Cseh kaland

Úgy alakult, hogy munkaügyben észak Csehországba kellett utaznom, pontosabban a határ túloldalára, tehát Németországba, de anyagi megfontolásból a szállásunk a cseh oldalon volt, illetve egy napot Prágára is szántunk! Ez volt az első hosszabb kiruccanásom motorral, eddig csak vidékre jártam vele, 2-300km-re. Már eddig is tudtam, hogy autópályán motorozni igazi büntetés, de sajnos ezúttal idő és pénz hiányában nem volt más választásunk, mint másfélóránként azért megállni, hogy kávézzak, elalvás helyett… Ez mondjuk Johannáról nem mondható el, ő simán belebólintott esetenként a hátamba… 😀

Az első csuda látnivalónk Königstein kisvárosa volt, ahová egy turista információs iroda kedvéért mentünk, meg mert majd szétdurrant már a hólyagom… Rég jártam már németországban, elfelejtettem, milyen tiszta rendezett, ápolt itt minden! Már önmagában a kisváros megérdemel egy látogatást, de a közelben tornyosuló, ugyancsak Königstein névre hallgató vár az igazi nagyágyú a környéken, vonzza a tekintetet ahogy a vidék fölé magasodik. Nagyjából 600 évig építgették, míg elnyerte a mai formáját, s érzékeltetés képpen elmondhatom, a várfal mellett sétálni egy kört, jó egy órába telik néhány fotó elkattintásával is kalkulálva:

A panoráma csodás!

A szemben látható homokkő hegy egykoron a tenger feneke volt!

Ez pedig a vár udvara, némi dekorációval 😉

 

Több múzeumba is be lehet itt lesni, sajnos nekünk hosszabb nézelődésre nem volt időnk, de kárpótolt minket a következő cél, Rathen kisvárosa, melyet két részre oszt az Elba folyó. Jól ki van ez itt találva, Oberrathen az egyik oldal, ahol le lehet parkolni kocsikkal és buszokkal (és persze a motorommal is) a túlpartra, ahol az érdemi rész van, pedig egy komppal lehet átmenni, egy csekélyke összegért (1€, vagy 1,80€ oda-vissza). Megkockáztatom, többet termel, mint a rezsije, az első körben nem fértünk fel, pedig 233 ember befogadására alkalmas… Na, de félre a magyaros anyagiaskodással, inkább indultam túrázni, ugyanis számos (inkább számtalan) túraútvonal cikázik keresztül kasul a hegyoldalban és azon túl is, mindenki kénye-kedve (vagy inkább erőállapota) szerint választhat hosszabb, vagy éppen rövidebb útvonalat, esetleg henyélhet az Elba partján, ahogy Johanna is inkább tette. Leírni nem tudom, milyen csodás helyeken jártam, beszéljenek inkább a képek helyettem:

Balkéz felől láthatjátok Rathent és a kompkikötőket

Homokkő tornyok

A túraösvények elképesztő helyeken kanyarognak

Így ki lehet bírni… 😀

Az utat úgy szerveztük, hogy Prágára is jusson egy napunk, ha már ott megyünk el mellette, badarság lenne kihagyni! Egyszer jártam már ott, s emlékeimben úgy élt, csodás, mint Budapest, csak több a szépen felújított épület. A legfrissebb emlékeim alapján viszont azt kell mondjam, jelen állapotaikban sokkal szebb Prága, magyarságom ide, vagy oda… Valami azonban mégis volt, amire nem emlékeztem… Annyi turista, amennyit az én idegrendszerem már nehezen visel, ritkán látok olyat még a legszebb városokban is, amiért megéri, hogy egyfolytában másokat kelljen kerültgetni, vagy ne értsem a mellettem álló barátnőmet, de az is rohadt idegesítő, mikor egy 200m hosszú hídon sorba kell állni, hogy a korláthoz férjünk csinálni egy fotót… Vagy erre készüljetek, vagy menjetek szakadó esőben, vagy menjetek a természetbe, ezeket tudom javasolni… 😀 Mindettől függetlenül, azt elismerem, tényleg csodás város, itt a bizonyíték:

