Cseh kaland

Úgy alakult, hogy munkaügyben észak Csehországba kellett utaznom, pontosabban a határ túloldalára, tehát Németországba, de anyagi megfontolásból a szállásunk a cseh oldalon volt, illetve egy napot Prágára is szántunk! Ez volt az első hosszabb kiruccanásom motorral, eddig csak vidékre jártam vele, 2-300km-re. Már eddig is tudtam, hogy autópályán motorozni igazi büntetés, de sajnos ezúttal idő és pénz hiányában nem volt más választásunk, mint másfélóránként azért megállni, hogy kávézzak, elalvás helyett… Ez mondjuk Johannáról nem mondható el, ő simán belebólintott esetenként a hátamba… 😀

Az első csuda látnivalónk Königstein kisvárosa volt, ahová egy turista információs iroda kedvéért mentünk, meg mert majd szétdurrant már a hólyagom… Rég jártam már németországban, elfelejtettem, milyen tiszta rendezett, ápolt itt minden! Már önmagában a kisváros megérdemel egy látogatást, de a közelben tornyosuló, ugyancsak Königstein névre hallgató vár az igazi nagyágyú a környéken, vonzza a tekintetet ahogy a vidék fölé magasodik. Nagyjából 600 évig építgették, míg elnyerte a mai formáját, s érzékeltetés képpen elmondhatom, a várfal mellett sétálni egy kört, jó egy órába telik néhány fotó elkattintásával is kalkulálva:

A panoráma csodás!

A szemben látható homokkő hegy egykoron a tenger feneke volt!

Ez pedig a vár udvara, némi dekorációval 😉

 

Több múzeumba is be lehet itt lesni, sajnos nekünk hosszabb nézelődésre nem volt időnk, de kárpótolt minket a következő cél, Rathen kisvárosa, melyet két részre oszt az Elba folyó. Jól ki van ez itt találva, Oberrathen az egyik oldal, ahol le lehet parkolni kocsikkal és buszokkal (és persze a motorommal is) a túlpartra, ahol az érdemi rész van, pedig egy komppal lehet átmenni, egy csekélyke összegért (1€, vagy 1,80€ oda-vissza). Megkockáztatom, többet termel, mint a rezsije, az első körben nem fértünk fel, pedig 233 ember befogadására alkalmas… Na, de félre a magyaros anyagiaskodással, inkább indultam túrázni, ugyanis számos (inkább számtalan) túraútvonal cikázik keresztül kasul a hegyoldalban és azon túl is, mindenki kénye-kedve (vagy inkább erőállapota) szerint választhat hosszabb, vagy éppen rövidebb útvonalat, esetleg henyélhet az Elba partján, ahogy Johanna is inkább tette. Leírni nem tudom, milyen csodás helyeken jártam, beszéljenek inkább a képek helyettem:

Balkéz felől láthatjátok Rathent és a kompkikötőket

Homokkő tornyok

A túraösvények elképesztő helyeken kanyarognak

Így ki lehet bírni… 😀

Az utat úgy szerveztük, hogy Prágára is jusson egy napunk, ha már ott megyünk el mellette, badarság lenne kihagyni! Egyszer jártam már ott, s emlékeimben úgy élt, csodás, mint Budapest, csak több a szépen felújított épület. A legfrissebb emlékeim alapján viszont azt kell mondjam, jelen állapotaikban sokkal szebb Prága, magyarságom ide, vagy oda… Valami azonban mégis volt, amire nem emlékeztem… Annyi turista, amennyit az én idegrendszerem már nehezen visel, ritkán látok olyat még a legszebb városokban is, amiért megéri, hogy egyfolytában másokat kelljen kerültgetni, vagy ne értsem a mellettem álló barátnőmet, de az is rohadt idegesítő, mikor egy 200m hosszú hídon sorba kell állni, hogy a korláthoz férjünk csinálni egy fotót… Vagy erre készüljetek, vagy menjetek szakadó esőben, vagy menjetek a természetbe, ezeket tudom javasolni… 😀 Mindettől függetlenül, azt elismerem, tényleg csodás város, itt a bizonyíték:

Prága óvárosának főtere

Meg néhány turista…

Trinity is itt van a képen, de élőben a látkép volt érdekesebb…

Vagyunk náhányan…

 

Egy szösszenetet szeretnék még elmesélni erről a rövidke, de annál élvezetesebb útról, mert ez igazán megkoronázta a kiruccanást. Történt ugyanis, hogy az egyik szállásunk egy kis faluban volt, s mire odaértünk, már bezárt a bolt, tudtuk meg a vendéglátónktól. Nagyon elkeseredtünk, mert nem igazán volt pénzünk étteremre, s látta ezt a házigazda is, aki 20 perc múlva két tányér gőzölgő zöldséges-csirkés tésztával jelent meg! Már az nagyon jól esett, mikor kiálltak a kocsival a garázsból, hogy én betehessem a motort, de ez a madárlátta vacsora nem csak a pocakunkat, a szívünket is megtöltötte! Köszönjük!

