DŐL A LÉ?

 

Nem, az még azért odébb van, de a filmem eredményeképpen lefixáltunk további három túrát, amire elvisznek filmezni. Júniusban Provence-ba megyek tíz napra, júliusban a Dolomitokba, Augusztusban pedig Montenegróba visznek tengeri kajaktúrára. Szóval asszem ez a rész kezd beindulni. A rész alatt azt értem, hogy a “nagy terv” szerteágazóbb annál, mintsem megtanuljak filmezni és továbbra is alkalmazottként, csak most már operatőrként, vagy vágóként dolgozzak, szeretnék passzív jövedelmeket termelni. Ennek mikéntjéről több elképzelésem is van, igyekszem több dolgot is kipróbálni, futtatni párhuzamosan, nem egy lapra feltenni mindent. Idővel majd kiderül, melyikbe érdemes több energiát fektetni, és melyiket kell esetleg abbahagyni, mert több vesződséggel jár, mint haszonnal. Néhány lehetőség amivel próbálkozom:

 

YOUTUBE

Számomra az egyik legkézenfekvőbb a youtube hirdetések. A videóimat eleve feltöltöm a portálra, a dolgom csak annyi, hogy a fiókomat rendesen beállítsam, hogy szerezhessek vele bevételt. Ennek a pénzszerzésnek a főbb nehézségei, hogy jó nagy nézettséget kell elérni (kb 5000 felettit), hogy valóban pénzt kezdjen termelni, ráadásul az sem mindegy, hogy kik nézik. 5000 amerikai megnézés fényévekkel többet ér, mint 5000 magyar… Szintén megnehezíti a helyzetet, hogy csak jogtiszta tartalommal ér játszani, számomra ez a zene miatt jelent némi gondot.

 

STOCK FOTÓK, VIDEÓK

Ez is egy jó lehetőség passzív jövedelem szerzésre. Ezek a weboldalak tulajdonképpen árulják a fotóimat/videóimat, amik árából jutalékot fizetnek. Itt sem egyszerű a helyzet, egyrészről óriási mennyiségű a konkurencia, rengeteg az elcsépelt téma, másrészről nagyon sok és komoly feltételnek kell a feltöltött anyagnak megfelelnie, mind vizuális, mind minőségi szempontból. Ezzel azért próbálkozom, mert nem vesz el túl sok extra energiát, számomra alap, hogy ha utazom, sok képet készítek, egy kicsit jobban oda kell csak figyelnem, hogy a kritériumoknak megfeleljek, meg fel kell töltögetnem a képeket. Ha ez kész, a legeslegnagyobb bajom az lehet, hogy nem veszi meg senki. De idővel meg fogják 🙂

 

TERMÉKEK

Több területen is vannak ötleteim, melyekkel szintén szeretnék próbálkozni. Van pár pólóötletem, amiket szeretnék hamarosan megcsináltani magamnak. Ezekkel aztán semmi extra dolog nincs, teszek fel róluk képet a weboldalamra, s akinek tetszik meg lehet rendelni. Ez megint egy olyan dolog, amibe nem kell milliókat, vagy éveket ölni, megint a legrosszabb eset, ha nem vesznek egyet sem, de időt többet nem vesz el… Ugyanez a helyzet olyan eszközökkel, melyeket magamnak tervezek a filmezéshez. Magamnak mindenképpen megcsináltatom, mert szükségem van rá, később pedig ha valaki rendel belőle, csak le kell gyártatnom újra. 

 

SZOLGÁLTATÁS

Ez már nem passzív jövedelem, de olyan dolog, amit szívesen csinálok, így nem feltétlen érzem munkának. Elsősorban filmkészítésre gondolok, azon belül is rövidfilmek, reklámfilmek, promó anyagok, videóklipek. Sokat erről a témáról azt gondolom nem kell meséljek, ebben a lényeg, hogy minél jobb legyek, minél hangulatosabb, látványosabb filmeket készítsek.

