csuda látnivalónk Königstein kisvárosa volt, ahová egy turista információs iroda kedvéért mentünk, meg mert majd szétdurrant már a hólyagom… Rég jártam már németországban, elfelejtettem, milyen tiszta rendezett, ápolt itt minden! Már önmagában a kisváros megérdemel egy látogatást, de a közelben tornyosuló, ugyancsak Königstein névre hallgató vár az igazi nagyágyú a környéken, vonzza a tekintetet ahogy a vidék fölé magasodik. Nagyjából 600 évig építgették, míg elnyerte a mai formáját, s érzékeltetés képpen elmondhatom, a várfal mellett sétálni egy kört, jó egy órába telik néhány fotó elkattintásával is kalkulálva:

A panoráma csodás!

A szemben látható homokkő hegy egykoron a tenger feneke volt!

Ez pedig a vár udvara, némi dekorációval 😉

 

Több múzeumba is be lehet itt lesni, sajnos nekünk hosszabb nézelődésre nem volt időnk, de kárpótolt minket a következő cél, Rathen kisvárosa, melyet két részre oszt az Elba folyó. Jól ki van ez itt találva, Oberrathen az egyik oldal, ahol le lehet parkolni kocsikkal és buszokkal (és persze a motorommal is) a túlpartra, ahol az érdemi rész van, pedig egy komppal lehet átmenni, egy csekélyke összegért (1€, vagy 1,80€ oda-vissza). Megkockáztatom, többet termel, mint a rezsije, az első körben nem fértünk fel, pedig 233 ember befogadására alkalmas… Na, de félre a magyaros anyagiaskodással, inkább indultam túrázni, ugyanis számos (inkább számtalan) túraútvonal cikázik keresztül kasul a hegyoldalban és azon túl is, mindenki kénye-kedve (vagy inkább erőállapota) szerint választhat hosszabb, vagy éppen rövidebb útvonalat, esetleg henyélhet az Elba partján, ahogy Johanna is inkább tette. Leírni nem tudom, milyen csodás helyeken jártam, beszéljenek inkább a képek helyettem:

Balkéz felől láthatjátok Rathent és a kompkikötőket

Homokkő tornyok

A túraösvények elképesztő helyeken kanyarognak

Így ki lehet bírni… 😀

Az utat úgy szerveztük, hogy Prágára is jusson egy napunk, ha már ott megyünk el mellette, badarság lenne kihagyni! Egyszer jártam már ott, s emlékeimben úgy élt, csodás, mint Budapest, csak több a szépen felújított épület. A legfrissebb emlékeim alapján viszont azt kell mondjam, jelen állapotaikban sokkal szebb Prága, magyarságom ide, vagy oda… Valami azonban mégis volt, amire nem emlékeztem… Annyi turista, amennyit az én idegrendszerem már nehezen visel, ritkán látok olyat még a legszebb városokban is, amiért megéri, hogy egyfolytában másokat kelljen kerültgetni, vagy ne értsem a mellettem álló barátnőmet, de az is rohadt idegesítő, mikor egy 200m hosszú hídon sorba kell állni, hogy a korláthoz férjünk csinálni egy fotót… Vagy erre készüljetek, vagy menjetek szakadó esőben, vagy menjetek a természetbe, ezeket tudom javasolni… 😀 Mindettől függetlenül, azt elismerem, tényleg csodás város, itt a bizonyíték:

Prága óvárosának főtere

Meg néhány turista…

Trinity is itt van a képen, de élőben a látkép volt érdekesebb…

Vagyunk náhányan…

 

Egy szösszenetet szeretnék még elmesélni erről a rövidke, de annál élvezetesebb útról, mert ez igazán megkoronázta a kiruccanást. Történt ugyanis, hogy az egyik szállásunk egy kis faluban volt, s mire odaértünk, már bezárt a bolt, tudtuk meg a vendéglátónktól. Nagyon elkeseredtünk, mert nem igazán volt pénzünk étteremre, s látta ezt a házigazda is, aki 20 perc múlva két tányér gőzölgő zöldséges-csirkés tésztával jelent meg! Már az nagyon jól esett, mikor kiálltak a kocsival a garázsból, hogy én betehessem a motort, de ez a madárlátta vacsora nem csak a pocakunkat, a szívünket is megtöltötte! Köszönjük!

Nem utolsó sorban még finom is volt!

MÁSODIK BENYOMÁSOK – Thaiföld, Malajzia

Egy szakács cimborámmal, Miroval utaztam Bangkokból Kuala Lumpurba két hét alatt, ezen utazás élményeit fogom most megosztani veletek, néhány korábbi tapasztalatommal megfűszerezve.

img_0940

Miro kedvence: bármi faszénen sütve!

img_0942

A kukoricán kívül felismertek bármit?

img_0945

“Éttermek” szépen sorban… 😀

img_0951

Ülő buddha

img_0953

Fekvő buddha (jelenleg a 3. legnagyobb Thaiföldön)

A végitéletünk az, hogy Bangkokra elég 2 nap… Egyébként megőrjít a másszáz, taxi, tuktuk, pingpong show édes négyes, mellyel egyfolytában sokkolnak mindenhol. A város azon részei amelyeket megismertem, kizárólag a pénzről szólnak. Nagyon szomorú, de az egész egy nagy maffia hálózatnak látszik. Lehúzás, lehúzás, lehúzás. A Királyi palotát és a Wat Pho-t (fekvő buddha) azért ajánlom mindenképp, meg egy kis csavargást mondjuk a kínai negyedben, aztán menekülj a városból. Amíg ott vagy, lehet buszozni, az kb. ingyenes, (én legalábbis még nem tudtam jegyet venni), vagy taxizni, de kizárólag a taxi-meter-rel menjetek, különben azok is lehúznak!

