Balatonkör bringával

Bár tavaly felküzdöttem magam egy legendás Tour de France (kerékpárverseny) hegyre, óriás bringarajongóként mégse aposztrofálnám magam, ettől függetlenül igent mondtam egy balatonkerülő bringatúra filmezésére. A rajt-cél helyszín Balatonvilágos volt, az időtartam pedig 3 nap, ami átlagosan napi 70km-t jelentett. A Balaton Körút elnevezésű bringaúton csalingáztunk végig, ami ugyancsak erős túlzás, tekintve, hogy maga a kerékpárút jó, ha a táv kétharmadát teszi ki, főként a déli parton, ahol simán az alsórendű utakra vannak terelve a kétkerekűvel túrázók. Az úgynevezett kerékpárutak meg nagyjából olyan minőségűek, mint Budapest útjai, csak ott nem kátyúk vannak többségben, hanem a fák gyökerei által létrehozott mini dombságok és hegységek, amint évről-évre alakítanak egy kicsit az aszfalt felszínén. Ugyancsak szívfájdalom volt számomra, hogy a táv körülbelül 10%-a megy olyan helyen, ahol legalább látni lehet a Balatont.

Kilátás a Szigligeti várból

A Balaton a Szigligeti várból

A posztot azonban nem azért írom, hogy siránkozzak oldalakon keresztül, általában egy utazást sokkal inkább meghatároz a társaság és a hozzáállás, mint a körülmények. Minket pedig az sem zavart, hogy az első napon jól bőrig áztunk, illetve izmaink tejsav termelését is jelentősen megdobta a Tihanyi apátsághoz vezető emelkedő. Természetesen a Balaton látképe és a finom fagyi kárpótolt minket valamelyest, nem is beszélve a következő szakaszról: száguldás lefelé a hegyről dombról! Mivel az eső is elállt addigra, semmi sem állhatta utunkat, hogy elérjük az aznapi pihenőt Révfülöpön! Az éjszaka gyorsan és mélyálomban telt, másnap pedig a nekem leginkább tetsző szakasz várt ránk, főként Révfülöp és Keszthely között nem tudtam levakarni a mosolyt az arcomról, így még az se szegte kedvem, hogy ezúttal két hegyre dombra kellett felküzdeni magunkat, nevezetesen a badacsonyi borútra és a Szigligeti várba. A balatonfelvidék az egyik kedvenc régióm az országban, így nem ért meglepetésként a csodás panoráma és a finom bor sem! Keszthelyre begurulni pedig egészen különleges érzés, a szomszéd városban nőttem fel, így itt is jó sok időt töltöttem tinédzser koromban. Aznap még elgurultunk Balatonfenyvesig, s a nap hátralevő részét már csak egy bográcsnyi paprikás krumpli elkészítésének és elfogyasztásának szenteltük, illetve némi badacsonyi emlék elfogyasztásának.

Egy hűvös nap keszthelyen

Szél, szörfösök és kite-osok Fenyvesen

Egy kezdő szörfös

A naplementére se volt panasz!

 

Úgy volt, hogy az utolsó nap már könnyű lesz, hisz a déli parton néhány centiméternyi szintemelkedést kell csupán megtenni, a szél azonban előidézett nekünk másfajta nehézségeket, pedig nem is szembe fújt… A déli part amúgy is kevésbé látványos, főként, hogy itt kanyarog az út legtöbbet a házak között, így a meglepően sok villa, s luxusnyaraló jelenti a legtöbb látnivalót, de szerencsére ezt kompenzálandó (vagy véletlen), itt visz az út legközelebb a vízhez, körülbelül kétszer ötven méter hosszan… Sajnálom, ha a beszámolóm egy kissé keserédesre sikeredett, lehet, hogy inkább magamban csalódtam, mert az erőnlétem már nem a tavalyi, vagy mert túlságosan extraklasszis helyekhez vagyok szokva, pedig vannak azért csodás szakaszok, nem beszélve a kellemes emlékekről, de végeredményben mégis azt érzem, hogy kicsit sárga, kicsit savanyú… De legalább a miénk, nem?

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s