 

Tisztában vagyok vele, hogy a fent leírtak sokkal nehezebbek, mint amilyen egyszerűen megfogalmaztam, higgyjétek el, oldalakat tudnék teleírni mindezek részletes elemzésével, de nem az a cél, hogy kioktassalak titeket ezekről, meg majd még úgyis hallotok róluk ahogy haladok velük!

Reklámok

ELSŐ BEVÉTEL

Az első pénzkeresetem hamarabb jött mint vártam. Ahogy említettem, az egyik túravezetőtől kaptam anyagokat, amiket ő vett fel, bringás, meg evezős túrákon. Nekiestem hát dolgozni egy újabb filmen. A felvételek nagyon remegtek és nem voltam benne biztos, hogy tudok-e velük mit kezdeni. Épp akkoriban váltottam egyik vágóprogramról egy jobbikra, de nem voltam benne biztos, hogy tudja-e őket megfelelő mértékben stabilizálni, mert a régiről tudtam, az nem tudná orvosolni a bajokat. Szerencsémre az új képes volt, viszont még annyira nehézkesen kezeltem, hogy rengeteget küzdöttem vele. Volt, hogy rosszul importáltam be a felvételeket, és sok órás munka után az egészet előről kellett kezdenem, volt, hogy a mentésemet nem tudta megnyitni a program és egy fél éjjel ráment, mire fórumokat böngészve, cikkeket olvasva nagy nehezen megoldottam a problémát. Nehézségek tehát mindig adódnak, de soha egy könyvben sem olvastam, hogy könnyű megvalósítani az álmainkat. Főleg, ha a sok szerencsétlenkedéshez azt is hozzáteszem, hogy mindezt általában a napi 8-10-12 óra meló után csinálom. Sokat segít, ha az ember olyat csinál amit igazán szeret, de attól a fáradtság még fáradtság marad. Ezt viszont mindig próbálom úgy felfogni, ha az ember többet akar, többet is kell tennie. A befektetett munka azonban mindig megtérül, ráadásul itt az életem a tét. Ha befuccsolok, még mindig ott a munkám, ami szerencsére azért nem egy bünti (jó melóm van jó közegben, jó főnökökkel), mint annak idején mondjuk a telemarketingezés volt, de hát nem a saját cégem, nem a saját álmom. Visszatérve a filmre, ennél legalább a zenét nem kellett napokig, hetekig keresgélnem, már előre tudtam, mit fogok alávágni. Nem a legelegánsabb megoldás, egy másik filmből lopni a zenét, de egyrészt elképesztően passzol a filmhez, másrészt azért az én alkotásom jelentősen különbözik attól, amiből csórtam. (Idővel ezen is szeretnék majd változtatni, van egy DJ ismerősöm, aki reményeim szerint majd tud írni zenéket a filmjeimhez.) Úgy gondoltam tök jól összeállt a film, elküldtem hát megnézésre, és vártam, milyen változtatásokat kér majd az iroda, s milyen kritikákat fogalmaznak meg. A kritikákat szerintem jól kezelem, sőt, kifejezetten érdekelnek. Rengeteget lehet fejlődni, ha átgondoljuk őket sértődés helyett, és megfontoljuk még ha elsőre sületlenségnek tűnik is. Az is előfordulhat, hogy nem jogos, de miközben átgondolod, eszedbe jut valami fasza ötlet. Jelen esetben erre nem volt szükségem, mert elsőre osztatlan sikert aratott a film az irodánál, és ami a legnagyobb boldogságomat jelentette, a főnök maga hozta fel, hogy beszéljük meg a munkám ellentételezését, tekintve, hogy most olyan túráról is csináltam nekik filmet, amelyen nem voltam ott. Sokat morfondíroztam, hogy mennyit is kérjek, arra is gondoltam, hogy nem kérek pénzt, inkább egy olyan túrát, amit én választok ki, és végre a tengeren túlra utazom, de úgy határoztam, a pénzt választom, és fejlesztem az eszközparkomat. Asszem még abban a stádiumban vagyok, amikor fontosabb a tovább fejlődés, és hogy visszaforgassam a keresetem ennek érdekében. DE!