A menekülésre jó lehet az éjszakai vonat, vagy a repülő is. A vonat nagyon jó feeling (csak ne TGV-re számíts) és budget utazóknak fontos szempont lehet, hogy ezzel megspórolnak egy éjszakányi szállást, a repülő meg ugye repülő, azt nem nagyon kell magyarázni. A belföldi járatok egy része viszont nem a Suvarnabhumi reptérről megy, hanem a Don Muangról! Nem szabad ettől megijedni, mi Krabira repültünk és a Don Muangról induló gépünk annyival volt olcsóbb, hogy még taxival együtt is jobban jártunk, mint a Nemzetközi Reptérről. Thai Lion Airral repültünk, teljesen rendben volt. Krabi Town-ban egy éjszakát töltöttünk csupán, de elképesztően üdítő élmény volt Bangkok után, álmos kisváros, jó nagy piaccal, kevés turistával, családias hangulattal. Itt ettük a legjobb csirke satay-t az egész út során, valamint ez a város billentett vissza minket nyaralás hangulatba.

img_0975

Egy kis kreativitás, imádom!

img_0976

Azért Krabi Townban is volt mit megnézni

img_0978

Az apály ront az összképen, de azért… 🙂

img_0985

Egy étterem Krabi Town-ban

img_0989

Tizenvalahány satay-t ettünk meg, a legjobbat az egész út során!

img_0995

A piac Krabi Town-ban

A vakszerencse egy muszlim hotelbe sodort minket, ahol elképesztően kedvesek voltak, Malajzia előszele, de erről majd később. Kipihentük a sokkot és másnap továbbindultunk Ao Nang-ra. Erre a legolcsóbb és abszolút járható út a helyi busz, azaz kis pickup, mely gondolom a helyi járatos busz itteni megfelelője. 50 bath-ért (kb. 400 ft 2017-ben) elvittek minket a 25 km-re fekvő tengerparti településre.

img_0997

Helyi járat!

Ez már sokkal “turistásabb” város, de zsúfoltnak ezt se mondanám, valahogy egész Thaiföldön azt éreztem, hogy óriási túlkínálat van, szinte sehol sincs teltház, sőt, inkább pangás van, nem értem, hogy tud életben maradni ennyi hely és hogy tudják ennek ellenére is ilyen magasan tartani az árakat. Merthogy a korábbi sztereotípiákkal ellentétben – Thaiföld azon vidékei amerre jártunk – egyáltalán nem olcsók, utcán lehet ugyan 4-500 forintért enni, de egyrészt kis adagokról beszélünk, másrészt egy étteremben ez mindjárt 1200 Ft-ról indul. Saját fürdőszobás szállásaink nagyjából 5-8000 Ft között mozogtak éjszakánként, a nívójuk erősen ingadozó, nem feltétlen az ár függvényében. A falak mindenhol papírvékonyak, tehát a nehezen alvók hozzanak füldugót, és van ahol naponta adnak 2 fél literes vizet és takarítanak, ráadásul még hűtő is van a szobában, máshol meg még tiszta ágyneművel sem sikerült várni minket.

img_0998

Látványosnak látványos, de a víz nem az igazi…

img_0999

Azért nem úsztam meg, volt 2 nap, mikor csak rizst ettem… Miro viszont kóstolt amit ért… 😀

img_1007

Egy Ao Nang-i galéria

img_1008

Thaiföld 94%-a buddhista, de dél felé haladva vannak már muszlim kisebbségek is.

img_1009

Tengeriherkenytyű imádók fellegvára…

img_1010

…ha meg bírják fizetni, ugyanis elképesztő árak vannak!

Ao Nang tengerpartja nem a leginkább képeslapra illő, az itteni homok nem az igazi, így a tenger se igazán tiszta, érdemes inkább a közeli Railey beach-re áthajózni ott fehér homok és kristálytiszta víz vár rád! Itt is a “hivatalos” céggel érdemes menni, 200 bath-ért oda vissza jegyet lehet venni, a hiénáknál meg 150-től kezdődik egy út… 9-től 6-ig járnak a hajók, ami egy strandolásra bőven elég, nekem kettőre is… Railey beachen megszállni szerintem nem érdemes, mert egyrészt nagyon kicsi és hamar unalmassá válik, másrészt kétszer annyiba kerül a szállás. Egy rakás cég szervez 1 napos hajós programokat a közeli szigetekre, ha van rá 1000 baht-od, nem rossz program, általában 4 sziget, snokelling, ebéd van a programban. A Maya öblöt nem javaslom, persze, ott forgatták a Part-ot, de egyrészt Leo már nincs ott, másrészt akkora tömeg van, hogy teljesen élvezhetetlen. Inkább menj el valami eldugottabb helyre, az is lesz olyan gyönyörű és még élvezni is fogod!