Prága óvárosának főtere

Meg néhány turista…

Trinity is itt van a képen, de élőben a látkép volt érdekesebb…

Vagyunk náhányan…

 

Egy szösszenetet szeretnék még elmesélni erről a rövidke, de annál élvezetesebb útról, mert ez igazán megkoronázta a kiruccanást. Történt ugyanis, hogy az egyik szállásunk egy kis faluban volt, s mire odaértünk, már bezárt a bolt, tudtuk meg a vendéglátónktól. Nagyon elkeseredtünk, mert nem igazán volt pénzünk étteremre, s látta ezt a házigazda is, aki 20 perc múlva két tányér gőzölgő zöldséges-csirkés tésztával jelent meg! Már az nagyon jól esett, mikor kiálltak a kocsival a garázsból, hogy én betehessem a motort, de ez a madárlátta vacsora nem csak a pocakunkat, a szívünket is megtöltötte! Köszönjük!

Nem utolsó sorban még finom is volt!

Reklámok

NAGY UTAZÁS

A karácsonyi időszak egészen hasonlított arra, amire vágytam évek óta, szeretetben telt, nem dolgoztam, az időmet a szerelmemmel, a családommal és a barátaimmal tölthettem. Még sok ilyet! 🙂

Ebből kifolyólag nem is nagyon volt miről írni, azóta viszont tovább lendült az idő kereke, egy újabb álmom valósul meg, két és fél hónapig fogok Dél-Kelet Ázsiában utazgatni, egészen pontosan Thaiföldet és Malajziát látogatom meg, a többi meg majd alakul. Egy hónap meló, aztán másfél hónap szabadság, ekkor fog Johanna is csatlakozni hozzám! (Meg mint azóta kiderült, Miro barátom is!) Ennek köszönhetően a blog egy kicsit utazós bloggá fog vedleni erre az időszakra, igyekezni fogok minél sűrűbben írni az ottani tapasztalataimról, illetve próbálok majd természetesen videókat is csinálni, amiket majd a facebook oldalamon láthattok, aztán ha visszatértem, terveim szerint egy viszonylag komolyabb filmes beszámolót is összevágok majd, de erről úgyis tudni fogtok! 🙂

A múlt év óriási lépés volt számomra, nagyjából célba értem, egész évben nem volt más dolgom, mint utazni (túrákat vezetni) és filmezni. Elképesztően izgalmas, eseménydús és király év volt, s már most látom, hogy az idei még olyanabb lesz! Igaz, még el se kezdődött, már hulla fáradt vagyok, reggeltől estig készültünk az útra, közben igyekeztem mindent úgy otthagyni, hogy ne káoszba kelljen hazamenni, mindemellett pedig filmeket is vagdostam folyamatosan! Jut eszembe, ha van kedvetek, kövessetek a youtube-on is, mostanában viszonylag gyakran tudtunk újabb anyagokat feltölteni, illetve reményeim szerint most még minőségibb filmeket fogunk készíteni!

Ezt a posztot még otthon kezdtem el, gondoltam majd az első napokban befejezem és posztolom, hát mindjárt a 3. napom behalt a laptopom kijelzője, mostanra sikerült áthidalni a problémát (egy hdmi kábellel és egy hdmi bemenettel rendelkező tv-vel a jelenlegi hotelünkben…) Mondhatnám, hogy visszanyalt a fagyi, hisz ilyen esetekben másoknak mindig azt mondogatom, ahh, ugyan, az csak pénz (mmint a tönkrement laptop), de bevallom, ez most engem is érzékenyen érintett. 2-3 nap után aztán sikerült túltennem magam a dolgon, és mint látjátok, végül a megoldást is megtaláltam, ezzel bizonyítva, hogy tényleg kár időt pazarolni a kesergésre. A megoldás mindig ott van a közelünkben, csak észre kell venni. Nem tudom az elkövetkezendő hetekben mikor, és mennyit leszek olyan helyen, ahol lesz lapostv, de igyekszem minél gyakrabban beszámolni az itteni kalandozásainkról!

SZENVEDÉLY – BETEGSÉG

izland_pano_selfie_blograKi tudja hol mosódik össze a kettő…? Vagy épp hol válik el…?