 

AZ ELSŐ KITŰZÖTT CÉLOMAT ELÉRTEM! BEVÉTELT TERMELTEM A SZENVEDÉLYEMMEL, s mindezt 10 hónap alatt elértem.

A KÖVETKEZŐ SZINT

Végre volt egy értékelhető filmem. Elküldtem hát a Barakának, s tűkön ülve vártam a választ. Tetszett nekik, kértek is tőlem önéletrajzot! Ekkor egy kicsit megijedtem, tekintve, hogy abban semmiféle olyan tapasztalatot nem tudtam megjelölni ami a filmezéshez kötődik. Írtam hát mellé egy motívációs levelet, hogy legalább azzal hangot adjak lelkesedésemnek és elhivatottságomnak. Átmentem ezen a rostán is, meg is beszéltünk egy találkozót a nagyfőnökkel. Az nagyon jól ment, tekintve, hogy egy nagyon szimpatikus embert ismertem meg, a nézeteink sok ponton egyeztek, a közös munkáról elképzelt terveink is átfedték egymást, kezet is ráztunk rá, hogy elvisznek túrákra, én pedig azokról filmet készítek pénzmozgás nélkül. Nekem a túra, nekik a film lesz ingyen. Első körben egynapos “próbatúrában” egyeztünk meg. Ez tél lévén hótalpas túrát jelentett az Alpokban, nem messze, a sógoroknál. Nagyon vártam az utat, elképesztően fel voltam dobva, mégiscsak az első komolyabb részsiker a karrieremben. Talán mondanom sem kell, újabb nehézséggel szembesültem, annyira enyhe volt az idő, hogy kétezervalahányszáz méter magasan széldzsekiben bóklásztam a hegyen, alig volt hó, a hótalpakat szinte nem is használtuk. Hazatérvén elkezdtem dolgozni az anyagon, de közben az irodával is felvettem a kapcsolatot, s végül abban maradtunk, hogy elvisznek egy újabb túrára, ahol remélhetőleg már tél lesz a hegyen. Ez nem is történt másképp, de akkor meg a tél nem épp azt az arcát mutatta, amit egy promó filmben – ahol azt szerettük volna reklámozni ez milyen jó – az ember elképzel, így már megint egy újabb túrát kellett megbeszélnünk. A harmadik túrán megint ugyanez volt a helyzet, szakadó hóesés, orkán erejű szél, tejszerű köd egész nap. Ami a filmet végül megmentette, hogy ezen az úton az egyik túravezetőtől kaptam extra anyagot, amit még ő vett fel korábban. A snittek nem voltak épp a legjobb minőségűek, de annyit ki tudtam ollózni belőle, ami ahhoz kellett, hogy egy kerek egész alkotást adhassak le. Ebben a szakaszban újabb nehézségbe ütköztem, nem tetszett nekik a zene. Az nagyon fontos minden ilyen filmben, szerintem az élmény kb 40%-ban attól függ, mennyire passzol a zene a képi anyaghoz. Az ismerőseim visszajelzései alapján ebben eddig nagyon jó voltam, ehhez is heteken keresztül keresgéltem, s a voksomat végül egy inuit (benszülött eszkimó) dal-ra tettem le. Ez részükről nem aratott osztatlan sikert, kértek egy újabb változatot. Aztán még egy újabbat. A harmadiknál kétségbeesésemben már megírtam nekik, ha háromból egy sem tetszett, ugyan tegyék már meg, hogy akkor ők küldenek egy olyat, ami szerintük megfelelő. Na, hát kaptam is egy olyat, amihez szerintem nem volt megfelelő minőségű felvételem. (Ha megnézitek ezt a filmet, szerintem érteni fogjátok miért mondom ezt, ha nem kommentben megbeszéljük.) A végtermék egyébként szerintem jobb lett, mint amit én csak a zenét hallgatva vártam, és hál’ Istennek ez már megfelelt nekik is. Mire ezen a herce-hurcán keresztül küzdöttem magam, elmúlt a hótalpas túrák szezonja, így nem kaptam túl nagy publicitást, de legalább megfeleltem a “teszten”.