img_1020

Longtail boattal megyünk a strandra

img_1023

Railey beach

img_1025

A parton sorban állnak a büféhajók

img_1027

Itt csodás a víz

img_1048

Naplemente Ao Nangról nézve

Ao Nangból Penangba (George Town) mentünk, az utazáshoz pedig kényelmes megoldást választottunk, befizettünk egy irodánál fejenként 900 baht-ot (kb. 7500 ft 2017-ben), ami soknak tűnik elsőre, de végeredményben 500km utazásért amiben egy határátlépés is benne van, talán nem vészes. Biztosan van olcsóbb módja is George Town-ba jutni, de mivel Miro csak két hetet töltött itt, fontosabb volt, hogy minél gyorsabban, egyszerűbben jussunk oda. A repülővel itt nem jártunk volna jól, mert egyrészt még drágább, másrészt Kuala Lumpur-i átszállással lett volna, ami finoman szólva se ésszerű.

img_1060

Jobban bírtuk a minivan-eket, mint számítottunk rá…

img_1061

George Town egy szigeten van, amit két híd köt össze a szárazfölddel

img_1065

A régi kikötő

Azt hiszem ez volt az utazásunk csúcspontja! Egyrészt másfél havi ittartózkodással a hátam mögött most már bátran kijelentem, Malajzia sokkal jobb hely, mint Thaiföld, ráadásul mindez George Town-ra hatványozottan igaz. A város legjobb “kocsmáját” is megtaláltuk este, ami valójában egy bolt, egy rakás kinyitható asztallal, székkel felszerelkezve. A sör féláron van a többi bolthoz képest, így estére ide verődik össze mindenki, legyen akár eső, akár holdsütés. Miroval leültünk délután és pár óra leforgása alatt megismerkedtünk egy belga nővel aki amúgy 12 éve Indonéziában él, csak most üzleti úton volt ott, 2 fiatal helyi programozóval, illetve 2 idősebb helyi arccal, akik mindent tudnak a környékről. Mindezt csak úgy a semmiből. Persze napközben is aktívak voltunk, a város telis teli van street artokkal, érdemes hát itt is eltölteni néhány napot, de 2-3-nál több itt se kell, szerintem.

img_1071

no comment

img_1080

A híres-neves kocsma-bolt

aztán ránk szakadt az ég...

aztán ránk szakadt az ég…

...de megoldottuk! :)

…de megoldottuk! 🙂

Az utunk a végéhez közeledett, Kuala Lumpurba busszal mentünk tovább, a legkényelmesebbel, amiben valaha ültem, konkrétan fotelekben ültünk. 2×2 sor ülés helyett itt csak 1×2 meg 1×1 ülés van, menő! Nagyjából 4 óra az út, bár itt megint nem értettem, hogy élhet meg ennyi busztársaság úgy, hogy mondjuk 5-6 busz indult egyszerre, és mindegyiken csak néhány ember ült. A miénken összesen 5-en voltunk…

img_1087

Fotelbusz

KL-be már szinte otthonosan mozogtam, egyrészt a város nem nagy, másrészt már jártam ott, a kínai negyed ott is kihagyhatatlan. A Petronas tornyokat szerintem este, sötétben érdemes megnézni, akkor a leglátványosabb főleg a park felőli oldalról, a skybridge-re viszont szerintem nem éri meg felmenni, sokkal inkább a KL (vagy Menara) towerre érdemes rászánni a pénzt, (a Petronas toronyba 85RM (5500 ft)  a KL towerbe 105RM (6900 ft), onnan teljes 360 fokos panoráma nyílik a városra, ráadásul este 9-ig nyitva van, aki szeretné, naplementéhez is igazíthatja a felmenetelt. Van még a városban jónéhány múzeum, mi a Kuala Lumpur City Gallerybe mentünk be, 5RM a belépő és levásárolható a büfében, ajándékboltban! A város történetét mutatja be, illetve egy óriási város-makett is van ott, megéri ide benézni!

img_1096

Kuala Lumpur a legzöldebb város amiben valaha jártam!

img_1112

Óriási KL makett

img_1107

A helyi nevezetes madárpark is érdekes lehet, de oda majd csak ezután megyek, idővel arról is beszámolok, meg még sok minden másról, hiszen az elkövetkezendő hónapot még itt töltöm, holnap érkezik a barátnőm és általa majd egy újabb nézőpontból tesztelem Thailföldet és Malajziát.

