Balatonkör bringával

Bár tavaly felküzdöttem magam egy legendás Tour de France (kerékpárverseny) hegyre, óriás bringarajongóként mégse aposztrofálnám magam, ettől függetlenül igent mondtam egy balatonkerülő bringatúra filmezésére. A rajt-cél helyszín Balatonvilágos volt, az időtartam pedig 3 nap, ami átlagosan napi 70km-t jelentett. A Balaton Körút elnevezésű bringaúton csalingáztunk végig, ami ugyancsak erős túlzás, tekintve, hogy maga a kerékpárút jó, ha a táv kétharmadát teszi ki, főként a déli parton, ahol simán az alsórendű utakra vannak terelve a kétkerekűvel túrázók. Az úgynevezett kerékpárutak meg nagyjából olyan minőségűek, mint Budapest útjai, csak ott nem kátyúk vannak többségben, hanem a fák gyökerei által létrehozott mini dombságok és hegységek, amint évről-évre alakítanak egy kicsit az aszfalt felszínén. Ugyancsak szívfájdalom volt számomra, hogy a táv körülbelül 10%-a megy olyan helyen, ahol legalább látni lehet a Balatont.

Kilátás a Szigligeti várból

A Balaton a Szigligeti várból

A posztot azonban nem azért írom, hogy siránkozzak oldalakon keresztül, általában egy utazást sokkal inkább meghatároz a társaság és a hozzáállás, mint a körülmények. Minket pedig az sem zavart, hogy az első napon jól bőrig áztunk, illetve izmaink tejsav termelését is jelentősen megdobta a Tihanyi apátsághoz vezető emelkedő. Természetesen a Balaton látképe és a finom fagyi kárpótolt minket valamelyest, nem is beszélve a következő szakaszról: száguldás lefelé a hegyről dombról! Mivel az eső is elállt addigra, semmi sem állhatta utunkat, hogy elérjük az aznapi pihenőt Révfülöpön! Az éjszaka gyorsan és mélyálomban telt, másnap pedig a nekem leginkább tetsző szakasz várt ránk, főként Révfülöp és Keszthely között nem tudtam levakarni a mosolyt az arcomról, így még az se szegte kedvem, hogy ezúttal két hegyre dombra kellett felküzdeni magunkat, nevezetesen a badacsonyi borútra és a Szigligeti várba. A balatonfelvidék az egyik kedvenc régióm az országban, így nem ért meglepetésként a csodás panoráma és a finom bor sem! Keszthelyre begurulni pedig egészen különleges érzés, a szomszéd városban nőttem fel, így itt is jó sok időt töltöttem tinédzser koromban. Aznap még elgurultunk Balatonfenyvesig, s a nap hátralevő részét már csak egy bográcsnyi paprikás krumpli elkészítésének és elfogyasztásának szenteltük, illetve némi badacsonyi emlék elfogyasztásának.

Egy hűvös nap keszthelyen

Szél, szörfösök és kite-osok Fenyvesen

Egy kezdő szörfös

A naplementére se volt panasz!

 

Úgy volt, hogy az utolsó nap már könnyű lesz, hisz a déli parton néhány centiméternyi szintemelkedést kell csupán megtenni, a szél azonban előidézett nekünk másfajta nehézségeket, pedig nem is szembe fújt… A déli part amúgy is kevésbé látványos, főként, hogy itt kanyarog az út legtöbbet a házak között, így a meglepően sok villa, s luxusnyaraló jelenti a legtöbb látnivalót, de szerencsére ezt kompenzálandó (vagy véletlen), itt visz az út legközelebb a vízhez, körülbelül kétszer ötven méter hosszan… Sajnálom, ha a beszámolóm egy kissé keserédesre sikeredett, lehet, hogy inkább magamban csalódtam, mert az erőnlétem már nem a tavalyi, vagy mert túlságosan extraklasszis helyekhez vagyok szokva, pedig vannak azért csodás szakaszok, nem beszélve a kellemes emlékekről, de végeredményben mégis azt érzem, hogy kicsit sárga, kicsit savanyú… De legalább a miénk, nem?