 

REFERENCIA VIDEÓ 2. rész

Az OI-val hasonló a helyzet, annak idején úgy gondoltam, majd én is highline-ozni (a slackline egyik vállfaja, egy minél magasabb hevederen egyensúlyoznak át) fogok velük, de időközben rájöttem, mindkét tevékenység olyan fokú odafigyelést és koncentrációt igényel (mármint a sport és a filmezés), hogy párhuzamosan semmiképp sem fogom tudni csinálni. Viszont hogy az elején kezdjem: első személyes találkozásunk alkalmával a budapesti Tündér sziklára mentünk, ők highlineozni próbáltak, én meg filmezni. Meg kell mondjam, egyik sem ment túl jól…

Ők hetekkel korábban voltak a Dolomitokban egy nemzetközi highline meetingen, és nagyon be voltak lelkesedve, én meg az egy évvel korábbi highline meeting videókat nézve vártam csodát. Végül azt hiszem mindannyian csalódtunk, négyőjük közül ketten tudtak csak felállni, menni meg csak egyszem, ígyhát ez se lett az a csoda anyag, amiből oscar várományos filmet lehetett készíteni. Végül a film nem is lett átütő siker, de később azért kiderült, többet nyertem vele, mint csupán tapasztalatot. Egyrészt azóta én is az OI csapatába integrálódtam, másrészt a feltöltött videómra rátalált valaki, aki csak úgy a semmiből belecsöppent az életembe, hogy segítsen feljebb lépni egy szintet.

A tündérsziklás videóm nem lett nagy szám, viszont a fotók, amiket Mohai Balázs készített, bejárták a világsajtót, így elég nagy híre ment a csapatunknak. Ennek kapcsán kaptunk egy felkérést, hogy tartsunk előadást a Creative Mornings-on. Végül úgy döntöttünk, hogy az előadás elejére és végére készítünk egy-egy videót, mintegy nyomatékosítva a mondandónkat. Egy cimboránk készítette az előadás elejére az intro-hangulatú filmjét, nekem pedig a csattanó-film jutott. Ennek elkészítésében játszott nagy szerepet Michael (aki rámtalált a neten), aki egy speckó “kameraállványt” (ami tulajdonképpen egy horgászbot) fejleszt, amivel bekapcsolódott a CM-os film felvételébe. Elképesztően jó snitteket készített, melyeket felhasználva megszülethetett az első olyan videóm, amivel már nagyjából elégedett voltam, kihoztam a maximumot a tudásból, amivel akkor rendelkeztem, mégha ez nem is volt túl nagy, de ezt nem is én vagyok hivatott eldönteni.

Még ezért a filmért sem kaptam díjat, se egy fillért nem hozott, de az érzés, hogy egy moziteremben háromnegyedház előtt levetítik, olyan élmény volt, amit azt hiszem sosem felejtek el. Megléptem az újabb szintet, s megint újabb energiák szabadultak fel bennem céljaim elérése érdekében.

 

REFERENCIA VIDEÓ 1.rész

Eleinte elsősorban a kamera képességeit igyekeztem felderíteni, és közben rengeteg tutorial videót néztem a kameráról, és a vágóprogramról amit használni kezdtem. Kijegyzeteltem az összes olyan extrémsport eseményt, amire kimehetnék filmezni, ezzel párhuzamosan pedig a munkahelyemről készítettem time-lapse videót. Ez utóbbi eléggé összecsapott, még vitt a friss szerelem heve, nem arra törekedtem, hogy kijavítsam az esetleges hibákat, és minél több érdekes nézőpontot keressek, hanem, hogy minél előbb kész legyen, és feltölthessem. (link)

A következő videóm is hamar elkészült, annál viszont az hátráltatott, hogy a brigás versenyen az első futam után tönkrement a kamerám (mondanom sem kell az én hibámból, dehát ebből is tanultam), így esélyem sem volt megfelelő mennyiségű és minőségű felvételt csinálni. Összeraktam hát a kevés anyagból egy filmet (link), nem is lett nagy siker, ráadásul a kamerám egy hónapig volt szervízben. Kínkeserves hónap volt, de jött megint szembe egy kis jel, ami szinten tartotta a lendületem. Egy kedves kollegina hívta fel a figyelmem egy bónusz brigád-os ajánlatra, 3 napos siklóernyős tanfolyam volt nevetségesen olcsón. Még aznap beneveztem rá és iszonyatosan jól éreztem magam ott, és persze a levegőben szállva is 🙂

A tanfolyamon filmeztem, de végül nem készült belőle film, mert itt először megtapasztaltam, hogy jó filmet csak úgy tudok csinálni, ha a filmezésre figyelek, de ezt nem minden sport engedi meg, legalábbis nem akkor ha még csak tanulom.

A sport azonban annyira megtetszett, hogy amint lehetőségem (és főleg pénzem) lesz rá, megyek a következő szintre, és folytatom a tanulást, mert nagyon szeretnék egyszer Dune du Pyla-n repülni (ez egy több km hosszú homokos óceánpart szakasz Bourdeaux-tól 40-50 km-re ahol szinte egész nyáron lehet repülni, mert egyfolytában fúj a szél) és talán egyszer teljesíteni a Red Bull X-alps race-t (ez meg egy távrepülő verseny Gaisberg-ből (Ausztria) Monaco-ba.

Ebben az időszakban ismerkedtem meg az Outdoor Inhales tagjaival, akikkel azóta is próbálok minél több (főleg higline-os) kalandban részt venni. Elmentem Palfauba (Ausztria) raftingolni is, amiről szintén készítettem filmet, és ahol megint tanultam valamit. Nincs az a kaland, amiről jó filmet lehetne csinálni egy fixen sisakra rögzített kamerával… (link) Mindig minél több nézőpontot kell keresnem, s ez a legtöbb extrém sportnál nem egyszerű. Kell jó szél, vagy megfelelő vízállás, esetleg az előző futamot kipihenni, satöbbi, nem úgy van, hogy figyeljmá, most a másik oldalról gyere légyszi, kell onnan is egy snitt… Ezek mind apróságok, és rengeteget kell tanulni (nyilván) és tapasztalni (főleg), ha az ember profi akar lenni abban amit csinál. Jelenleg időhiány miatt elsősorban filmesként megyek ilyen eseményekre, de remélem idővel lesz lehetőségem arra is, hogy a néhány napos forgatás mellett néhány napot a sportoknak is szentelhessek.

 

A KEZDET

Kicsit több, mint egy éve szakítottunk életem eddigi legnagyobb szerelmével 3 és fél év után. Mondanom se kell, mennyire kikészültem és milyen sokáig szenvedtem. Tényleg padlón voltam, de igyekeztem magamba magyarázni, így kellett lennie. Édesanyámnak sokat köszönhetek, mert rendkívüli módon támogatott, és segített, hogy mielőbb talpra álljak. Egy “újrakezdő” nyaralásra is elvitt ahol igazán magamra találtam. Még egy jó darabig nem látszott rajtam mennyire jót tett az az út, de most már tudjuk, akkor kattantak helyükre a dolgok, akkor lettem az, aki lenni akarok. Visszatérve az útról már nem a sebeim nyalogatása kötötte le a figyelmemet, hanem, hogy minél többet hozzak ki a helyzetből. A szingli életben a legjobb dolog, hogy semmi mással nem kell törődnöd, csak magaddal. Ha éjszakázni akarsz éjszakázol, ha nincs kedved elpakolni magad után, nem kell, ha éjt nappallá téve a karriered akarod építeni, hát építheted. Persze, nekem is hiányzik, hogy legyen kit babusgatni, vagy mikor 16 óra munka után hazaesek megmasszírozza valaki a talpam, de ez most nincs, majd lesz. Kár lenne keseregni ezen. Szóval maradt a karrier. Először tapogatózásba kezdtem, merre is induljak. A nyaraláson nagyon sok outdoor és kalandprogramon vettünk részt (igen, az 56 éves anyukámmal!), később ejtőernyőzni is voltam (amit még az exemtől kaptam ajándékba), és nagyon otthon is éreztem magam ezekben, imádok ilyesmit csinálni, meg is vizsgáltam, hogy tudnék betörni erre a piacra 🙂