Most viszont Miro-nak szeretném megköszönni ezt a két hetet, nélküle biztos nem ettem volna ennyi féle kitudja micsodát, és biztosan nem lett volna felejthetetlen ez a túra! Köszönöm barátom!

img_1116

U.I.: Ha a kajakóstolós videóinkra is kíváncsi vagy, a facebook oldalamon a videók között megtalálod 😉

 

Khao Sok és a vizi lét

Khao Sok nemzeti park

Khao Sok nemzeti park

Thaiföldön belekóstoltunk egy kis vizi létbe is, a Khao Sok nemzeti parkban úszó házakban aludtunk, melyeket csak vizi úton lehet megközelíteni. Rég voltam már ilyen közegben, ahol szinte semmi gépzaj sincs, igaz, némileg rontotta az összhatást, az este hatkor bekapcsolt agregátor… Ettől függetlenül, el tudnék képzelni ott néhány napot (többet azért nem!), igaz, maga a szállás annyiba kerül mint egy “valódi” hotelszoba, pedig itt csak 2 szivacs van a földön, amin aludni lehet. Igaz, az elképesztően kényelmes volt! És bocs, én marha a szobáról nem készítettem képet, de a házakról azért igen!

vizielet-9

Úszó házak a felduzzasztott tavon

A Nemzeti Parkot 1980-ban alapították, de csak 1982-re duzzasztották fel a Pasaeng folyót, létrehozva a Cheow Larn tavat. Az itt található őserdő nagyjából 160 milliós éves múltra tekint vissza, igazán örömteli, hogy valóban próbálják megóvni! Persze 100%-ig nem lehet, kissé nehézkes volna evezős csónakokkal közlekedni a 165 km2-es területen. Az itteni motorcsónakok megragadták a figyelmemet, igazán érdekes, ahogy a kiszuperált autómotorokat reinkarnálják!

vizielet-8

Egy kiszuperált Toyota motor

vizielet-3

Legközelebb megkérdezem, szoktak-e versenyezni is?

Romantikus, idilli környezet ez itt, de egyáltalán nem álom életcél. Az itt dolgozók többnyire családjuktól elszakítva tengetik a napjaikat, nagyjából 3-4 havonta jutnak haza. Thaiföldön egyébként is leginkább az a jellemző, hogy az emberek hetente 7 napon dolgoznak. Mivel jelenleg csak turista övezetekben mozgolódom, ez természetesen elsősorban azokra igaz, akik ebben az iparágban dolgoznak, ők viszont nincsenek kevesen, elképesztő mennyiségű nyaraló és utazó van Thaiföldön. vizielet-10

Tik volt a helyi vezetőnk, vicces volt, ahogy a tavon egyfolytában a telefonját babrálta, hogy néhol elkapjon egy-egy térerő darabkát… A házaknál egyáltalán nincs vétel, nem elég, hogy a család a városban él, még nagyon kommunikálni sem tudnak…vizielet-11

Ennek a fickónak (itt felül) elképesztően hosszú körmei voltak, rikítózöldre festve! Nem mertem lefotózni, nehogy belém vájja őket, vagy bepróbálkozzon…vizielet-6

Az öreg (fent) igazi karakter. Már ránézésre is. Amúgy igazi csendes “gyilkos”, nem is emlékszem, hogy láttam-e beszélni, de amikor hülyéskedésről volt szó, Ő azonnal benne volt. Imádtam is, mikor a 35 fokban egy óvatlan pillanatban háton locsolt a 15 fokos(nak tűnő) patakvízzel…

vizielet-7“Hazafelé” tartunk a dzsungeltúránról

Igyekszem hamarosan további tapasztalatokról beszámolni, remélem nem ítélkezem túl sokat, és igyekszem nem is felületes lenni! Ha netán van valami ami pedig specifikusan érdekel titeket, nyugodtan írjatok, lesz időm felfedezni mindent!

 

Thaipusam fesztivál

FIGYELEM! Lentebb a nyugalmad megzavarását okozó képek lesznek, kérlek, csak akkor görgess lejjebb, ha felkészültél lelkileg!

Úgy alakult, hogy épp Kuala Lumpurban voltam, ráadásul épp két csoport között (kvázi szabin), és épp erre az időszakra esett a Thaipusam fesztivál, az itteni hinduk legnagyobb ünnepe. Bár elég nehezen viselem a tömeget, úgy gondoltam, kihagyhatatlan lehetőség, így fogtam a kis kamerámat, és igyekeztem megörökíteni minden fontosabb momentumot!thaipusam-10

Ez az ünnep tulajdonképpen egy zarándoklat a hinduk számára, melyet egy 48 napos böjt előz meg, ekkor csak zöldséget, gyümölcsöt, illetve tejet és vizet fogyasztanak, valamit tartózkodnak a testi örömöktől is! Maga a zarándoklat hossza mindenkinek a saját elvetemültségétől függ, a legtöbben a 4km-es végső etapot teljesítik, de rengetegen gyalogolnak Kuala Lumpurból is (kb. 15km), sőt van aki ennél messzebbről vág neki az útnak! Mezítláb, áldozatukkal a fejükön, mely a leggyakrabban tej, ezt viszik a célig, ez a Batu Barlangban lévő templom.

klthaipusam

Óriási mázlim volt, épp a hotelbe tartottam, mikor belefutottam a fesztivál kezdetébe!