Hajnali 3 óra van és képtelen vagyok aludni. Nem mintha nagyon szeretnék, inkább csak kéne… Elég hosszú szezon áll mögöttem, 92 napot voltam mindenfelé Április óta. Akárhogyis számolom, ez ötből három hónap “nyeregben”. Igaz, azt is elmondhatom, hogy beteljesült egy álmom! Mindazonáltal a frissességemből hagytam el darabkákat az út menti porban, utolsó utamról hazafelé el is határoztam, egy egész napot rászánok a pihenésre! Egy felet sikerült…

Mikor még megvolt a korábbi állásom, utáltam, ha hétvégén is be kellett mennem valamiért, most meg azt utálom, hogy néha abba kell hagynom a munkát szenvedélyemet… Mielőtt valaki még megszólna, hogy vigyázzak, mert ki fogok égni, jön a legjobb rész! Szabad lettem. Mindez azt jelenti számomra, hogy ma felhívott egy jóbarátom, hogy holnap nézzük meg este a meccset. Én pedig gondolkodás nélkül rávághattam, hogy rendben. Vagy, ha holnap valaki felhív, hogy ebédeljünk együtt, kinyomom a gépet és megyek. Szabad lettem, tényleg.

Egyetlen vasmacska karcolja már csak a tenger fenekét, a számlák jönnek nekem is, így egy feladatom maradt még a blog végezetéig. Passzív jövedelmeimet kell úgy felépítenem, hogy túlszárnyalják a kiadásaimat, ez az ősz nagy feladata! Korábban már beterveztem náhány ilyen forrást, bizonyos dolgokat már a nyáron, ezeket szem előtt tartva alakítottam, s  most fogom kidolgozni a mikrobizniszeket, hogy tavaszra lássam, melyekbe érdemes további energiákat fektetni, s melyeket kell lecserélni újabb ötletekre, lehetőségekre.

Mindezek fényében talán nem is olyan meglepő, hogy hajnali négy órakor még mindig lelkesen buherálom az anyagaimat, írom ezt a blogposztot, és kifejezetten élvezem az életemet.

A szezon legfontosabb tapasztalata pedig az, jó úton járok. Nem magam miatt, vagy a korábbi bekezdések okán mondom ezt. Számos olyan emberrel találkoztam az elmúlt hónapok során, akik akár az én segítségemmel, akár a saját harcaik árán, de ugyanarra az útra léptek, a saját útjukra, és mindannyian boldogabbak! Van aki épp csak az első lépéseket tette meg (ügyes légy Adri), van aki már fel is mondott mióta legutóbb találkoztunk (király vagy Tomi), s még a kedvenc unokatesóm is új életet épít magának (😘 Timi)! Még ha én egy hülye álmodozó vagyok is, de ennyien nem tévedhetnek!

 

 

IZLAND

IMG_5341 Megérkeztem.

Izlandra tenni a lábam nagyon különleges, mágikus érzés, s bár még csak másodszor vagyok itt, ennek ellenére van a dolognak egy kis hazaérkezés felhangja. A sziget még most is lenyűgöz, az első ittlétemhez képest mégis teljesen más érzések kavarognak bennem, a harcos vikingek megállíthatatlan szelleme átalakulóban van bennem is, izgága lelkem kettős életet él.

Azt olvastam egyszer, az embernek nagyjából 5 hétre van szüksége ahhoz, hogy egy szokását megváltoztassa! Ennél azért több időre van szükségem ahhoz, hogy a korábbi 3 évben felvett viselkedésformát átalakítsam, de határozottan kezdem érezni,  életem egyik legkomolyabb projektjét hamarosan, és sikeresen lezárom, az életem újra megváltozik!

Amikor új életet kezdtem, vérengző hadjáratba kezdtem, nagyjából két és fél éven át heti 6-7-szer 14-16 órát dolgoztam, hogy olyan életet építsek magamnak, amiben a hobbim a munkám, és azt is úgy tudom alakítani, hogy azokkal a dolgokkal foglalkozhatok, amelyek igazán fontosak számomra. Mivel szezon van és rengeteget utazom, még nem volt alkalmam igazán tudatosítani, de múlt héten még az én kemény fejemen is átjutott a felismerés, mennyire közel járok! Egy héten keresztül nem csináltam mást, mint a felújítás alatt álló lakásomon dolgoztam, és találkoztam néhány barátommal. Mert, azt akartam, az volt fontos nekem.