Első körben a túravezetés érdekelt, fel is vettem a kapcsolatot egy irodával, hogy mi kéne ehhez. Sok minden nem, csak rengeteg tapasztalat, ami nekem városi bolyongásokat leszámítva nem nagyon volt. Viszont megszerezni ezt sok idő, az meg nekem szintén nincs. Tovább kutattam, és egy ismerősömet látva új ötletem támadt! A GoPro! Ez egy kis “action-cam” amit kb. bárhova (sisak, síléc, versenyautó, kajak, repülő) fel lehet szerelni, kis méretéhez képest nagyon jó minőségű videót és fotót készít. Mikor a túravezetői állásokat nézegettem, a már említett iroda hirdetései között láttam, hogy fotóst, videóst is keresnek. Számomra ez az együttállás (imádok fotózni, videózni, lehet ezzel utazós munkát csinálni, kb szembe jött a kamera) már egy jellel felért, vettem is egyet és elkezdtem vele kísérletezni, gyakorolni, majd filmeket készíteni. Írtam is gyorsan az irodának, hogy érdekelne a munka, de őszintén megmondtam, hogy még elég kezdő vagyok. Nagyon szimpatikusak voltak, és kérték, hogy ha már lesz kész referencia anyagom, küldjem el nekik.

Fel is állítottam az első célt, elkészíteni egy értékelhető videót!

LÉGY POZITÍV

 

A filozófiámhoz szervesen kapcsolódik a pozitív hozzáállás is. Ennek fontosságát egyre többen hangoztatják mostanság (aminek nagyon örülök), ezért lehet, hogy elcsépelten hangzik, de ha pozitívan tudsz a dolgokhoz állni, sokkal könnyebb elviselni a nehéz helyzeteket is. Jelenleg abba a helyzetbe kerültem, hogy elképzelhető, csökkentik a műszakjaim számát a munkahelyemen. Kissé rosszul érint a dolog, de mégis úgy úgy állok hozzá, ha mégsem veszítem el őket, az jó, ha elveszítem akkor több időm lesz a saját projektjeimmel foglalkozni, ami szintén jó. Minden helyzetben annyi a jó, amennyit kihozol belőle. Ez a hozzáálás nem feltétlenül kell a boldoguláshoz, de sokat segít, hogy átlendülj a nehézségeken. Ráadásul, ha vesznek a műszakok úgy sem tudok ellene tenni, ha idegeskedek, kesergek miatta, az csak időpazarlás. Előre nézz!

Mindazonáltal hiszek a vonzás törvényében is. Ha a jó dolgokra koncentrálsz, abból jön szembe több! Ez a törvény és a pozitív gondolkodás folyamatosan erősítik egymást! Én legalábbis így tapasztaltam. A napokban megint a kelleténél többet mérgelődtem a munkám miatt, napról napra egyre rosszabb is lett a helyzet. Szerencsére eszembe jutott mekkora marha vagyok, visszazökkentettem magam a pozitivizmusba, jobban is érzem magam. Ilyen egyszerű, és nem csak mondom, tényleg tapasztalom.