Nem utolsó sorban még finom is volt!

Reklámok

NAGY UTAZÁS

A karácsonyi időszak egészen hasonlított arra, amire vágytam évek óta, szeretetben telt, nem dolgoztam, az időmet a szerelmemmel, a családommal és a barátaimmal tölthettem. Még sok ilyet! 🙂

Ebből kifolyólag nem is nagyon volt miről írni, azóta viszont tovább lendült az idő kereke, egy újabb álmom valósul meg, két és fél hónapig fogok Dél-Kelet Ázsiában utazgatni, egészen pontosan Thaiföldet és Malajziát látogatom meg, a többi meg majd alakul. Egy hónap meló, aztán másfél hónap szabadság, ekkor fog Johanna is csatlakozni hozzám! (Meg mint azóta kiderült, Miro barátom is!) Ennek köszönhetően a blog egy kicsit utazós bloggá fog vedleni erre az időszakra, igyekezni fogok minél sűrűbben írni az ottani tapasztalataimról, illetve próbálok majd természetesen videókat is csinálni, amiket majd a facebook oldalamon láthattok, aztán ha visszatértem, terveim szerint egy viszonylag komolyabb filmes beszámolót is összevágok majd, de erről úgyis tudni fogtok! 🙂

A múlt év óriási lépés volt számomra, nagyjából célba értem, egész évben nem volt más dolgom, mint utazni (túrákat vezetni) és filmezni. Elképesztően izgalmas, eseménydús és király év volt, s már most látom, hogy az idei még olyanabb lesz! Igaz, még el se kezdődött, már hulla fáradt vagyok, reggeltől estig készültünk az útra, közben igyekeztem mindent úgy otthagyni, hogy ne káoszba kelljen hazamenni, mindemellett pedig filmeket is vagdostam folyamatosan! Jut eszembe, ha van kedvetek, kövessetek a youtube-on is, mostanában viszonylag gyakran tudtunk újabb anyagokat feltölteni, illetve reményeim szerint most még minőségibb filmeket fogunk készíteni!

Ezt a posztot még otthon kezdtem el, gondoltam majd az első napokban befejezem és posztolom, hát mindjárt a 3. napom behalt a laptopom kijelzője, mostanra sikerült áthidalni a problémát (egy hdmi kábellel és egy hdmi bemenettel rendelkező tv-vel a jelenlegi hotelünkben…) Mondhatnám, hogy visszanyalt a fagyi, hisz ilyen esetekben másoknak mindig azt mondogatom, ahh, ugyan, az csak pénz (mmint a tönkrement laptop), de bevallom, ez most engem is érzékenyen érintett. 2-3 nap után aztán sikerült túltennem magam a dolgon, és mint látjátok, végül a megoldást is megtaláltam, ezzel bizonyítva, hogy tényleg kár időt pazarolni a kesergésre. A megoldás mindig ott van a közelünkben, csak észre kell venni. Nem tudom az elkövetkezendő hetekben mikor, és mennyit leszek olyan helyen, ahol lesz lapostv, de igyekszem minél gyakrabban beszámolni az itteni kalandozásainkról!

LEGYÉL SIKERES (5. rész – A többi rajtad múlik)

Azért kezdtem ezt a blogot annak idején, mert sok könyvet olvastam arról, hogyan lehet valaki sikeres, de túlságosan személytelennek találtam ezeket a műveket. Életrajzi irományokat is fogyasztottam, de azokban meg elég hasznos tanács nem volt, egy élet felépítéséhez. E kettőt próbáltam ötvözni, hogy kellően személyes legyen, és egyúttal tippeket is adjon, ha valaki hasonló cipőben jár. Nos, úgy tűnik, a szakmai céljaim elérésével jól haladok (3-ból 2 pipa), és arra is utalnak jelek, hogy sokak számára tényleg hasznosnak bizonyultak az írásaim, ezen vágyam is megvalósulni látszik. Mindezeken felbuzdulva, s azért, mert egyre több az új olvasóm, gondoltam összefoglalom az eddig tapasztaltakat, reményeim szerint sikerül segítséget nyújtanom ahhoz, hogy Te is olyan sikeres lehess, amilyennek én érzem magam.