A fenti fotót még Kuala Lumpurban lőttem, két nappal a fesztivál előtt, akkor indultak onnan a népek, gyalog! Én azonban a kényelmes utat választottam, vonattal utaztam ki a Batu barlanghoz. Helyiektől kaptam azért tippeket, így megérkezés után a Batu folyóhoz siettem, ott kezdték ugyanis a szertartásukat!

thaipusam-3

Az elmondások alapján azt hittem, majd a folyóban fürdenek, de egész kultúrált zuhanyzó volt felállítva… Mondjuk annyira zárt amennyire látjátok, de itt nem is a szappannal, meztelenül fürdés a lényeg!

thaipusam-1

Erről gondolom, hogy valamiféle áldás lehet…

thaipusam-2

Ő már totálisan transzban volt, egy idő után annyira, hogy adniuk kellett neki valamit, hogy egy kicsit visszazökkenjen… Valami fehér por volt, lehet hogy cukor, vagy kokain, a vegyjelét nem láttam… (és bocs a komolytalankodásért, ez kihagyhatatlan volt)

Ezt a helyet egyébként leginkább úgy tudnám leírni, mint egy versenypályán a depo. Körbe sátrak vannak és a csapatok ott készülnek elő a “futamra”. Először is megfürdenek, ezzel szó szerint és átvitt értelemben is megtisztítják magukat. Ezután kezdődnek különféle rituálék, hajat vágnak, beöltöznek, a papok megáldják őket, és a vérmesebbek testébe különböző kampókat és piercingeket aggatnak, illetve itt veszik magukra a kavadi-kat, azok ilyen óráiási feldíszített szerkezetek, amiket felcipelnek egészen a barlangba, melyet 272 lépcsőn lehet elérni. Jónéhány közülük (mint a fenti úriember is) transzba esik, és félig önkívületben teszi meg az utat.

thaipusam-4

A zenészek rettentően monoton “zenét” játszanak, mely segít, hogy transzba essenek

Ahogy korábban említettem, csapatokban “dolgoznak”, mindegyikben van egy, aki cipeli ezt az óriási monstrumot, előtte megy a zenekar, akik szinte megállás nélkül játszanak, illetve hátul mennek még a segítők, akik alkalmanként felfrissítik a hősüket, vagy hordárukat, vagy nem tudom minek nevezzem. Egyiküknél van egy kisszék is, az ember ugyanis időközönként megáll, ilyenkor leül pihenni. Alkalmanként a fáradság miatt, alkalmanként pedig az óriási dugó miatt nem tudnak tovább menni.

thaipusam-5

Transz…

thaipusam-6

Ő se hiszem, hogy minden egyes pillanatra emlékszik…

thaipusam-7

Csengettyűk a vállban?

thaipusam-8

Ez a lécső aljánál lévő tömegben készült, gondolom már koncentrált a lécsőkre

 

thaipusam-9

Más forrásokból pedig értesültem, hogy ezek az “elvetemült” emberek, a civil életben simán doktorok, ügyvédek, üzletemberek…

thaipusam-11

Lehet, hogy holnap már épp plasztikai sebészként fog dolgozni…

A lépcső leginkább az előtte összetorlódó tömeg miatt kihívás, persze, azért el tudom képzelni, hogy azzal a nagy szerkezettel a vállamon, máshogy fogalmaznék… Mindenesetre itt már szerintem mindenki érzi, hogy közel a vége! Ők itt lentebb már felértek, de gondolom megvárják a lemaradt barátokat, családtagokat.

thaipusam-12

Nem tűntek épp frissnek ők sem…

thaipusam-14

…és ők sem.

thaipusam-15

Láthatjátok, hogy még azok, akik “csak” tejet hoztak a fejükön is egészen elcsigázottak, nemhogy a fenti úriember, aki a segítői nékül nem jutott volna fel.

thaipusam-13

A fenti fotón, jobb oldalt láthattok egy templomot, ide jön mindenki aki az ezüstedényben a fején tejet hozott. A kép jobb alsó csücskében talán látszik is (azért így fogalmazok, mért én tudom, tehát nekem látszik, de lehet, hogy nektek nem, akkor bocs), amint átadják a papoknak az edényeket, akik beöntik valahova (azt nem derítettem ki, egész pontosan hova). A bal oldali részen a tömegben papok jönnek mennek és távolítják el a kampókat, piercingeket, és mindent amit magukba aplikáltak ezek a vallásuk iránt rendkívüli módon elhivatott emberek.

thaipusam-16

Ami nagyon érdekes, hogy egy csepp vért sem láttam sehol! Még akkor sem, mikor eltávolították a kampókat!

A zarándoklatot egyébként óriási fesztiválhangulat övezi, helyenként már-már búcsú hangulata van, de számomra is inkább volt zarándoklat végighömpölyögni a tömeggel a végső 4 kilométeres szakaszon.

thaipusam-17

Kérsz egy kanállal?