Pozitívnak maradni persze sokkal könnyebb, ha hasonló emberek vesznek körbe. Tudat alatt régebben is megválogattam magam körül az embereket (persze ez például a munkahelyen nem mindig lehetséges), de most már igyekszem némi tudatosságot is belevinni a válogatásba. Egyszerűen végig kell gondolni, mely emberek tesznek hozzá az életedhez, és melyek csak vesznek el belőle. Drasztikus dolgokra nem kell gondolni, én is utálom az érdekbarátokat és a haszonlesőket, de nem is erről van szó. Van aki annyit tesz hozzá az életedhez, hogy jókat tudsz vele dumálni és van aki azzal vesz el belőled, hogy folyamatosan olyan dolgokkal traktál amik a legkevésbé sem érdekelnek. Van aki inspirál és van aki demotivál. Ha van 6 “vérszívó” a környezetedben, akik csak napi 5 percet rabolnak el tőled az már fél óra naponta. Fél óra alatt megnézhetsz 2-3 tutorial videót, elolvashatsz leírásokat, cikkeket, 15 oldalt egy könyvben, vagy bármit ami előre visz az életedben.

SZENVEDÉLY

Szerintem az önmegvalósítás egyik alapja, hogy azzal foglalkozzunk, amit szeretünk. Ha az embernek van egy állása (ami csak egy állás, nem a szenvedélye) valószínüleg azért dolgozik, hogy legyen pénze a szenvedélyére… Ebből kiindulva miért pazarolnánk el az időnket, ahelyett, hogy pénzt keresnénk azzal, amit imádunk csinálni…

Azt gondolom, ez az első lépcsőfok.

Persze 18-20 évesen nagyon kevesen olyan szerencsések, hogy már megtalálták, mi az, amivel életük végéig tudnak foglalkozni. Sokunknak ez csak sokkal később jön el, de ezzel úgysem tudunk mit kezdeni, inkább csak örülni kell, ha végre megvan a végcél. Cél nélkül nem is tudsz menni affelé! (a célok az egészségre is jótékony hatással vannak!!!) Én is az utóbbi kategóriába esem, kb. 30 éves koromra kristályosodott ki, mivel is fogok foglalkozni az elkövetkezendő években. Visszagondolva persze könnyű okosnak lenni, nálam is számos jele volt annak korábban is, hogy a vizuális dolgok (fotó, videó) nagyon érdekelnek, de korábban nem volt meg az erőm hozzá, hogy mindenáron véghez vigyem a céljaimat.

Visszatérve a lényegre: ha megvan mit szeretnénk csinálni, már “csak” csinálni kell… Ez pedig nagyon-nagyon nehéz, ezzel tisztában vagyok, sok dologba kezdtem már, amit aztán végül feladtam. Mostanra azonban már magam is rájöttem (vagy csak most találtam meg a valódi szenvedélyem), hogy sohasem szabad feladni az álmainkat. Ezt már bizonyára Ti is sokszor hallottátok, talán mondtátok is másnak, de manapság annyira könnyű belesüppedni a szürke hétköznapokba, hogy az félelmetes. Ha elég korán rájössz, mi életed valódi mozgatórugója, sok időt spórolhatsz, és a nagybetűs életbe lépve egyből azon az úton indulhatsz el, ami a boldogságodhoz vezet. Ha később jössz rá (mint én), hogy rossz autópályán haladsz, sokat kell tenni érte, hogy megtaláld a felhajtót a saját pályádra. Bármelyik helyzetben is vagy, érezd magad szerencsésnek. Mégpedig azért mert a sorsod a saját kezedben van. Mielőtt pedig kifogások fogalmazódnának meg benned ezzel kapcsolatban, gondold azért végig. Nem azt mondom, hogy könnyű lesz, de akkor is a kezedben van! Én heti 60 órát dolgozom a munkahelyemen és emellett az összes szabadidőmet igyekszem a jövőm építésének szentelni. Nem néztem meg egy mozifilmet hónapok óta, se sorozatot, nem is játszottam a kedvenc online játékommal egy éve, de ez idő alatt rájöttem, hogy nem is fontosak egyáltalán… Főleg, ha az életem van a mérleg másik serpenyőjében! Máskülönben meg sokkal több örömöt okoz minden egyes apró siker amit a céljaim érdekében elérek. Így hát amióta megtaláltam az utam, minden egyes nap foglalkozom a kis dolgaimmal még munka után. Van hogy csak pár órát, máskor éjszakába nyúlóan, de bármilyen fáradt is vagyok, már jól az eszembe véstem, hogy az életem a tét.