Reklámok

Cseh kaland

Úgy alakult, hogy munkaügyben észak Csehországba kellett utaznom, pontosabban a határ túloldalára, tehát Németországba, de anyagi megfontolásból a szállásunk a cseh oldalon volt, illetve egy napot Prágára is szántunk! Ez volt az első hosszabb kiruccanásom motorral, eddig csak vidékre jártam vele, 2-300km-re. Már eddig is tudtam, hogy autópályán motorozni igazi büntetés, de sajnos ezúttal idő és pénz hiányában nem volt más választásunk, mint másfélóránként azért megállni, hogy kávézzak, elalvás helyett… Ez mondjuk Johannáról nem mondható el, ő simán belebólintott esetenként a hátamba… 😀

Az első csuda látnivalónk Königstein kisvárosa volt, ahová egy turista információs iroda kedvéért mentünk, meg mert majd szétdurrant már a hólyagom… Rég jártam már németországban, elfelejtettem, milyen tiszta rendezett, ápolt itt minden! Már önmagában a kisváros megérdemel egy látogatást, de a közelben tornyosuló, ugyancsak Königstein névre hallgató vár az igazi nagyágyú a környéken, vonzza a tekintetet ahogy a vidék fölé magasodik. Nagyjából 600 évig építgették, míg elnyerte a mai formáját, s érzékeltetés képpen elmondhatom, a várfal mellett sétálni egy kört, jó egy órába telik néhány fotó elkattintásával is kalkulálva:

A panoráma csodás!

A szemben látható homokkő hegy egykoron a tenger feneke volt!

Ez pedig a vár udvara, némi dekorációval 😉

 

Több múzeumba is be lehet itt lesni, sajnos nekünk hosszabb nézelődésre nem volt időnk, de kárpótolt minket a következő cél, Rathen kisvárosa, melyet két részre oszt az Elba folyó. Jól ki van ez itt találva, Oberrathen az egyik oldal, ahol le lehet parkolni kocsikkal és buszokkal (és persze a motorommal is) a túlpartra, ahol az érdemi rész van, pedig egy komppal lehet átmenni, egy csekélyke összegért (1€, vagy 1,80€ oda-vissza). Megkockáztatom, többet termel, mint a rezsije, az első körben nem fértünk fel, pedig 233 ember befogadására alkalmas… Na, de félre a magyaros anyagiaskodással, inkább indultam túrázni, ugyanis számos (inkább számtalan) túraútvonal cikázik keresztül kasul a hegyoldalban és azon túl is, mindenki kénye-kedve (vagy inkább erőállapota) szerint választhat hosszabb, vagy éppen rövidebb útvonalat, esetleg henyélhet az Elba partján, ahogy Johanna is inkább tette. Leírni nem tudom, milyen csodás helyeken jártam, beszéljenek inkább a képek helyettem:

Balkéz felől láthatjátok Rathent és a kompkikötőket

Homokkő tornyok

A túraösvények elképesztő helyeken kanyarognak

Így ki lehet bírni… 😀

Az utat úgy szerveztük, hogy Prágára is jusson egy napunk, ha már ott megyünk el mellette, badarság lenne kihagyni! Egyszer jártam már ott, s emlékeimben úgy élt, csodás, mint Budapest, csak több a szépen felújított épület. A legfrissebb emlékeim alapján viszont azt kell mondjam, jelen állapotaikban sokkal szebb Prága, magyarságom ide, vagy oda… Valami azonban mégis volt, amire nem emlékeztem… Annyi turista, amennyit az én idegrendszerem már nehezen visel, ritkán látok olyat még a legszebb városokban is, amiért megéri, hogy egyfolytában másokat kelljen kerültgetni, vagy ne értsem a mellettem álló barátnőmet, de az is rohadt idegesítő, mikor egy 200m hosszú hídon sorba kell állni, hogy a korláthoz férjünk csinálni egy fotót… Vagy erre készüljetek, vagy menjetek szakadó esőben, vagy menjetek a természetbe, ezeket tudom javasolni… 😀 Mindettől függetlenül, azt elismerem, tényleg csodás város, itt a bizonyíték:

Prága óvárosának főtere

Meg néhány turista…

Trinity is itt van a képen, de élőben a látkép volt érdekesebb…

Vagyunk náhányan…

 

Egy szösszenetet szeretnék még elmesélni erről a rövidke, de annál élvezetesebb útról, mert ez igazán megkoronázta a kiruccanást. Történt ugyanis, hogy az egyik szállásunk egy kis faluban volt, s mire odaértünk, már bezárt a bolt, tudtuk meg a vendéglátónktól. Nagyon elkeseredtünk, mert nem igazán volt pénzünk étteremre, s látta ezt a házigazda is, aki 20 perc múlva két tányér gőzölgő zöldséges-csirkés tésztával jelent meg! Már az nagyon jól esett, mikor kiálltak a kocsival a garázsból, hogy én betehessem a motort, de ez a madárlátta vacsora nem csak a pocakunkat, a szívünket is megtöltötte! Köszönjük!

Nem utolsó sorban még finom is volt!

Khao Sok és a vizi lét

Khao Sok nemzeti park

Khao Sok nemzeti park

Thaiföldön belekóstoltunk egy kis vizi létbe is, a Khao Sok nemzeti parkban úszó házakban aludtunk, melyeket csak vizi úton lehet megközelíteni. Rég voltam már ilyen közegben, ahol szinte semmi gépzaj sincs, igaz, némileg rontotta az összhatást, az este hatkor bekapcsolt agregátor… Ettől függetlenül, el tudnék képzelni ott néhány napot (többet azért nem!), igaz, maga a szállás annyiba kerül mint egy “valódi” hotelszoba, pedig itt csak 2 szivacs van a földön, amin aludni lehet. Igaz, az elképesztően kényelmes volt! És bocs, én marha a szobáról nem készítettem képet, de a házakról azért igen!

vizielet-9

Úszó házak a felduzzasztott tavon

A Nemzeti Parkot 1980-ban alapították, de csak 1982-re duzzasztották fel a Pasaeng folyót, létrehozva a Cheow Larn tavat. Az itt található őserdő nagyjából 160 milliós éves múltra tekint vissza, igazán örömteli, hogy valóban próbálják megóvni! Persze 100%-ig nem lehet, kissé nehézkes volna evezős csónakokkal közlekedni a 165 km2-es területen. Az itteni motorcsónakok megragadták a figyelmemet, igazán érdekes, ahogy a kiszuperált autómotorokat reinkarnálják!

vizielet-8

Egy kiszuperált Toyota motor

vizielet-3

Legközelebb megkérdezem, szoktak-e versenyezni is?

Romantikus, idilli környezet ez itt, de egyáltalán nem álom életcél. Az itt dolgozók többnyire családjuktól elszakítva tengetik a napjaikat, nagyjából 3-4 havonta jutnak haza. Thaiföldön egyébként is leginkább az a jellemző, hogy az emberek hetente 7 napon dolgoznak. Mivel jelenleg csak turista övezetekben mozgolódom, ez természetesen elsősorban azokra igaz, akik ebben az iparágban dolgoznak, ők viszont nincsenek kevesen, elképesztő mennyiségű nyaraló és utazó van Thaiföldön. vizielet-10

Tik volt a helyi vezetőnk, vicces volt, ahogy a tavon egyfolytában a telefonját babrálta, hogy néhol elkapjon egy-egy térerő darabkát… A házaknál egyáltalán nincs vétel, nem elég, hogy a család a városban él, még nagyon kommunikálni sem tudnak…vizielet-11