Végül pedig elnézést kérek az esetleges pontatlanságokért, nem vagyok vallás szakértő, csak egy műkedvelő, és szerettem volna néhány érdekes információval szolgálni, de alapvetően az élményeimről akartam beszámolni, leginkább fotók által. A fesztivál egyébiránt nagyon magával ragadó, legalábbis azok számára, akik nyitottak az ilyesmire, mert azért vannak olyan dolgok is, ami néhányakat bizonyára elborzasztana. Azt se mondhatom, hogy kedvet kaptam, hogy felvegyem a hindu vallást, de rettentően tisztelem ezeket az embereket, hogy a mai modern, materiális világban ennyire ragaszkodnak az ősi szellemvilághoz. Összességében pedig nagyon hálás vagyok, hogy az élet úgy hozta, részt vehettem ezen az őrült fesztiválon!

Szívesen veszem, ha nálam nagyobb hindu szakértők kijavítják a tévedéseimet, netán egy-két plusz információt hozzákommentelnek a bejegyzéshez! Köszönöm!

 

NAGY UTAZÁS

A karácsonyi időszak egészen hasonlított arra, amire vágytam évek óta, szeretetben telt, nem dolgoztam, az időmet a szerelmemmel, a családommal és a barátaimmal tölthettem. Még sok ilyet! 🙂

Ebből kifolyólag nem is nagyon volt miről írni, azóta viszont tovább lendült az idő kereke, egy újabb álmom valósul meg, két és fél hónapig fogok Dél-Kelet Ázsiában utazgatni, egészen pontosan Thaiföldet és Malajziát látogatom meg, a többi meg majd alakul. Egy hónap meló, aztán másfél hónap szabadság, ekkor fog Johanna is csatlakozni hozzám! (Meg mint azóta kiderült, Miro barátom is!) Ennek köszönhetően a blog egy kicsit utazós bloggá fog vedleni erre az időszakra, igyekezni fogok minél sűrűbben írni az ottani tapasztalataimról, illetve próbálok majd természetesen videókat is csinálni, amiket majd a facebook oldalamon láthattok, aztán ha visszatértem, terveim szerint egy viszonylag komolyabb filmes beszámolót is összevágok majd, de erről úgyis tudni fogtok! 🙂

A múlt év óriási lépés volt számomra, nagyjából célba értem, egész évben nem volt más dolgom, mint utazni (túrákat vezetni) és filmezni. Elképesztően izgalmas, eseménydús és király év volt, s már most látom, hogy az idei még olyanabb lesz! Igaz, még el se kezdődött, már hulla fáradt vagyok, reggeltől estig készültünk az útra, közben igyekeztem mindent úgy otthagyni, hogy ne káoszba kelljen hazamenni, mindemellett pedig filmeket is vagdostam folyamatosan! Jut eszembe, ha van kedvetek, kövessetek a youtube-on is, mostanában viszonylag gyakran tudtunk újabb anyagokat feltölteni, illetve reményeim szerint most még minőségibb filmeket fogunk készíteni!

Ezt a posztot még otthon kezdtem el, gondoltam majd az első napokban befejezem és posztolom, hát mindjárt a 3. napom behalt a laptopom kijelzője, mostanra sikerült áthidalni a problémát (egy hdmi kábellel és egy hdmi bemenettel rendelkező tv-vel a jelenlegi hotelünkben…) Mondhatnám, hogy visszanyalt a fagyi, hisz ilyen esetekben másoknak mindig azt mondogatom, ahh, ugyan, az csak pénz (mmint a tönkrement laptop), de bevallom, ez most engem is érzékenyen érintett. 2-3 nap után aztán sikerült túltennem magam a dolgon, és mint látjátok, végül a megoldást is megtaláltam, ezzel bizonyítva, hogy tényleg kár időt pazarolni a kesergésre. A megoldás mindig ott van a közelünkben, csak észre kell venni. Nem tudom az elkövetkezendő hetekben mikor, és mennyit leszek olyan helyen, ahol lesz lapostv, de igyekszem minél gyakrabban beszámolni az itteni kalandozásainkról!

HULLÁMHEGY

Én meg rajta ülök a tetején. Végre. Ezt vártam már mióta, végre elárasztottak munkákkal, párhuzamosan vágok 3 filmet, közben egy következő költségvetését kellett összeraknom (igen, már itt tartok, költségvetést (!!) kellett csinálnom), és egy utána következőt tervezgetek fejben. Amúgy meg 3 hét múlva utazom egy túrára, arra is készülnöm kell lassan.

De kezdem az elején…

Néhány hete forgattunk egy motoros csapattal, off-road túrán voltak (magyarul terepmotoroztak), ott kellett operatőrködnöm, ami egyáltalán nem volt könnyű feladat, ugyanis terepjáróval követni motorosokat közel sem egyszerű, nagyon nehéz volt értékelhető felvételeket csinálni róluk. Azért sikerült jó snitteket is rögzíteni, a filmnek pedig csináltam egy rövid kis introt, amit 3 nap alatt 1500-an néztek meg. Bele sem megyek, hogy ez sok-e vagy kevés, de számomra sok, hisz eddig csak egy-két videóm ért el ennél nagyobb nézettséget, de közel sem három nap alatt. Nyilván az is külön történet, hogy a téma az egyik legfontosabb, nem feltétlenül a vágás, de lépkedek előre, sőt, felfelé a létrán, ez kétségtelen!