Ez a kulcsmomentum. Hogy Te sikeresnek érezd magad! Sosem szabad elfelejtened, ez rólad szól. Nem a szüleid be nem teljesített vágyáiról, vagy a szomszéd véleményéről, csakis Rólad! 

Én két éven át főállás mellett, munka után hazaérve dolgoztam a saját álmaimon. A napi 8 órás műszak után még 4-6 órán át szüttyögtem, hogy közelebb kerüljek a céljaimhoz! A kollégáim azt hitték, hogy csak a levegőbe beszélek, mikor azokról meséltem… Aztán mikor végül felmondtam, meglepődtek, nem kicsit, hiszen csak azt hallották mindig, ahogy álmodozom, azt nem látták, hogy teszek is érte. Ők azóta is ott dolgoznak (pedig a legtöbben nem akarnak), én meg megvalósítottam a vágyaimat, fél év alatt több mint három hónapot voltam úton, emelett csináltam egy csomó filmet is. Én erre vágytam. Ezen az úton haladok, egyre messzebb. Ez az én utam.

Neked is van egy sajátod, amire rá fogsz találni! Amint az első lépéseket megteszed, az életed elkezd majd megváltozni. Olyan segítségeket fogsz kapni, melyekről azt hiszed óriási, öledbe hullott szerencse-morzsák. Nos, később rájössz majd, mindennek köze sincs a szerencséhez. Az életben rengeteg lehetőség van, amelyek csak arra várnak, hogy élj velük. Minél többet próbálkozol, annál több fogja felfedni magát, s még az is jó lesz valamire, ha pofára esel. Hisz miután felkeltél, már egy más nézőpontból látod majd ugyanazt a szituációt, és újabb lehetőségeket fogsz észre venni!

Összefoglalva tehát mindazt, amiről ebben a kis sorozatban írtam, a következőket kell tenned. Lépj a saját utadra (találd meg önmagad), gondold át, hova is vezet (cél, terv), kezdj el ezen az úton menni (kemény munka), és meg fogod látni, minden, csak rajtad múlik!

 

LEGYÉL SIKERES (4. rész – Kemény munka)

A kemény munka mindig meghozza gyümölcsét!

Jó nagy közhely, tudom, de legalább igaz. Lassan a kezedet is elengedem, ebben már túl sokat segíteni nem tudok, dolgoznod már neked kell… Mindenkinek más a vágya, más az útja, ezért igazán jó tanácsot adni nem tudok, csak ezeket:

Bármibe fogsz, akármihez kezdesz, csináld szenvedéllyel! Mindent bele kell adnod. Úgy kell küzdened érte, mint ha az életed múlna rajta! Várjunk csak… Az életed múlik rajta! Mehetsz be a gyárba minden nap, vagy az irodába, nem számít… Ha ezt olvasod, nem azt akarod, ez biztos!

Azt javaslom a következőképp fogj neki:

Először is, kutatás! Ma már mindennek utána lehet járni a neten, de a jó öreg könyvtár is hű társad lehet, valamint fórumok, előadások, workshopok is a segítségedre lehetnek, függően attól, mivel szeretnél foglalkozni! Nézd meg mit (és hogyan) csinál a konkurencia! Ezeken felül pedig, szerintem, nagyon fontos még, hogy keress olyan embereket, akik ugyanazzal, vagy hasonló dologgal foglalkoznak! Ha ilyen emberek vesznek körül, azonnal rengeteg segítség, ötlet, lehetőség és inspiráció is lesz körülötted!

Másodszor pedig önkénteskedés… Vagyis inkább ingyen munka! Remélem nem gondoltad, hogy kitalálod mit csinálnál, összedobsz egy király weboldalt és özönleni fognak a megrendelések… Szerintem a legjobb kezdet, a szolgáltatásodat, termékedet ingyen adod olyan területen, ahova szeretnél betörni (esetleg gyakornokoskodsz valaki mellett). Ennél konkrétabban nem tudom megfogalmazni, hisz nem tudom mivel szeretnél foglalkozni. Jómagam csináltam ingyen filmet egy raftingos cégnek, egy mountainbike versenyről, meg a highline-ozó haverjaimról. Az első Barakás megrendelésemhez ez utóbbi film volt a referenica.

Mire eljutsz odáig, hogy jönnek a megrendelések, már annyira bele leszel merülve az új életedbe, hogy eszedbe se fog jutni, hogy feladd, vagy, hogy ne sikerülne végigvinni a terveidet! Ha eljutottál idáig, kérlek írj nekem, nagyon örülnék neki!