 

Ha még nem találtad meg a szenvedélyed, fantáziálj egy picit. Képzeld el, mit tennél, ha nyernél 1-2 milliárdot a lottón, és soha többé nem kéne a pénz miatt aggódnod. Gondold végig miket szeretsz csinálni, és kapcsold össze ezeket a dolgokat, hogy kitaláld egyik érdekében, hogy tudsz pénzt csinálni a másikkal.

Én nagyon szeretek fotózni, videózni, imádok sportolni, és utazni. Az én receptem, hogy fotózással, filmkészítés okán minél több extrém sportot kipróbálhassak, és utazhassak.

(Ez az alapkoncepcióm, ami majd menet közben változhat, új lehetőségek vihetnek más irányba. A lényeg, hogy élvezzem amit csinálok, és Te is!)

 

Végezetül, hogy miről is beszélek, egy nálam tapasztaltabb, sikeresebb ember megfogalmazásában:

BEMUTATKOZÁS – CÉLOK

Egy valódi emberi kísérletbe kezdek, természetesen magamon. Egész pontosan az életemet próbálom megreformálni olyan elvek alapján, melyekről szeretném kideríteni/bebizonyítani, mennyire működőképesek, megvalósíthatóak. Én hiszek ezekben az elvekben, tapasztaltam már őket kis dózisokban, de hosszútávra még nem tudtam kiterjeszteni ezeket a sikereket, a saját hibámból. Ezen keseregni azonban további időpazarlás volna, eddig is túl sokáig hitegettem magam, hogy eleget teszek.

Ezen a blogon igyekszem dokumentálni a történéseket, sikereket, pofonokat, hogy reményeim szerint a végére egy kerek egésszé duzzadjon, mely inspirációt jelenthet nektek, valamint receptként alkalmazhatjátok, hogy sikeresebbé és boldogabbá váljatok. Igyekszem minél több szóbeli hivatkozásomat webes hivatkozással alátámasztani, ez nem egy kitalált történet lesz, ez az én életem, s egy emberi kísérlet.

Ezek az elvek egyébként mindenki számára elérhetők, rengeteg könyv folgalkozik azzal, miként lehetünk anyagilag sikeresek, függetlenek és boldogok. Jómagam több ilyen könyvet olvastam, de mindegyiket túlságosan általánosnak éreztem, nem volt benne elég konkrétum. Persze tudom miért, nyilván nem mindenkinek az életére ugyanaz a konkrét recept érvényes, nem mindenki ugyanabban a cipőben jár, és nem is ugyanaz az álma. Ettől függetlenül szerintem (vagy legalábbis számomra) sokkal több inspirációt jelentenek a konkrét példák. Elsősorban ebből az indíttatásból kezdek ebbe az írott reality showba, másrészt némi plusz motívációt is remélek a saját magam által szabott határidők betartása végett. Próbálok tehát hetente legalább egy bejegyzéssel jelentkezni, ha csúsznék, basztassatok nyugodtan! 🙂

10 hónapja dolgozom már ezen, így az elején nem lesz teljsen élő a közvetítés, de fogom jelezni, mikor utolértem magam, és eljutottunk az aktuális hétköznapjaimhoz.

 

Nem utolsó sorban pedig illene meghatároznom, mi az a cél amit ezen elvek és mechanizmusok segítségével szeretnék elérni:

Rövid távon szeretnék bevételt termelni szenvedélyeimmel: a fotózással, videózással, lehetőleg sportoláshoz, utazáshoz kapcsolódóan.

Középtávon szeretném akkorára növelni ezen bevételeimet, hogy főállásban az előbb említett dolgokkal foglalkozhassak.

Hosszú távon szeretnék ezekből annyi passzív jövedelmet elérni, hogy a hétköznapi megélhetésemet biztosítsák.