IMG_5335

Egyik irány

Mikor ezen sorokat írom, a napi programunk már véget ért, szabadon csavargok este 10-kor a napsütésben, s épp egy hegy tetején ülök Izland keleti partvidékén, körülöttem kattognak a kameráim, én pedig a távolba révedve a jövőmet kémlelem.

IMG_5336

Másik irány

Arról álmodom, hogy már nem kell éjjel-nappal dolgoznom (ez már pipa), izgágaságomat felváltja a nyugalom, mindig ráérek arra, ami nekem fontos, aztán idővel azt veszem észre, hogy már nem a messzeséget vizslatom, csak magam elé nézve a rohangászó kölkeimet figyelem, s érzem annak a jelenlétét, akivel mindezt megoszthatom.

Álmodozó típus vagyok, na…

Végezetül pedig néhány fotó, hol is járok…

image1

Reykjavik

image3

Thingvellir nemzeti park

image4

Godafoss vízesés

image5

Egy fürdő

image2

Egy csodás öböl

KITARTÁS

A kitartásról már sokszor szóltam, most egy olyan saját élményről számolok be, mely alátámasztja annak fontosságát! Az életben gyakran történik olyan esemény, amelyet adott helyzetben nem értünk, értékelünk, utólag aztán rájövünk, összeáll a kép, mi, miért történt. Jelen példából ez mondjuk pont hiányzik, de azért igazán hasznos volt utólag megkapni ezt a megerősítést!

Idei első túrám Mallorcára vezetett, ahol jelen volt egy olyan kollégám is, aki általában az irodában tartja a frontot, ez esetben viszont, ő is túravezetőként terelgette a nyájat! 🙂 Vele beszélgettünk egyik este, és hát, ilyenkor mindig szóba kerülnek a céges ügyek is, s valahogy felvetődött az én felvételem története is. Jobban emlékezett, mint én, hogy hány levelet, újabb és újabb videót küldtem nekik.

Annak idején úgy indult a “karrierem”, hogy elkezdtem mindenféle sporteseményekre, utazásokra menni, hogy azokról filmet készítsek. A Baraka weboldalán pedig láttam egy felhívást, hogy keresnek fotósokat, filmeseket.

Úgyhogy én elkezdtem levelezgetni velük, minden filmemet elküldtem, és egyik után azt a választ kaptam, hogy oké, akkor mehetek egy próbatúrára. A történet folytatása már ismert, azóta is csinálom a filmeket az utakról, sőt, manapság már túravezetőként is ténykedem. Remélem kellően érzékelhető, hogy milyen fontos a kitartás! Hogy sose adjátok fel! Bármiről is legyen szó!

Végezetül pedig megmutatom azt a filmet, amely megütötte azt a szintet, hogy elvigyenek az első túrámra!

ELÁGAZÁS

Végre!

Itt a tavasz, elindul a szezon, felpörög a filmbiznisz is! Már megint pontosan az történt, amire számítottam. Januártól Márciusig alig evickéltem el, most meg annyi munkám lenne egyszerre, hogy már azon gondolkodom, kell valaki, aki segít. Ezzel csak egy problémám van, ha kerítek egy vágót, aki helyettem csinálja kisfilmeket, kiveszek belőle én magam, az odafigyelésem, az a szenvedély, mellyel minden videómat készítem. Ha operatőrt veszek fel, akkor meg a kalandokból maradok ki… Nem látom át még, pontosan, merre kell tovább mennem, s hogy pontosan melyik út visz a céljaim felé. Szeretnék teljesen szabad lenni, ahhoz meg úgy kell pénzt keresnem, hogy ne kelljenek hozzá megrendelők, azzal keressek, hogy aztcsinálomamitakarok! Vagy, legyen egy rakás megrendelőm, és a feladatok kiszervezésével foglalkozzak.

(Jó ez a blogolás, sokszor egy poszt leírása közben kapok választ a saját kérdéseimre. Hát, a várgesztesi nyári villám akar szervezni már megint, épp attól imádom a munkám, hogy azt csinálom, amit most csinálok. Túrázom, bringázok, síelek, motorozok, világot látok, csak kamerával a kezemben, s miután hazajövök, kell egy filmet is csinálnom róla.)

Én ezt szívesen csinálom... :)

Én ezt szívesen csinálom… 🙂

Most aztán tényleg realtime követhettek (akik a napokban olvassátok ezt), a poszt megírása közben jöttem rá a következő részcélra, s most megpróbálom kitalálni, kifejteni, mik lesznek a következő lépéseim! 🙂 Amúgyis, sokszor hangoztattam már, szeretnék a legtöbb dologgal kapcsolatban konkrét példákat is hozni, hogy ne csak úgy beszéljek, mint egy horoszkóp, amibe bármit bele lehet gondolni. (Elnézést minden asztrológustól.)

Tehát a nagy cél adott volt eddig is, anyagi függetlenség. Az irányt is láttam magam előtt, az ilyesfajta elágazások (döntések) nem világosak mindig előre.

Eljutottam tehát arra a szintre, hogy válogathatok (válogatnom kell) a melók között. Legfőbb szempontom a tevékenység, inkább megyek el 1 kosár almáért mangóért útifilmet csinálni egy hétre, mint egy napra két kosár mangóért esküvőt filmezni. Egyébiránt, a megkereséseim jó része szerencsére már olyan jellegű, amit szívesen csinálok. Az ugyanakkor világosan látszik, hogy nem fogok annyit keresni, mint a pályatársaim. Ezzel alapjában véve nincs problémám, csak annyi, hogy a cuccaimat folyamatosan fejlesztenem kell, és etéren is ott tartok, hogy a következő lépcsőn egy gép 6-800 ezer jó magyar forintba kerül, az objektívek hasonlóképp…

A másik nehézségem, hogy minél többet utazom (ezt szeretném), annál kevesebbet tudok az ott készült anyagokon dolgozni, ezért is gondolkoztam egy vágó segítségén, hogy alkalmanként csak elküldjem az anyagot, a többit oldja meg ő. Mivel ezt elvetettem, más megoldást kell találnom.

Azt hiszem alapvetően erről szól az egész életünk, – hogy megint ezt a példát hozzam – mint egy videojátékban. Elkezdünk egy pályát, melyben jönnek ellenségek (nehézségek), amiket le kell küzdenünk, majd a végén jön a főellenség, aki a legnagyobb nehézséget okozza, de ha legyőzzük, jutalmunk, hogy egy szintel feljebb folytathatjuk utunkat. 

Nagy vonalakban egy évre előre látom, mikor mit fogok csinálni, s ezt az időt szánom arra, hogy legyőzzem ezt, a (jelenleg) utolsó főellenséget, és kifejlesszek magamnak egy olyan munka mechanizmust, amivel növelhetem a hatékonyságomat. Ennek lehetőségét abban látom, hogy operatőrködésben még jobb leszek és olyan felvételeket készítek, melyeken már csak minimálisan kell utómunkázni. Ebből fakadóan, illetve abból, hogy vágásban is tervezek tovább fejlődni, az utómunka is kevesebb időt fog igénybe venni.

A legfontosabb dologról azonban még nem beszéltem. Magam is ebbe az irányba gondolkozom rég óta, de egy előadást is hallottam arról, ami a kulcsa lehet a szabad életemnek. Az útjaimon rögzített felvételeimet ugyanis többször, több félnek is tudnám értékesíteni, természetesen különböző formában, nem ugyanazt az egy filmet. Ezt az “ügyfélkört” kell még kiípítsem a jövőben, és ha ez, illetve a hatékonyság növelése is kellő ütemben halad, akkor rövidesen valóban SZABAD leszek!

Szabad leszek és lesz saját irodám! ;)

Szabad leszek és lesz saját irodám! 😉

 

Ha van még 2 perced, itt egy munkám amit szintén nem cserélnék el egy sajtótájékoztatóra… 😀