Az elmúlt három évben volt szerencsém számos olyan emberrel megismerkedni, akik hasonló mederbe terelték az életüket, persze, mindenki a maga módján. Közülük, egyetlen egy sem kellett, hogy visszamenjek a taposómalomba, amivel addig foglalkozott. Mindannyian sikeresek lettek az új életükben! Neked is sikerülni fog!

Nekem néha így kemény...

Nekem néha így kemény…

 

 

LEGYÉL SIKERES (3. rész – Cél, terv)

Véleményem szerint a nehezén már túl vagy! Most jön az élvezetes rész! Mondom élvezetes, nem könnyű! Sőt, alkalmanként nehéz, máskor meg qrva nehéz! Viszont, annál édesebb lesz a gyümölcs!

Mindezek előtt azonban, most hogy már tudod mit tudsz úgy csinálni, hogy élvezd (majdnem) minden percét, meg kell határoznod az irányt! Ez szintén nagyon fontos, hisz irány nélkül csak össze-vissza fogsz bolyongani, és nem jutsz el sehová. Te viszont el akarsz valahová, mégpedig oda, ahol a sikeres és boldog életed már elkezdett csírázni! Az odajutáshoz pedig, az eszköz már a kezedben van, mégpedig a szenvedélyed, most egy cél fog kelleni, ahová el is juttat!

Végy hát egy fehér lapot! Kezdj új lappal, új életet!

A feladat, hogy alulra írd a lapra, hol tartasz most! Nincs semmi kritérium, ne felejtsd, ezt magadnak, s magadért csinálod, azt írd oda, ami neked a jelenlegi helyzetedet jelenti. A lap tetejére írd fel, hová szeretnél eljutni, az a célod. Jelen helyzetben mi tenne a legboldogabbá? Ha a Natgeo újságírója lennél? Vagy játéktesztelő a Blizzardnál? Esetleg iparmágnás? Kezdd elhinni, hogy bárki lehetsz! Álmodj nagyot! És ne foglalkozz senki véleményével! Csakis a magadéval! Megvagy? Szuper! Akkor most gondolkodj el azon, hogy tudnál eljutni a lap aljáról a tetejére! Először nagy vonalakban, írj fel pár kulcsmomentumot, melyek kellenek ahhoz, hogy elérd az álmod! Ezután, a jelen helyzeted, és az első kulcsmomentum közötti lépcsőfokokat gondold végig, hogy tudnál oda feljutni? Ez is megvan? Nagyon örülök! Az első lépést megtetted az utadon! Most pedig tedd meg a következőt, és kezdj dolgozni az első lépcsőfokon! Azzal pedig sose foglalkozz, ha nem látsz minden lépést előre, egyetlen egyet kell, a következőt! Míg azt megteszed, körvonalazódik majd a következő!

Előre szólok, az eleje nehéz lesz! Nehéz, mert eleinte kutatni fogsz, informálódni, lehetőségeket keresni, ezeken dolgozni, és idő kell, míg ezek eredménye is megmutatkozik! Ennek ellenére se add fel, légy türelmes és kitartó, az eredmény nem marad el, jön majd! Aztán még egy és még egy újabb, aztán egyre sűrűbben, és onnantól már nem lesz kérdés, elkap a gépszíj és átlendülsz a kétségeken és félelmeken, s már csak az újabb és újabb feladatokra fogsz koncentrálni!

Jó szórakozást hozzá! 😉

Az egyik célom teljesítve: utazó extrém filmes lettem!

Az egyik célom teljesítve: utazó extrém filmes lettem!

LEGYÉL SIKERES (2. rész – Találd meg önmagad)

Azt gondolom, ez a legnehezebb rész, de biztos vagyok benne, hogy a legfontosabb. Nekem nem volt rövidke folyamat, de természetesen ismerek olyat is, aki már 16 évesen tudta, mi az Ő útja. Ő már elért a ranglétra tetejére, és most új kihívások felé kacsingat, én meg most kezdtem csak felfelé mászni azon a létrán, amire az én nevem van felfestve. Szó se róla, bizonyos dolgokban jutottam már magasabbra, mint ahol most vagyok, de egyiket sem csináltam úgy, mint a filmezést. Ez nekem szenvedély, imádok forgatni, kitalálni mit honnan vegyek fel, milyen beállításokkal, aztán zenét keresni, megvágni a filmet, satöbbi. Ahogy az előző bejegyzésben is írtam… Alig várod a meló végét, vagy nem bírod abbahagyni…? Na, hát rám elég gyarkan kell szólni, hogy hagyjam már abba…

Számomra ez a kulcs. Hogy szívesen csináljam. Szó se róla, egy átlag munkában is érhetünk el kisebb-nagyobb sikereket, csak számomra nagyon nem mindegy, szívből teszek-e érte nap, mint nap, vagy muszájból… Na ezért fontos a szenvedély! Meg azért, mert nagyon gyorsan fejlődni fogsz benne, s bár szükséged lesz kitartásra is, de csak azért, hogy átlendítsen a hullámvölgyeken, nem azért, hogy túléld a munkanapot.