Hétvégén vidéken voltam forgatni, magyarország első motoros campingjében (Motocamp Hungary) és megint csupa jó élmény ért. Mondanom sem kell, a motorozást és a forgatást is eszméletlenül élveztem, ez nem is nagy meglepetés, mindkettőt imádom csinálni. Mindezeken felül viszont a bónuszt egy beszélgetés jelentette, egy sráccal akivel másodszor találkoztam életemben. Este nagyon jól elbeszélgettünk életútról, szenvedélyről, sorsról, a feladatainkról az életben. Ami számomra a bónuszt jelentette, hogy ez az ember, aki egyáltalán nem ismer, nem tudja honnan jöttem, mit csináltam eddig, milyen a habitusom, vagy milyen filmeket csináltam eddig, azt “vágta a képembe”, hogy mennyire látszik, rám van írva, a filmezés az életem. A mai napig olyan hihetetlen érzés ezt hallani, pedig már nem először mondják… 🙂

Ugyanezen a hétvégén rendezővé is avanzsáltam, csak az új olvasók miatt mondom, (remélem van olyan) megint járatlan utakra tévedtem… Emberek irányításában van már némi tapasztalatom, nem esik nehezemre, HA ki van mondva, hogy ez a feladatom, de azért rendezőnek lenni még ismeretlen feladat. Ebben a szituációban azért meg kellett szokjam, hogy egyrészt vadidegeneket kell irányítanom, ráadásul olyanokat, akik eddig nálam jóval többet letettek az asztalra, mégha más területeken is, összességében nagy kihívás volt, hogy egy sikeres üzletembernek én mondjam meg, merre van az előre. Végeredményben azért úgy gondolom hamar belejöttem a dologba, és nagyon jó érzés, hogy bíznak bennem, elfogadják, hogy ebben én vagyok a szaki, hogy 8-an állnak körülöttem és én tartom az eligazítást. Mindezek után viszont még nagyobb a megfelelési kényszer bennem, hogy olyan filmet rakjak össze, amire ők is csettintenek és azt gondolják, volt értelme hogy egész nap dirigáltam nekik, esetenként szivattam őket.

-Bocs srácok, vegyük fel újra, nem indult el a kamera…

Rohadt ciki ezt mondani, de még nagyobb ciki, ha végül kimarad a filmből egy fontos jelenet. Én tudom, hogy megesik az ilyesmi, bennük viszont lehet, hogy az fut végig, hogy lehet ekkora balfasz a csávó… 😀 De azért ha belegondoltok, rendezőnek lenni, átlátni mindent, párhuzamosan 4 kamerával forgatni elég komoly feladat, elkerülhetetlen egy-egy hiba. Ilyen miatt sose fogom rosszul érezni magam. Szoktuk mondani, csak az hibázik aki dolgozik!

Még egy dolog történt ami megmelengette a szívem, egy régi barátommal találkoztam, s csatlakozott egy barátnője is, akivel mikor kettesben maradtunk, hogy, hogy nem, a szenvedélyről kezdtünk beszélgetni. Olyan kiselőadást tartottam neki, hogy a végén megjegyezte, motivációs előadásokat kéne tartanom… 😀 Tök jó volt ezt hallani, hisz ezt a blogot is ugyanezen célzattal kezdtem el, és idővel élőben is szeretnék ilyen jellegű előadásokat tartani, most, hogy már van mondanivalóm. A jövőben tervezek egy bejegyzést írni összefoglalandó eddigi tapasztalataimat szenvedélyről, az utunkról, célokról, hogy érjük el őket, és hogy mennyire boldoggá tudnak tenni mindezek.

Pontosan ezektől vagyok jelenleg a hullám tetején, élvezem a napokat, a kihívásokat, boldoggá tesz minden apró siker, megint nincsenek szabad perceim sem, de épp ettől érzem, hogy végre úgy haladok, ahogy szeretnék. Megint flow érzés van, és jelenleg két dolog foglalkoztat. Élvezni a jelent, és sikerrel venni az akadályokat.

Zárójelben pedig itt az intro amit említettem:

HIÁNYOSSÁGOK

Vannak. Bár ahogy oly sokszor, most is mondhatom, minden csak nézőpont kérdése. Ráadásul nyilván főként az hajt előre, hogy mindig elégedetlen vagyok magammal, de mégis, valaki segíthetne megtalálni az egyensúlyt, mert sokszor úgy érzem, indokolatlanul kicsi az önbizalmam. Kezdenek megtalálni most már komolyabb felkérések is, és minden ilyen alkalommal végigfut az agyamon, hogy vajon képes vagyok-e a feladatra, elég jó vagyok-e… Mindeközben tudom, mekkora marha vagyok, hisz különben nem is kérnének fel ezekre a melókra… Még szép, hogy meg tudom csinálni, mindig mindent megoldok, de jó lenne, ha ezen a téren (is) tudnék fejlődni, mert tudom az életem számos területére kihat(na). Bízom benne, hogy ha ezeken a vastagabb fákon is túl lesz a fejszém, jobb lesz a helyzet, mert az is még csak az első lépés, hogy önmenedzselésből ötös legyek.