Ennek a fickónak (itt felül) elképesztően hosszú körmei voltak, rikítózöldre festve! Nem mertem lefotózni, nehogy belém vájja őket, vagy bepróbálkozzon…vizielet-6

Az öreg (fent) igazi karakter. Már ránézésre is. Amúgy igazi csendes “gyilkos”, nem is emlékszem, hogy láttam-e beszélni, de amikor hülyéskedésről volt szó, Ő azonnal benne volt. Imádtam is, mikor a 35 fokban egy óvatlan pillanatban háton locsolt a 15 fokos(nak tűnő) patakvízzel…

vizielet-7“Hazafelé” tartunk a dzsungeltúránról

Igyekszem hamarosan további tapasztalatokról beszámolni, remélem nem ítélkezem túl sokat, és igyekszem nem is felületes lenni! Ha netán van valami ami pedig specifikusan érdekel titeket, nyugodtan írjatok, lesz időm felfedezni mindent!

 

Thaipusam fesztivál

FIGYELEM! Lentebb a nyugalmad megzavarását okozó képek lesznek, kérlek, csak akkor görgess lejjebb, ha felkészültél lelkileg!

Úgy alakult, hogy épp Kuala Lumpurban voltam, ráadásul épp két csoport között (kvázi szabin), és épp erre az időszakra esett a Thaipusam fesztivál, az itteni hinduk legnagyobb ünnepe. Bár elég nehezen viselem a tömeget, úgy gondoltam, kihagyhatatlan lehetőség, így fogtam a kis kamerámat, és igyekeztem megörökíteni minden fontosabb momentumot!thaipusam-10

Ez az ünnep tulajdonképpen egy zarándoklat a hinduk számára, melyet egy 48 napos böjt előz meg, ekkor csak zöldséget, gyümölcsöt, illetve tejet és vizet fogyasztanak, valamit tartózkodnak a testi örömöktől is! Maga a zarándoklat hossza mindenkinek a saját elvetemültségétől függ, a legtöbben a 4km-es végső etapot teljesítik, de rengetegen gyalogolnak Kuala Lumpurból is (kb. 15km), sőt van aki ennél messzebbről vág neki az útnak! Mezítláb, áldozatukkal a fejükön, mely a leggyakrabban tej, ezt viszik a célig, ez a Batu Barlangban lévő templom.

klthaipusam

Óriási mázlim volt, épp a hotelbe tartottam, mikor belefutottam a fesztivál kezdetébe!

A fenti fotót még Kuala Lumpurban lőttem, két nappal a fesztivál előtt, akkor indultak onnan a népek, gyalog! Én azonban a kényelmes utat választottam, vonattal utaztam ki a Batu barlanghoz. Helyiektől kaptam azért tippeket, így megérkezés után a Batu folyóhoz siettem, ott kezdték ugyanis a szertartásukat!

thaipusam-3

Az elmondások alapján azt hittem, majd a folyóban fürdenek, de egész kultúrált zuhanyzó volt felállítva… Mondjuk annyira zárt amennyire látjátok, de itt nem is a szappannal, meztelenül fürdés a lényeg!

thaipusam-1

Erről gondolom, hogy valamiféle áldás lehet…

thaipusam-2

Ő már totálisan transzban volt, egy idő után annyira, hogy adniuk kellett neki valamit, hogy egy kicsit visszazökkenjen… Valami fehér por volt, lehet hogy cukor, vagy kokain, a vegyjelét nem láttam… (és bocs a komolytalankodásért, ez kihagyhatatlan volt)

Ezt a helyet egyébként leginkább úgy tudnám leírni, mint egy versenypályán a depo. Körbe sátrak vannak és a csapatok ott készülnek elő a “futamra”. Először is megfürdenek, ezzel szó szerint és átvitt értelemben is megtisztítják magukat. Ezután kezdődnek különféle rituálék, hajat vágnak, beöltöznek, a papok megáldják őket, és a vérmesebbek testébe különböző kampókat és piercingeket aggatnak, illetve itt veszik magukra a kavadi-kat, azok ilyen óráiási feldíszített szerkezetek, amiket felcipelnek egészen a barlangba, melyet 272 lépcsőn lehet elérni. Jónéhány közülük (mint a fenti úriember is) transzba esik, és félig önkívületben teszi meg az utat.

thaipusam-4

A zenészek rettentően monoton “zenét” játszanak, mely segít, hogy transzba essenek

Ahogy korábban említettem, csapatokban “dolgoznak”, mindegyikben van egy, aki cipeli ezt az óriási monstrumot, előtte megy a zenekar, akik szinte megállás nélkül játszanak, illetve hátul mennek még a segítők, akik alkalmanként felfrissítik a hősüket, vagy hordárukat, vagy nem tudom minek nevezzem. Egyiküknél van egy kisszék is, az ember ugyanis időközönként megáll, ilyenkor leül pihenni. Alkalmanként a fáradság miatt, alkalmanként pedig az óriási dugó miatt nem tudnak tovább menni.

thaipusam-5

Transz…

thaipusam-6

Ő se hiszem, hogy minden egyes pillanatra emlékszik…

thaipusam-7

Csengettyűk a vállban?

thaipusam-8

Ez a lécső aljánál lévő tömegben készült, gondolom már koncentrált a lécsőkre

 

thaipusam-9

Más forrásokból pedig értesültem, hogy ezek az “elvetemült” emberek, a civil életben simán doktorok, ügyvédek, üzletemberek…

thaipusam-11

Lehet, hogy holnap már épp plasztikai sebészként fog dolgozni…

A lépcső leginkább az előtte összetorlódó tömeg miatt kihívás, persze, azért el tudom képzelni, hogy azzal a nagy szerkezettel a vállamon, máshogy fogalmaznék… Mindenesetre itt már szerintem mindenki érzi, hogy közel a vége! Ők itt lentebb már felértek, de gondolom megvárják a lemaradt barátokat, családtagokat.

thaipusam-12

Nem tűntek épp frissnek ők sem…

thaipusam-14

…és ők sem.

thaipusam-15

Láthatjátok, hogy még azok, akik “csak” tejet hoztak a fejükön is egészen elcsigázottak, nemhogy a fenti úriember, aki a segítői nékül nem jutott volna fel.

thaipusam-13

A fenti fotón, jobb oldalt láthattok egy templomot, ide jön mindenki aki az ezüstedényben a fején tejet hozott. A kép jobb alsó csücskében talán látszik is (azért így fogalmazok, mért én tudom, tehát nekem látszik, de lehet, hogy nektek nem, akkor bocs), amint átadják a papoknak az edényeket, akik beöntik valahova (azt nem derítettem ki, egész pontosan hova). A bal oldali részen a tömegben papok jönnek mennek és távolítják el a kampókat, piercingeket, és mindent amit magukba aplikáltak ezek a vallásuk iránt rendkívüli módon elhivatott emberek.

thaipusam-16

Ami nagyon érdekes, hogy egy csepp vért sem láttam sehol! Még akkor sem, mikor eltávolították a kampókat!

A zarándoklatot egyébként óriási fesztiválhangulat övezi, helyenként már-már búcsú hangulata van, de számomra is inkább volt zarándoklat végighömpölyögni a tömeggel a végső 4 kilométeres szakaszon.

thaipusam-17

Kérsz egy kanállal?

Végül pedig elnézést kérek az esetleges pontatlanságokért, nem vagyok vallás szakértő, csak egy műkedvelő, és szerettem volna néhány érdekes információval szolgálni, de alapvetően az élményeimről akartam beszámolni, leginkább fotók által. A fesztivál egyébiránt nagyon magával ragadó, legalábbis azok számára, akik nyitottak az ilyesmire, mert azért vannak olyan dolgok is, ami néhányakat bizonyára elborzasztana. Azt se mondhatom, hogy kedvet kaptam, hogy felvegyem a hindu vallást, de rettentően tisztelem ezeket az embereket, hogy a mai modern, materiális világban ennyire ragaszkodnak az ősi szellemvilághoz. Összességében pedig nagyon hálás vagyok, hogy az élet úgy hozta, részt vehettem ezen az őrült fesztiválon!

Szívesen veszem, ha nálam nagyobb hindu szakértők kijavítják a tévedéseimet, netán egy-két plusz információt hozzákommentelnek a bejegyzéshez! Köszönöm!

 

ÚJABB LÉPÉSEK

Jelentkezem egy újabb rövid bejegyzéssel, mert újabb filmem készült el! Még tavaly ősszel voltunk az Isztrián bringatúrázni, de azzal véget is ért a szezon, jött a tél, karácsony, mindenféle dolgok, ezért csúszott át januárra az elkészülése. Ezzel is új tapasztalatot szereztem annak terén, hogy a jövőben a filmjeimet minél előbb elkészítsem a “forgatások” után. Akkor még friss az élmény, a felvételek nagy részére emlékszem, sokkal gördülékenyebben tudok úgy filmet vágni, bár ezzel óriási nagy okosságot nem mondtam. Mindenestre így is csupa pozitív visszajelzést kaptam, s a legfontosabb, hogy a Baraka főnöke is azt írta, egyre jobb vagyok. Ez a legfontosabb, hogy fejlődöm, bár én belülről (nyilván) nem látom úgy a különbséget a filmjeim között mint mások.

Időközben újabb dolgok is történtek, az egyik számomra fontos, hogy végre a szabadúszós oldalról (odesk.com) kaptam egy munkát. Már íram erről az oldalról, azért szimpatikus nagyon, mert online munkákat lehet itt kifogni, amit nem kell magyaráznom, mekkora szabadságot ad. A legnagyobb nehézség itt, az első néhány meló megszerzése, ugyanis az oldal értékeléses rendszerben működik, azaz engem is értékelnek a munka elvégeztével és nekem is minősítenem kell a munkaadómat. Ebből következően minél több és jobb értékelést kapok, a későbbiek folyamán annál könnyebb lesz újabb melókat kifogni. Most ebben is tehetek egy első, fontos lépést. Szépen lassan, de biztosan haladok mindennel amik érdekelnek, s most még kicsit türelmetlen vagyok, de tudom, ez az ütem exponenciálisan fog gyorsulni, egyszercsak elkap majd a gépszíj és özönleni fognak a melók, az utazások, megrendelések és persze a pénz is.

A másik szívemet dobbantó kaland pedig az volt, hogy a születésnapomra Párizsba utaztam, egyetlen napra. Talán mások számára értelmetlennek tűnhet, hogy egy napra minek mentem, de számomra ennek jelképes ereje van. Nagy vágyam, hogy idővel az ilyen kiruccanások annyira természetessé és elérhetővé váljanak, mint most a metrózás, ez az út pedig ennek volt a kezdőbetűje. Csak érjek végig a mondaton… 🙂

Végezetül pedig legújabb filmem, bringatúra az Isztrián:

ÁLMOK, VÁGYAK, LEHETŐSÉGEK

Nem mondom, hogy a toppon vagyok, de igyekszem fejben rendezni a dolgokat. Kissé rámült az ősz, a nagy utazásoknak tavaszig vége, most nincsenek a hetente beérő gyümölcsök, csak a nyakig ellepő melók. A munkahelyemen nyári-téli váltás van, ami azt jelenti, hogy az egyik helyen még, a másikon már kell dolgozni, az egész évben nyitvatartó mellett. A saját projektjeim is megszaporodtak, ami önmagában persze nagyon is pozitív. A legnagyobb vetélytársam jelenleg az idő. Manapság a munka mellett készítem a filmem Montenegróról, elkezdtünk dolgozni egy 11 perces videóklipen, ami önmagában véve is óriási kihívás, de azokat legalább szeretem 😛 Emellett el kell készítenem egy barátom Elbrusz expedíciójáról szóló filmjét, egy másik nyaralásáról szólót, és egy esküvői videót. Jah, és egy futóversenyről is csinálunk kisfilmet… Mindezen felül a már elkészült Provence-i filmem hosszabb, személyesebb változatát is meg fogom csinálni, és a legnagyobb falat, nagy valószínüséggel egy üzleti vállalkozásba is kezdek. Félreértés persze ne essék, a felsoroltak nagyon is felvillanyoznak, hiszen úgy kezelem, eljutottam arra a szintre, ha kapok egy felkérést, már azt kell mondjam, x összegért tudom csak megcsinálni.

Jelenleg két fontos célom van, egyrészt mindezeket a lehető legmagasabb szinten megvalósítani, illetve, hogy minél előbb olyan folyamatos bevételt jelentsenek, hogy a munkámban felmondhassak. A felmondás nem lesz egyszerű, mert nagyon sokat köszönhetek a cégnek, annak idején megadták a lehetőséget, hogy a pultból kiszálhassak, és nappali életre válthassak, és hát nem sok másik cégnél tehettem volna meg, hogy ennyit legyek távol. Szóval felmondás után még biztosan jó ideig besegítek, míg betanul az utódom, de ennyivel tartozom, ez így lesz jól. Azt követően úgy érzem ugrásszerű fejlődést fogok elérni rövid idő alatt, hiszen megsokszorozódik az az energiabefektetés amit a saját ügyembe tehetek.

Hát ez a mentségem arra, hogy mostanában keveset postolok, de aggodalomra semmi ok, ha valami jelentős dolog történik, arról úgyis írni fogok. S persze remélem végre megelem azt a zenét, amire a Montenegrói filmet fogom vágni, akkor pedig hamarosan újra letéphetek egy beérett gyümölcsöt.

DOLOMITOK után, MONTENEGRÓ előtt

A postjaim ritkulásából talán érződik, kezd betemetni a munka, de igyekszem megrázni magam, és tartani a határidőket. Mostanság is egyik öröm ér a másik után, vettem egy motort, ami óriási szabadsággal ruházott fel, iszonyatosan élvezem. Ezt pont ellensúlyozza, hogy egy új számítógéppel is bővült a gépparkom, ami nagyban megkönnyíti a vágást, illetve a laptopomat se gyilkolom szét idő előtt, mindezek fényében assetudom motorozzak, vagy vágjak… 🙂

Időközben befejeztem egy újabb filmet, amit kapott anyagból vágtam, s kissé megnehezítette a helyzetet, hogy nem én vettem fel a videókat, de minden tiszteletem Norbié, aki túravezetés közben azért összehozott egy olyan videóanyagot, amiből már filmet tudtam készíteni! Kíváncsi vagyok a véleményetekre természetesen erről a filmről is!

Ez a hetem azért is lett ennyire sűrű, mert már készülök Montenegróba tengeri kajaktúrára, megint igyekeztem jól előreszervezni, mindenkit felkészíteni, megnézni a kajakokat amikkel majd evezünk (hogy hova tudok kamerát szerelni), közben néhány extra műszakot is bevállaltam a munkahelyemen, hogy kicsit visszabillentsem a büdzsémet, elég sok pénzt elszórtam mostanában, de majd keresek másikat…

Szaladok is pakolni, mert mindjárt indulok, remélem a legújabb videómmal fűszerezve teljes értékűnek tekinthetjük ezt a bejegyzést! Igyekszem kint feltöltődni annyira, hogy a következőre ne kelljen ennyit várni… 

ÉLŐ KÖZVETíTÉS

No, eljött a nagy nap, utolértem magam, mostantól élő a közvetítés, az észosztás végére értem, mostantól a dolgos hétköznapokról mesélek, a nagy szavak és elméletek már csak fűszerezésként lesznek jelen. Néhány hétnyi spéttel azért csalok, de csak azért, hogy tudjak legalább heti egy postot írni, mert hál’ istennek egyre többet utazom, és nem mindig lesz netem, időm írni.

Szóval az elmúlt hetekben elkezdtek pörögni az események, édesanyám segítségével gőzerővel lakást keresünk. Nehéz ügy, mert nincs rá sok pénzünk, és nem is szeretném elkótyavetyélni a pénzt, de ha sikerülne venni, jelentősen csökkenne az összeghatár, amiből meg tudok élni, és jelenleg ez is közelebb vinne a célomhoz. Nemrég megint szembejött egy videó, amit az a srác (Alex Chacón) csinált, akinek egy korábbi videója rengeteg inspirációt adott, és azóta is rengetegszer megnéztem. Írtam is neki egy levelet, hátha eljut hozzá. Azt gondolom, sokban hasonlítunk, és szerintem fog is válaszolni. Nekem is írtak már ismeretlenül, én is írtam már többször, és mindig kaptam választ, van akivel azóta haverság alakult ki. Tőle azt kérdeztem, ő hogy jutott el oda, ahol most tart, illetve utaltam rá, hogy szívesen csatlakoznék a motoros túrájához, amit jövőre tervez európában. Ez is egy olyan próbálkozás aminek csak pozitív kimenetele lehet. Szerintem fontos, hogy sok ilyen lehetőséget teremtsek magamnak, legyinthetnék, hogy á, úgyse fog válaszolni, de hát csak 10 percbe került, míg megírtam a levelet. Nemrég felvettem a frissen meghosszabbított útlevelemet is, az hiszem nem kell magyaráznom, miért olyan jelentőségteljes ez a pillanat egy utazónak! 🙂 A youtube-on is garázdálkodtam, a csatornám népszerűsítése érdekében mások videoihoz kommenteltem szorgalmasan. Ez egy szükséges rossz, amíg nem lesz elég feliratkozóm, és elég gyakoriak a videóim, hogy naponta pötyögjenek a megnézéseim. Jelenleg egyébként a csatornámat összesen 7966-szor nézték meg, ami lófasz. Néha-néha majd megemlítem hol tart ez a szám.
Az elmúlt hetekben megint kaptam újabb pozitív impulzusokat: egy régi ismerősöm, nyaralást szervez (egy vitorlást bérelnek cimboráival) és arra ösztönözte a “munkásságom”, hogy a hajóskapitánnyal kialkudja, hogy csinálnak egy rövidfilmet az útról, és azt a kapitány használhatja majd “reklámfilmként”, ő pedig elenged a bérleti díjból a csapatnak 300 eurót… Nagyon boldoggá tett ez az apróság, ha csak ennek az egy embernek inpirációt, ötletet adtam, már megérte reklámozni a hitvallásom.
A másik pozitívum számomra, hogy az utazási iroda főnöke megemlítette, hogy beszéljünk egy korábbi felvetésemről, miszerint szívesen bedolgoznék nekik olyan dolgokban, amiket lehet online végezni. Jó lenne, ha egy újabb bevételforrást tudnék teremteni magamnak, ráadásul olyat, amit bárhol a világon tudnék csinálni… Arról nem is beszélve, hogy jelenleg egy ilyen előre nem tervezett bevételből tudnék venni magamnak újabb kütyüket…

Szóval alakulnak a dolgok, mosolygósan telnek a napok, hétről hétre egyre boldogabb vagyok, és egyre jobban érzem, hogy haladok a célom felé!