De miről is beszélek pontosan?

Nehéz jól megfogalmazni, de talán a szó ami a leginkább kifejezi a: hobbi. De legalábbis valami olyan dolog, amit imádattal csinálsz akkor is, ha nem fizetnek érte… Sőt, lehet (biztos), hogy még Te fizetsz érte, hogy csinálhasd… Ami közben elkap a flow élmény, belemerülsz, megszűnik minden körülötted, és úgy repülnek az órák, mintha valaki lopná… Amire egész héten vársz, hogy végre hétvége legyen, és azzal foglalkozhass. Na, abban a dologban Te nagyon, nagyon jó lehetsz, ha szánsz rá időt.

Lehet, hogy most azt gondolod marhaságot beszélek, hiszen neked olyan “nyakatekert” hobbid van! Akkor olvasd csak el ezt a blogbejegyzést és gondold át újra…

Ha ezen a “kifogáson” is túllendültél, és tudod mi a szenvedélyed, haladjunk tovább.

Én itt jöttem rá, mi a szenvedélyem!

Én itt jöttem rá, mi a szenvedélyem!

 

LEGYÉL SIKERES! (1. rész – Bevezető)

Egy rövidke sorozatot indítok, melyben megpróbálom összefoglalni, hogyan lehet valaki sikeres! Mindezt elsősorban saját tapasztalataimra alapozom, illetve kisebb mértékben a példaképeimtől tanultakra.

Mindenekelőtt azonban köszönettel tartozom. Köszönöm nektek, akik olvastok és akik annyi erőt adtok nekem visszajelzéseitekkel, kritikáitokkal, tanácsaitokkal. Nagyon boldoggá tesz, hogy a blogom azt a hatást éri el, amiért indítottam, úgy fest, sikerül inspirálnom Titeket, hogy arra az útra lépjetek, amelyen a boldogság vár. Vagy siker?

Van egy jóbarátom, aki példaképem is, vele beszélgettünk egyszer a boldogságról, s arra a konklúzióra jutottunk, hogy a boldogság csak egy pillanatnyi érzés, nem egy hosszan tartó állapot. Részben egyetértek.

A hosszan tartó boldogságot ugyanis máshogy hívják. SIKER.

Először azonban, azt kell tisztáznunk, mi a siker valójában?

Nos, a legtöbben ezt reflexből az anyagiakkal azonosítják, akkor vagy sikeres, ha nagy házad van, gyors kocsid és sok lóvéd. Ez azonban téveszme, a pénz a siker hozománya lehet, nem annak mércéje. Szóval a pénzt felejtsük is most el, szerintem, ha igazán sikeres akarsz lenni egy dolgot mindenképpen meg kell reformálnod önmagadban. Az ego-dat helyre kell tenni. Ez azért fontos, mert egyébként az ember hajlamos a sikert mások elvárásai alapján értékelni. Az meg többnyire a pénzhez vezet vissza.

Tehát az első és legfontosabb, hogy csak önmagad sikere számít. Olyan tettek, eredmények, tapasztalatok, melyek téged kielégítenek, nem a környezetedet. Az első házi feladatod tehát feltenni néhány kérdést, és őszintén felelni magadnak!

Azzal foglalkozol az életedben amivel szeretnél? Örömteli várakozással kelsz reggelente? Imádod a munkád? Várod a munkaidő végét, vagy alig bírod abbahagyni a melót?

Ha csupa igennel feleltél, jó úton jársz, ha nem, szerintem még nem találtad meg az igazi szenvedélyed, lépj a következő fejezetre! 🙂

 

12493458_10153880970316081_7663574273805913632_o

SZENVEDÉLY – BETEGSÉG

izland_pano_selfie_blograKi tudja hol mosódik össze a kettő…? Vagy épp hol válik el…?

Hajnali 3 óra van és képtelen vagyok aludni. Nem mintha nagyon szeretnék, inkább csak kéne… Elég hosszú szezon áll mögöttem, 92 napot voltam mindenfelé Április óta. Akárhogyis számolom, ez ötből három hónap “nyeregben”. Igaz, azt is elmondhatom, hogy beteljesült egy álmom! Mindazonáltal a frissességemből hagytam el darabkákat az út menti porban, utolsó utamról hazafelé el is határoztam, egy egész napot rászánok a pihenésre! Egy felet sikerült…

Mikor még megvolt a korábbi állásom, utáltam, ha hétvégén is be kellett mennem valamiért, most meg azt utálom, hogy néha abba kell hagynom a munkát szenvedélyemet… Mielőtt valaki még megszólna, hogy vigyázzak, mert ki fogok égni, jön a legjobb rész! Szabad lettem. Mindez azt jelenti számomra, hogy ma felhívott egy jóbarátom, hogy holnap nézzük meg este a meccset. Én pedig gondolkodás nélkül rávághattam, hogy rendben. Vagy, ha holnap valaki felhív, hogy ebédeljünk együtt, kinyomom a gépet és megyek. Szabad lettem, tényleg.

Egyetlen vasmacska karcolja már csak a tenger fenekét, a számlák jönnek nekem is, így egy feladatom maradt még a blog végezetéig. Passzív jövedelmeimet kell úgy felépítenem, hogy túlszárnyalják a kiadásaimat, ez az ősz nagy feladata! Korábban már beterveztem náhány ilyen forrást, bizonyos dolgokat már a nyáron, ezeket szem előtt tartva alakítottam, s  most fogom kidolgozni a mikrobizniszeket, hogy tavaszra lássam, melyekbe érdemes további energiákat fektetni, s melyeket kell lecserélni újabb ötletekre, lehetőségekre.

Mindezek fényében talán nem is olyan meglepő, hogy hajnali négy órakor még mindig lelkesen buherálom az anyagaimat, írom ezt a blogposztot, és kifejezetten élvezem az életemet.

A szezon legfontosabb tapasztalata pedig az, jó úton járok. Nem magam miatt, vagy a korábbi bekezdések okán mondom ezt. Számos olyan emberrel találkoztam az elmúlt hónapok során, akik akár az én segítségemmel, akár a saját harcaik árán, de ugyanarra az útra léptek, a saját útjukra, és mindannyian boldogabbak! Van aki épp csak az első lépéseket tette meg (ügyes légy Adri), van aki már fel is mondott mióta legutóbb találkoztunk (király vagy Tomi), s még a kedvenc unokatesóm is új életet épít magának (😘 Timi)! Még ha én egy hülye álmodozó vagyok is, de ennyien nem tévedhetnek!

 

 

MINDEN KEZDET NEHÉZ?

Tudja a franc, ezt fogom most kikísérletezni. Január elején azt gondoltam nehéz, aztán jött egy hullám, ami azt sugallta, lópikulát, dübörgés van! Most megint nehéznek érzem.

Eleinte ugye az volt a helyzet, hogy jó-jó, szabad vagyok, de kellenek munkák, hogy legyen pénzem. Aztán elkezdett csörögni a telefon, szinte minden nap hívtak valami meló miatt. Most meg realizálom, hogy ez nem ilyen egyszerűen működik, megcsináltam egy melót, aminek a fizetségére kb. 3 hete várok, egy másik munkámat elhalasztottak betegség miatt, egy harmadik meg úgy fest, meg is hiúsul. Szóval elkezdtem bizonyos értelemben hullámvasutazni.

Más értelemben viszont egyáltalán nem, csodás dolgokon vagyok túl. Először is, az egyik kedvenc, utazó bloggerem megkeresett, hogy szeretne velem interjút csinálni, mert nagyon inspirálom és szerinte nem ismernek elegen. Már az, önmagában érdekes, mikor valaki olyannal ismerkedsz meg, akivel szinte ismeretlenül is ismeritek egymást, hisz álmaitok, értékrendetek nagyon hasonló, másrészt olvassátok is egymást. Szóval interjút csinált velem, ami nagyon jól sikerült. Egy csomóan megnézték az oldalaimat, ráadásul nagyon sokan úgy is döntöttek, követni fogják kalandjaimat, ráadásul az Ő történeteikre is többen kíváncsiak. Néhány nap leforgása alatt rengetegen írtak nekem, gratuláltak, velem örültek, hátba veregettek. Rettentően jól esett, hogy van pár ember, aki őszintén tud örülni a sikeremnek. Az még kicsit furcsa érzés, hogy ennyire inspirálom az embereket. Boldoggá tesz, ha valamit vissza is adhatok, és persze, éppen ilyesmi célzattal kezdtem el a blogot, de arra nem számítottam, hogy ennyire inspiráló lesz mások számára. Aztán ezzel a célzattal írtam vendégposztokat MsT  & MsG blogján is, és ezért vállaltam örömmel az interjút a wanderlust.hu-n, és fogok megragadni minden ilyen lehetőséget a továbbiakban is, mert úgy tűnik van haszna is a dolognak 🙂 Jó volna, ha néhány embernek tudnék segíteni abban, hogy ne adja fel, találja meg, és főleg, járja a saját útját, mások rosszalló véleményének ellenére is! Korábban engem is, és tudom másokat is, csak azt tántorít(ott) el a helyes úttól, hogy a többiek furcsán néznek emiatt.

Mindazonáltal úgy gondolom a neheze most jön. Amit eddig csináltam az csak annyi, hogy megtanultam valamit és most már abból élek. Semmi olyat nem tettem, amire más ne lenne képes. Igaz,  terveim szerint a továbbiakban se fogok sziklából vizet fakasztani, mindösszesen olyan dolgokat fogok véghez vinni, amit szintúgy bárki megvalósíthat a saját kis projektjében. Jelenleg ezek az álmok csak azért vadak, mert még nem értem el őket. Ha már pénzhajhászás nélkül is úgy utazgathatok a világban, mint most Budapesten, akkor azokat a kérdéseket nem fogom érteni, hogy mennyire volt nehéz odáig jutni. Egy perc alatt eljutottam addig is, hogy ellentmondjak az első mondatomnak, s az a végkövetkeztetés, hogy nem is lesz nehéz, csak annak tűnik! 🙂

Így hát szokásomhoz híven nem aggódok a hullámvasutazás miatt, most van időm befejezni az elmaradt filmeket, napokon belül utolérem magam, az nagyon jó lesz például. Nagy büntetés, mikor egy hetekkel ezelőtt felvett anyagot kell elővenni, megvágni, mert már nincs bennem az érzés, nem emlékszem milyen felvételeket csináltam. A friss anyag feldolgozása ezzel szemben élmény, mikor megjövök a Francia riviéráról, vagy a Dolomitokból, netán Izlandról, és leülök a gép elé, olyan mint karácsonykor. Minden egyes kép, minden snitt megnézése egy újabb ajándék kibontásával egyenlő, ráadásul az érzések is hasonlóak! Egy-egy snittnek úgy örülök, mint egy rég vágyott ajándéknak, más esetekben meg inkább kérnék helyette valami mást… 😀

Torockói túrám anyagát ezért is vettem előre, az ottani élményekkel telve vágtam belőle a filmet, remélem tetszetősre sikeredett! Ha nem, továbbra is szívesen veszem a kritikákat!

 

HOGYAN LELI MEG ÖNMAGÁT AZ EMBER FIA?

Hogyan leli meg önmagát az ember? Ezt a kérdést szegezte nekem az mstandmsg blog, hisz úgy fest, én megtaláltam. A napokban egy barátommal ugyanezen témában beszélgettünk, bár vele általában inkább vitatkozunk, konszenzusra ritkán jutunk. Diskurzusunk arra mindenképp jó volt, hogy realizáljam, igazán jó recept nincs arra, hol keressük önmagunkat, hisz minden ember máshogy gondolkozik, mások a tapasztalatai, vágyai. Néhány dologban azonban biztos vagyok.

Boldogságunk egyik legfontosabb alapköve, hogy önmagunk legyünk.

Határozott meggyőződésem, hogy még az eddigi párkapcsolataim bukásának egyik felelőse is az volt, hogy én nem én voltam, hanem valaki, akinek lennem kellett mások szemében. Emiatt pedig rendkívül frusztrált voltam, ráadásul leginkább tudat alatt, magam sem tudtam, mi nem jó. Önmagunk meglelése azonban nagyon kemény küzdelem, ha egyedül lennénk egy szigeten, se lenne egyszerű, nemhogy azon társadalmi elvárások között, melyek a legnagyobb akadályokat gördítik elénk. Szerintem.

Gyerekkorunktól fogva úgy növünk fel, megtanítják nekünk milyennek kell lennünk. Tudjátok, jó jegyek, érettségi, diploma, jó állás, házasság, gyerek, szép autó, nagy ház. Ez a normális. És ha Te nem így csinálod, akkor nem vagy normális. És ami nem normális, az ROSSZ.

Ez a tézis minden ember legnagyobb ellensége, hisz sokakban ott motoszkál, jó így nekem, ezt akarom? De nem tér le a társadalom által kitaposott ösvényről, mert az nem lenne normális…

10253088_10208000202823562_1267644523_o

Ez volt az első képem, amiről azt hittem jó fotó…

Azt pedig nem szabad elfelejteni, ha imádsz valamit, azt jól fogod csinálni, mestere leszel. Ha bárminek a világon mestere vagy, azt megfizetik. Vastagon. Akár asztalos az illető, akár jogász.

Vannak szerencsések, akik már nagyon fiatalon megtalálják az útjukat, másoknak (mint nekem) sok időbe telik rálelni a saját ösvényükre.

A legfontosabb azonban, hogy kutassunk szüntelenül. Kutassuk önmagunkat, vágyainkat, azt, amiben örömünket leljük.

Jómagam számtalan hobbit, munkát, könyvet fogyasztottam el, rengeteget álmodoztam, vágyakoztam, mire ideértem. Két és fél éve értem révbe, ami azóta történik velem, remek első fejezet egy önéletrajzi regényhez. A kulcs azonban az előtte eltelt 30 év volt. 30 év, míg rájöttem, mit kell tennem. Filmezni és fotózni. Először nagyjából 12 éves korom környékén lobbant fel bennem a vágy, kértem is a szüleimet, hogy vegyenek nekem egy fényképezőgépet. Akkoriban még nem volt digitális technika, jóval drágább mulatság volt fotózni, mint napjainkban. Mikor végre fotózni kezdtem, egy nap simán csináltam 500 képet, gondoljatok bele, mi pénz lett volna az 36-os tekercsekből… Szóval végül nem kaptam fényképezőgépet. Néhány évvel később, már a gimiben, indult egy fotó-videó szakkör, melyre azonnal jelentkeztem. A szakkör vezetőjének azonban nem voltam szimpatikus (fociztam akkoriban, csak egy renitens huligán voltam a szemében), így nem vett be a csoportba. Újabb néhány év elteltével dolgozni kezdtem, lett saját keresetem, és már elterjedtek a digitális gépek is, így vettem magamnak egy belépő szintű, de viszonylag komolyabb gépet. Rettentően élveztem a fotózást, egész napokat képes voltam a városban kóvájogni, és csinálni képek ezreit. Néhány jó fotó sikerült csak, elárulom. Időközben lett egy kapcsolatom, ami kezdett komolyra fordulni, és hát a lány nem igazán szerette, hogy fotózom, inkább arra vágyott a fotózásra szánt időt is töltsem vele, megjegyzem, néha teljesen jogosan.

Ezt egy közös nyaraláson készítettem, mikor szerelmesen kellett volna andalognom.

Ezt egy közös nyaraláson készítettem, mikor szerelmesen kellett volna andalognom.

Végül azonban szakítás lett a komoly kapcsolatból, a körülöttem felépült kis élet meg semmivé vált. Padlót fogtam, nagyon szenvedtem, édesanyám pedig mindenáron segíteni akart, megfűzött, menjünk el együtt nyaralni. Szerencsémre anyukám nagyon kalandvágyó, fiatalos csaj 🙂 és minden akciódús fakultatív lehetőségre beneveztünk. Egy ilyen programon jött a nagy fordulat.

Dzsip-szafarin voltunk, hetvennel suhantunk az erdőben a fák között, az utasok azt se tudták mibe kapaszkodjanak, én meg a plató tetején álltam, fél kézzel kapaszkodtam, a másikkal meg fotóztam. EZ VOLT AZ A PILLANAT. Sok olyan emberről olvastam, hallottam, láttam filmet, akik hozzám hasonlóképp, szinte varázsütésre lelték meg ÖNMAGUKAT. Mindannyian vissza tudják idézni azt a pillanatot, mikor életük motorjában az összes fogaskerék a helyére kattant.

1039768_10201345513060477_1352430022_o

Ezt a képet csináltam abban a PILLANATBAN.

A pillanat után már csak azt vártam, mikor érünk végre vissza a szállodába, hogy az internetre cuppanhassak, és felkutassam, mit kell tennem ahhoz, hogy másnaptól ez legyen az életem. Azóta ez az életem. Épp most zárult le az első fejezetem, mert nemrégiben felmondtam, s az utolsó hónapomat töltöm jelenlegi állásomban, 15 nap múlva teljes mértékig abból fogok megélni, amire úgy tűnik, hivatott vagyok. Némileg filozofikus eszmefuttatással zárom mondandómat mindezekkel kapcsolatban. Néha eszembe jut, mi lett volna ha… Ha mondjuk megkapom az első gépem már gyerekként. Jesszus, már hol tarthatnék. Vagy épp nem… Lehet, hogy az a sok csalódás, eltávolodás pont ahhoz kellett, hogy most ennyire elszántan, mindenáron ezt akarjam csinálni. Megtanultam szenvedélyesen küzdeni és megtanultam szenvedni, hogy most igazán értékelhessem, hogy azt csinálhatom ami boldoggá tesz.

12381125_10208000247344675_1718562364_o

Itt tartok most. Ilyen fotókat csinálok, ilyen helyeken járok.