Hiányosságaim másik része már sokkal inkább technikai, már megint kinőttem a felszerelésem (basszus a világ összes pénze nem elég, hogy mindenem meglegyen ami kell), a fentebb említett felkérésekkel párhuzamosan az is tudatosult bennem, hogy már kevés a GoPro, kell egy rendes kamerát vennem. Abba bele se kezdek, mekkora dilemmában vagyok, hogy dslr, milc, vagy blackmagic kéne-e… Aki érti az iménti felsorolást, nyugodtan adhat tanácsot, hogy melyik irányba volna érdemes keresgélnem, mert eléggé tanácstalan vagyok.

Harmadik hiányosság: ezt nem bánom, ez egy olyan dolog, amire eddig nem igazán volt lehetőségem, egy olyan dolog, amiről fingom sincs, de egyben olyan is, amit nagyon szeretnék megtanulni, ez pedig a forgatókönyvírás. Eddig mindig csupa olyan filmet forgattam, amiknél ilyesmire nem volt lehetőség, azt leszámítva, hogy tudtam bringázni fogunk, vagy túrázni, vagy highlineozni, semmi más paraméter nem volt fix, ami alapján tervezni tudtam volna, annyit tehettem, hogy próbáltam előre kitalálni, milyen snitteket volna érdemes felvenni, aztán vagy meg tudtam valósítani, vagy nem. Ellenben most két olyan reklámfilmet is fogunk csinálni, amiknél nemhogy lehet, kell majd forgatókönyvet készítenem, szóval nesze nekem, ezt is megtanulhatom.

További hiányosságaimat már nem sorolnám, az, hogy nem tudok vágni, fasza effekteket csinálni eddig is nyilvánvaló volt, úgyhogy nincs más hátra, mint előre, továbbra is tanulni, tanulni, tanulni. Jaaj megint ez a kurva önbizalomhiány, mi? Najó nem mindig, azért a nagyon küzdelem közepette még mindig tudok nevetni magamom, szóval nevessetek Ti is… 🙂

Végezetül pedig egy videót kaptok ajiba, mindig annyit pofázok az inspirációról, hát most újra felfedeztem DubFX-et, mondhatom, számomra követendő példa. Azt csinálja amit imád és közben utazgat szerteszét. Jó neki. Jó nekem! 🙂

ÚJABB LÉPÉSEK

Jelentkezem egy újabb rövid bejegyzéssel, mert újabb filmem készült el! Még tavaly ősszel voltunk az Isztrián bringatúrázni, de azzal véget is ért a szezon, jött a tél, karácsony, mindenféle dolgok, ezért csúszott át januárra az elkészülése. Ezzel is új tapasztalatot szereztem annak terén, hogy a jövőben a filmjeimet minél előbb elkészítsem a “forgatások” után. Akkor még friss az élmény, a felvételek nagy részére emlékszem, sokkal gördülékenyebben tudok úgy filmet vágni, bár ezzel óriási nagy okosságot nem mondtam. Mindenestre így is csupa pozitív visszajelzést kaptam, s a legfontosabb, hogy a Baraka főnöke is azt írta, egyre jobb vagyok. Ez a legfontosabb, hogy fejlődöm, bár én belülről (nyilván) nem látom úgy a különbséget a filmjeim között mint mások.

Időközben újabb dolgok is történtek, az egyik számomra fontos, hogy végre a szabadúszós oldalról (odesk.com) kaptam egy munkát. Már íram erről az oldalról, azért szimpatikus nagyon, mert online munkákat lehet itt kifogni, amit nem kell magyaráznom, mekkora szabadságot ad. A legnagyobb nehézség itt, az első néhány meló megszerzése, ugyanis az oldal értékeléses rendszerben működik, azaz engem is értékelnek a munka elvégeztével és nekem is minősítenem kell a munkaadómat. Ebből következően minél több és jobb értékelést kapok, a későbbiek folyamán annál könnyebb lesz újabb melókat kifogni. Most ebben is tehetek egy első, fontos lépést. Szépen lassan, de biztosan haladok mindennel amik érdekelnek, s most még kicsit türelmetlen vagyok, de tudom, ez az ütem exponenciálisan fog gyorsulni, egyszercsak elkap majd a gépszíj és özönleni fognak a melók, az utazások, megrendelések és persze a pénz is.

A másik szívemet dobbantó kaland pedig az volt, hogy a születésnapomra Párizsba utaztam, egyetlen napra. Talán mások számára értelmetlennek tűnhet, hogy egy napra minek mentem, de számomra ennek jelképes ereje van. Nagy vágyam, hogy idővel az ilyen kiruccanások annyira természetessé és elérhetővé váljanak, mint most a metrózás, ez az út pedig ennek volt a kezdőbetűje. Csak érjek végig a mondaton… 🙂

Végezetül pedig legújabb filmem, bringatúra az Isztrián: